2012. május 29., kedd

I ♥ Alfi

Nem sokat facebookozok, de a molyon hallottam, hogy vannak a VP-nek (Vörös Pöttyös) napi nyereményjátékai, hát mondom, én is kipróbálom, hátha...

A tegnapi kérdés/véleménykör a következő volt:
"Ma is játszunk! :)
Írjátok le, fejtsétek ki ti hogyan terjesztenétek barátaitok/ismerőseitek között a hírt, hogy megnyílik a webshopunk!
Nem tudom figyelembe venni a kommentet, ha:
- csak egyetlen szó az egész, nincs kifejtve,
- nem IDE a poszt alá került,
- egy ember egynél többször kommentelt!
Egy nyertes lesz, akit sorsolunk.
Nyeremény: Vérmacska 2.
Határidő: május 28. (hétfő) - 19.00
Jó játékot!"


Én a következő kommentet írtam:

"Nem sok barátom/barátnőm olyan nagy könyvolvasó (mint én), viszont kezdő könyves blogos vagyok! Nem mondom, hogy nagyon sokan járnak fel hozzám, de én általában minden efféle hírt ki szoktam posztolni, hátha akad akit érdekel... Egy másik megoldás, az a könytáros post it cédulák. Rengeteget járok oda, és néha-sokszor kis cédulákat hagyok a könyvekben, amikben reklámozok ezt-azt (pl.: moly.hu). És végül pedig az általános: kiírom facebook-ra óriás betűkkel."


És a mai napon mit látnak szemeim:
"A tegnapi, barátok/ismerősök tájékoztatásáról szóló játék nyertese, aki Vérmacska 2-t nyert nem más, mint:
Kerezsi Tímea
Gratulálunk! :)
Küldj egy emailt kérlek a konyvrendeles@konyvmolykepzo.h​u email címre neveddel, címeddel és nyereményed megjelölésével."



Uuuugrálok örömömben! :D Na, most kicsit utána néztem Alfi cicuskámnak. A következő információk vannak fönn face-en:

2012. jún. 10. 16:00-17:00
"Ha nem jössz el június 10-én - a Könyvhéten - a Vörösmarty térre a Vérmacska 2 megjelenésének tiszteletére, akkor kurva világot csinálok.
A Szőri dedikál és beszélget mindenkivel.
Egyébként, ha hoztok nekem tasakost, akkor a kengurusat megtartom, a többit pedig a NOÉ Állatotthon kevésbé szerencsés helyzetben lévő cicáinak ajánlja fel az idióta Szőri.
A NOÉ Állatotthonban jelenleg 45 kiscica van, úgyhogy hajlott korom ellenére nagyon örülnék neki, ha junior tápot hoznátok, mert így több az esélyük arra, hogy szép, egészséges, felnőtt macska lesz belőlük, pont úgy, mint belőlem.
Tehát eljössz."

A kommentek alapján az időpont még bizonytalan, de most úgy állunk, hogy 10-e.



*Timi most szépen elvonul, hogy őrülten vigyorogva olvasson*

2012. május 28., hétfő

Nappali Őrség, avagy reflektorfényben a Setétek

Az oroszok jobban tudnak könyvet írni, mint filmet készíteni. Legalábbis szerintem. Az egyik éjjel leadták az "Éjszakai Őrség" filmes változatát (első kötet). Nagyon érdekelt, mert már előtte el is olvastam, és az újságban is írták, hogy a könyv és film története ugyanaz. Nagy (moderál). A film definíciója: horror. Na persze, az egereknek igaz? Mert hogy egy gyengécske sci-finek még elmegy, de horrornak. *legyint* Alulról sem érintette a mércét.

Na de vissza a tárgyra. A Nappali Őrségben kicsit ugrunk az időben. Ezúttal a Setétek oldalán harcolunk (ami nekem kedvező). Belekukkanthatunk a fejükbe, ők hogyan képzelhetik el a céljukat. Úgy, mint az első könyvben, ez is több részből áll. Részenként osztályzom.

1., IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET
Alisza Donnyikova (közepes szintű Setét mágus) egy csatában elvesztette az Erejét, teljesen lenullázódott. Zavulon (Setét főguru, Alisza exszerelme) Krímbe küldi, ahol sok-sok kiskölyök rajvezetője lesz. A lány boldog - úgy hiszi, Zavulon visszafogadta kegyeibe. Aztán megjelenik Igor. A Setét úgy gondolja, jó lenne szeretőt tartani. És végül végzetes szerelembe esik a két fiatal (szó szerint). Az első rész vége: két halott és egy törött szív.
Nem volt unalmas, Aliszát kifejezetten barátságosnak tartom (ahhoz képest, hogy Setét...). A szerelem szál viszont eléggé gyengusnak sikerült. Zavulon egy (moderál). 4 csillagot adok rá.

2., IDEGEN A MÁSFÉLÉK KÖZÖTT
Rogoza Vitalij Szergejevics-nek halványmilka segedelme nincs, hogy került egy Moszkvába tartó vonatra. Sőt, ami egészen baljós: azt sem tudja kicsoda. Az amnéziás tünetek azonban lassan elmúlnak: Rogoza folyamatosan kapja vissza az emlékeit. Kiderül: Setét mágus, méghozzá elég erős. Az Éjszakai Őrség teljességgel rászállt a férfira (Anton is felbukkan). Ugyanis mindenféle helyen felbukkan, ahol éppen gyilkoltak, és gőzölög a hulla. Zavulon valahova elment kirándulni, úgyhogy amíg nincs kéznél a főmufti, Edgar-nak kell elvégezni a teendőket. Vitalij-t többször megtámadják, de ő az egyre magasabb fokozatú mágusokat is könnyűszerrel No.1: helyben hagyja; No.2: megöli. Ezen kívül eltűnik egy nagyon erős ereklye: Fafnir karma. Persze, hogy Rogozánál köt ki. Az Inkvizíció is beszáll a buliba, megtárgyalják az ügyet. Eredmény: egy Hatalmas lealacsonyodása, és egy Tükör.

Ez a rész tetszett a legjobban. Imádtam Vitalij szenvtelen stílusát, Setét türelmét. Hatalmas figura. 5 csillag.

Fafnir
3., MÁSFÉLE ERŐ
Edgar-t (Setét) és Anton-t (Fénypárti) elküldik Prágába, Igor tárgyalására. Az utolsó rész amolyan filózó filozofáló fejezet. A felét az tölti ki, hogy a két mágus összeül sörözni, ahol említésre kerülnek a magyar, cseh, orosz sörök-borok-specialitások. Rendesen felöntenek a garatra. Anton italozás után felmegy Igor-hoz, hátha észre tudja téríteni a krapekot. (Sajnos: nem.) Ellenben felmerül, hogy mi is lehet Zavulon terve. Szintén borozás közben vitatják meg a világvégét, aminek vécéöblítés lesz a vége. Edgar is nyomoz, és ő is ugyanarra jut, csak egy kicsit messzebb: ő lesz a cserefiú Fafnir helyébe. Zavulon röhög a markába: ugyanis semmi ilyesmit nem tervezett, csupán figyelemelterelésnek szánta Fafnir-t. A tárgyaláson a döntés a Fénypártiaknak kedvez: Igor ugyan megmenekül az ítélettől, de maga elől nem tudott.

Ez egész jó lezárása volt a könyvnek, még akkor is, ha kicsit lanyha. Edgar egész jófej mágus, és Zavulon is kezd azért a jobbik irányba terelődni a szemembe, mégha  a módszerei piszkosak is. 4,5 csillag.

Összességében szerettem a második részt is. Kerekítek: 5 csillag.



Adatok:
 Kiadó: GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK
 Oldalszám: 410 oldal
 Megjelenés: 2007
 Sorozat: Őrség
 Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 2990 Ft

2012. május 26., szombat

KÖNYVHÍR, avagy folytatják a Tündérkrónikákat!

Már mindenhol beharangozták, már mindenki tudja, de azért én akkor is így szépen kiposztolom:
A COR LEONIS ÁTVETTE A TÜNDÉRKRÓNIKÁKAT A KELLY KIADÓTÓL!
Körülbelül június 7-ére várható a megjelenés (ALIG 1 HÓNAP).
Addig is szolgálhatok a fülszöveggel:
Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.

MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, de rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.

A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.

Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?

Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?

Lidérces álmok, avagy Anita felszabadult gátlásairól

Úgy általában szeretem megvizsgálni a dolgok több oldalát is, mert lehet, hogy az egyiknek a valami fekete, a másiknak akkor is szabad fehérnek látnia.

Valaki sorban öli a sztriptíztáncosnőket St. Louis-ban. Testükön harapásnyomok, következtetés: vámpírok (többes számban). Anitát kirendelik helyszínelni, hiszen ő a szörnyszakértő, húzza elő a popsijából a gyilkosokat. Ms. Blake az előbbi stílus szerint áll az egészhez (tele van vele a...). Az üggyel sehogy se mennek semmire. Aztán jön az ardeur: végre képes lesz uralni. Ennek persze ára van. Nathaniel egyre rámenősebb, egyre csak Anita ágyába (és benne) akar lenni. Ami persze nemsokára megtörténik. Sikerül valahogy egy újabb triumvirátust összeeszkábálniuk (Damien, Nathaniel + Anita). Ha túl későn eteti Anita az ardeur-t, akkor tehát Damien-től szívja az energiát. Ennek következtében sok-sok szex jelenet bontakozik ki retinánk előtt. Richard visszamegy Jean-Claude-ékhoz, így teljes a másik trió, és a tagok is kapnak csomagolt hatalmat. Anita feje eléggé meg van kavarva, már azt sem tudja kicsoda/micsoda, kézbe kerül az önostor egy pár oldal erejéig. A vége: elkapják az egyik vámpírt az Öröklét Templomából, Anita vallatása, eredmény: egy cafattá lőtt vámpír, és a vámpírbanda nappali szállása. Azonban kiderül: nem fővámpírt írtották ki, csupán az ott hagyott legalját. Vágás, folytatás következik.

Azt vettem észre, hogy AB-hez kétféleképpen viszonyulnak: az egyik csapat imádja, akármit is tegyen, míg a másik tovább olvassa (azon az alapon, hogy egy moly fejezze be azt, amit elkezdett), de nem szereti (enyhén fogalmazva). Én még a kettő között vagyok. Vannak jó, és vannak rossz oldalai is, mint mindennek.

Kezdjük a "jóval", hiszen optimista szemléletű vagyok: Anita gigászi humorja, szexi pasik, cenzúrázatlanság, véres, hátborzongató.
Rossz: sok-sok szex, minden pózban
Igen és bizony és bólogatás. Nekem csupán annyi a gondom, hogy a könyv fele csöpögő orgazmusból áll. Pedig én nem pornó-Anitát, hanem gyilkoshumor-Anitát akarom. Mentségére legyen szólva, a könyvben ő maga is érzi, hogy hopsz, ez már sok(k). Neki is még csak olvadóbiztosítéka van. Nem vagyok prűd, közel sem. Szeretem, ha azért belátunk a kulissza alá is. Összegezve elbírnám ezt az egész orgiát, ha lenne mellette más felmutatható is. Pedig az vehető észre, hogy könyvről-könyvre kevesebb a nyomozás, vér, halál, erőszak, (meg minden ilyen sötét dolog), és egyre több az izé. Nyál.

A sorozatot továbbra is olvasni fogom, még ha így megy továbbra is. Végül is moly vagyok: amit elkezdtem, azt be is fejezem. (Mert ha nem, az szégyen.) 3 csillag

Adatok:
Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
Oldalszám: 762 oldal
Megjelenés: 2007
Sorozat: Anita Blake (12.)
Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 3.980 Ft, 2012-ben is kiadták, ugyanezen a néven

2012. május 22., kedd

Szingli fejvadász kettő, avagy Steph visszvág

 Először is köszönöm a türelmet, mostanában eléggé kevés alkalommal jutok géphez. Ebből persze nem következik az a tény, hogy olvasni nem tudok. A szingli fejvadász kettőt, már régebben daréltam le, csak mivel az említett nemlétező időm nem létezett... *legyint* Most pótlom! :)

Tehát kezdődik a történet egy újabb üggyel: el kell kapnia Kenny Mancuso-t, a Morelli valamelyik rokoni ágához tartozó személyt. Steph munkának lát, és - úgy ahogy - partneri viszonyba kerül Morellivel. A csatabárdot azonban koránt sem ásták el, csupán földre téve port rúgtak rá, így többször mulathatunk a jobbnál jobb csípős megjegyzéseken. Képbe kerül Mazur nagyi, aki az első részben hátba puffantott egy sült csirkét, nem kis riadalmat okozva a családnak, és nem kis nevetést az olvasónak. A nyomok eltűnt katonai fegyverekhez, ravatalozókhoz, és szintén kánforrá vált koporsókhoz vezet. Kenny őrültnek bizonyul: sorjában vagdossa a hullák testrészeit, amiket sorjában eljuttat szegény Steph-hez. Fejvadászunk azonban tökös csajnak bizonyul, tehát rács mögé kerül az akinek oda kell kerülnie.

Kezdeném rögtön azzal, hogy egyszerűen imádom ezt a sorozatot. Térdre vetem magam humora, lazasága, és stílusa előtt (már csak azért is, mert fájnak a rekeszizmok, és nem kapok levegőt a röhögéstől). Egyszerűen tökéletes, és ha akarnék sem tudnék felhozni ellene rossz tulajdonságokat. Most szépen gondolkodjunk el: Vajon azért nem, mert nincs is olyanja neki? Dehogyisnem! Nem kell ezt ragozni.

Mazur nagyi egy állat. Egy állat, akit még nem kategorizáltak, és latin neve sincs, de egyszerűen ilyen ember nincs. Steph-nek volt kitől örökölnie. Egy idézet róla:
"Mazur nagyi hetvenkét éves, de egy nappal sem látszik többnek kilencvennél. Imádtam, de leginkább a levesben főtt csirkére emlékeztetett. A mai napra rendelt ruha egy tűzpiros ingblúz volt, csillogó aranyszínű gombokkal. – Tökéletes – mondtam. Különösen egy ravatalozóban, ahol úgyis túlteng a szürkehályog." - Kell ezt még magyarázni? :)

Steph most is esetlen, de azért fejlődik a kicsike: profin tud lakásokba betörni (az már más kérdés, milyen állapotban jön ki onnan). Morelli ha lehet még szexibb és sármosabb, az én kis szívem csücske. Rex a hörcsög meg egyszerűen imádnivaló! Kell nekem is egy Rex! *-* Hozzá is egy idézet:

Rex ♥
"Rex nevű hörcsögöm épp a kerekét tornáztatta, kis lába rózsaszín villanás. Üdvözlésképpen megkocogtattam az üvegketrec tetejét, ettől egy pillanatra leállt, csak a bajusza rezgett, nagyra nyitotta csillogó fekete szemét – figyelt.
– Szia, Rex – mondtam neki.
Nem válaszolt. Hallgatag típus."
- Szeretünk Rex! :)

Tökéletes 5 pontos könyv! Ajánlott az első könyv után!


Adatok:
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 350 oldal
Megjelenés: 2007
Sorozat: A szingli fejvadász (2.)
Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 3499 Ft, másik ismert nevei: "Két ravatal", "Kétesélyes játszma"

2012. május 20., vasárnap

No és Én, avagy a láthatatlanok világáról

"Az ember képes szuperszonikus repülőgépeket és rakétákat küldeni a világűrbe, egyetlen hajszál vagy a bőr egy parányi részecskéje alapján képes azonosítani egy bűnözőt, olyan paradicsomot termeszteni, ami három hétig eláll a hűtőben, anélkül, hogy a héja megráncosodna, mikrochipen információk milliárdjait tárolni. Az ember képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán."

Ez az a fajta könyv, amiről nagyon nehéz írni. Úgy, mint a "Jégviráglányok", a "No és Én" is a rideg valóságról ír, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi az anorexia szenvedő voltát mutatja be, addig az utóbbi a hajléktalanok láthatatlan világát. És igen, az ő világuk valóban láthatatlan! Egy normál ember megy az utcán a házak szélénél kis sátorban nyomorognak az emberek, de a járókelő csak megy el mellettük, ha a jobbik fajtából van, akkor talán még ad néhány száz forintost is.

Lou 13 éves, túlfejlett, már gimnáziumba jár, osztálytársai 15-16 évesek. Lucas 17 éves kétszer bukott, Lou-val jár egy osztályba.A lánynak egy nap prezentációt kell tartania egy önálló témában, ő a hajléktalanokat választja. No 18 éves, szintre kislány kora óta az utcán él. Megkeseredett, egyik helyről a másikra megy. Lou vele csinál interjút, milyen az élet odakint. No először ellenálló, majd szépen megszokja Lou csapongó természetét. A bemutató után Lou befogadja a lányt. Ad neki élelmet, meleg szobát, szeretetet, munkát. Azonban No úgy érzi, nem az ő életét éli, nincs helye a kislánynál. Elmegy, csak egy régi gyermekkori képet hagy maga után. Lou azonban nem adja fel, Lucas-hoz viszi Nót, ahol néhány hétigjavul az állapota, majd hirtelen magába zuhan: inni kezd, nyugtatókat szed, kiszámíthatatlan a hangulata. A vége talán a legszomorúbb: No elhagyja Lou és Lucas életét.

Lou karaktere mindenki számára hatalmas példa. Nemcsak észreveszi azokat a dolgokat, amik mellett elmennénk, még változtatni is szeretne rajtuk. Mindeközben tudja, hogy ha még ő meg is tudná menteni Nót, az semmin sem változtatna a többi hajléktalan sorsán. Egy homokszemet még meg lehet menteni, de a sivatagot lehetetlenség. Talán éppen ezért is olyan elkeseredett hangon mesél nekünk.

Lucas teljesen ellentéte Lou-nak: ő a lázadó. De - mint tudjuk - az ellentétek vonzzák egymást. Gyönyörűen van leírva a két fiatal kapcsolata, az összekapaszkodásuk. Egy másik kapocs közöttük az élet pofonaitól elszenvedett fájdalom. Lucas szülei szinte egyáltalán nem érintkeznek a fiúkkal, felületesen bánnak vele. Lou és családja elvesztette a kishúgukat, anyja depressziós lett.

"Mindig a valóságé az utolsó szó."

No mindig azt kérdezi Lou-tól: "Megbízol bennem? Összetartozunk?" A lány pedig mindig fejet hajt: "Igen." Sajnos megakadályozhatatlan, hogy olyan emberek is eláruljanak minket, akik a legjobban szeretnék a bizalmunkat.

5 pontos olvasmány mindenkinek.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 215 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 2499 Ft

2012. május 13., vasárnap

Bloodrose, avagy megválaszthatuk-e a sorsunkat?

Könyvtárból hoztam ki, nem is lehet leírni mennyire örültem neki! Persze, először a húgom olvasta el, ő is nagy szerelmese a Nightshade-triológiának, rögtön kikapta a kezemből. :)
(Zárójeles rész, az értékelés előtt: nemrég rákerestem mi is az a recenzió, és úgy gondoltam, jó lenne kipróbálni, még a gimnázium előtt. Ezt az értékelést is megpróbálom így írni!)

A Bloodrose a Nightshade triológia harmadik és lezáró kötete is. A második kötet úgy végződött, hogy Calla és Adne elindulnak megkeresni Ren-t, meg akarják győzni, hogy jaj-de-jó-a-keresőknél, egyszóval álljon át hozzájuk. Ez szépen-gyorsan meg is történik, annak a rendje szerint. A keresőknél kisebb ütközet zajlik le Ren és Shay között, de Calla mindent rendbe tesz (egy darabig). Innentől már beindulnak a dolgok. A csapat elindul összeszedni a két kard darabjait, amivel majd Shay, a Kiválasztott majd megütközik Bosque-val. A négy darab azonban rejtett helyen vannak, tele csapdákkal. A teljesített küldetések között további érzelmi csatározások törnek ki. Calla nem tudja kit válasszon: Ren-t, akit szeret, de a múltjának tartja, egy lezárt fejezetnek; vagy Shay-t, az újdonsült szerelmét. Ezen azonban nem sok idő lesz rágódni, a végső csata elrendezi az ügyet.

Az első kötetet (Nightshade) szerettem. Bevezető kötetnek egyszerűen fantasztikus, jól felépített világba vezetett be, a vége izgalmakban volt dús. A második kötetben (Wolfsbane) kifejezetten csalódtam. Bár megismerkedtem a keresők világával, de közel sem volt annyira torokszorító és sejtelmes, mint az első. Inkább a múltra koncentrálódott az egész. A Bloodrose viszont mindent visz. Az elejétől fogva érezhető az a bizonyos hasbizsergés, és (bár sok mindenkinek nem tetszett) engem nem zavartak a Ren-Shay huzavonák.

Én úgy általában , Ren-párti vagyok. Energikus, jó humorú, néha nehézfejű, és akaratos, de én nagyon szeretem.  Calla ebben a kötetben elvesztette az én barátságom, besokalltam, hogy nem tud végre választani. Shay-t továbbra sem szeretem, i-de-ge-sí-tő. Úgy gondoltam Cremer direkt így alakította a karakterk személyiségét, ezért is döbbentett le a vége. Ethan és Sabine lamure-ja viszont nagyon tetszett. Ethan humora és Sabine csípős stílusa szerintem teljesen kiegészítik egymást. Az Adne-Connor párossal sincs semmi bajom. Összességében dúlt a romantika rendesen.

Deviantart-os rajongói kép
A küldetések nagyon jó pillanatai voltak a könyvnek. Az első barlangnál (szél) medve őrzőkkel kellett megküzdeni, és hatalmas gödröket átmászni. Calla eléggé rezelt a hegymászástól, de csakazértisből megcsinálta. A második barlang volt a kedvencem (víz). Víz alatt kellett lemerülniük egy barlangba, ami a farkasoknak elég nagy kín volt. Shay, aki még viszonylag új farkas örömmel ugrott neki a kihívásnak, Calla annál kevésbé. A barlangban azonban nem várt fejlemény várja őket: vérszopó denevérek. Ennek az információ hiánynak köszönhetően egy embert elvesztenek (szintén kedvenc volt). A harmadik kard darab megszerzése után Callát elfogják a lidércek, de itt is el lesznek simítva a hibák. Miután a lányt visszaviszik a keresőkhöz, rögtön indulnak az utolsó ereklye után: egy vulkán kráterébe.

A végső csata volt a legizgalmasabb rész a kötetben. Folyik a vér, olyanok lelik halálukat, akik megérdemlik, és akik nem. És a harc után is jön az újabb becsapódás, ami teljesen kiforgatta a véleményem. Egyszerűen fantasztikus, szomorú és ledöbbentő megoldást választott a kedves írónő. Talán csak egy kicsit, nem lehetett volna boldogabb befejezés, már ha happy-end sem?

A borító a három kötetből szerintem a legszebb. Összesítve 5 csillagot adok neki, mivel én nem szoktam fél csiilagozni (bár itt akartam).

Adatok:
Kiadó: Egmont Hungary Kft.
Oldalszám: 416 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Nightshade (3.)
Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 3999.-

2012. május 10., csütörtök

Jégviráglányok, avagy oximoron egy könyvben

Elmentem egy szerdai nap a könyvtárba szétnézni, mi érdekes lehet. Amikor megláttam, nagyon megfogott a címe, de amikor a hátulját olvastam megriadtam err a szóra: anorexia. Aztán felmentem a molyra, ahol sokan írták, milyen nagy hatású, szomorú és gyönyörű. Így lett, hogy a következő hét szerdáján kivettem.

Tartalom: Lia (18 éves) apjával, mostohaanyjával és mostohahúgával él együtt. Nemrégiben vették ki abból az intézetből, ahol a pszichés zavarokkal küszködőket küldik. Lia anorexiás. Legjobb barátnők voltak Cassiával, aki szintén anorexiás. Egy autóbaleset miatt összevesztek, és fél évig nem is beszéltek. Nemsokára Lia megtudja: Cassiát egy motelszobában találták, holtan. A félig-meddig felgyógyult lány ismételten nem eszik, vagdossa magát. A családjával konfliktusban áll, egyre nő a feszültség. És ha ez nem lenne elég, Lia néha-néha megpillantja Cassia szellemét. Lia lassan kocog lefelé a lejtőn, egyre rosszabb az állapota. Hajtogatja magának: légy erős, fogyj le, csak két kilót, még többet... Egyre rosszabb lesz az állapota.

A stílus lehengerlő. Szinte már lírai, gyönyörű. Tetszett, hogy az elfojtott gondolatait is megjelenítette, a kalóriaszámokat. Sokkal könnyebb volt így beleérezni a helyzetébe. Nekem például az is lejött, hogy magát hibáztatja Cassia haláláért, bár ezt egyszer sem írta konkrétan (Mondjuk ez egyértelmű is volt).

Lia állapotát sok ember szemszögéből láthatjuk. Az apa a bizakodó, aki mindent elhisz, hogy a lánya épp a gyógyulás felé halad. A mostohahúg (Emma) nem érti. Az anya mindenképpen kórházba akarja küldeni Liát, magához akarja venni. Mostohaanyja bizalmatlan a mérleggel szemben, fél. Cassia szelleme kajánul csalogatja maga után. A kívülálló szempontja tetszett viszont a legjobban (meg úgy a karaktere). Elijah mellett Lia, szinte észre sem véve, ESZIK. Nem kényszerít, de mégis úgy férkőzik a lány lelkéhez, mint például a Kisherceg a Rókához. Lassan napról-napra lépésenként.

Lia karaktere sokunkéhoz hasonló. Több száz, talán ezer lány szenved anorexiában. Ők a jégviráglányok. Ők az átszüremlő fénysugarak a pók vékony selyemhálóján, apró homokszemek a szilárd sziklahegyeknél. Ők a "halott lányok", aki nem is élők, nem is holtak. Sikítanak a két világ közé ragadva.

Nagyon megszerettem ezt a könyvet. Manapság nagyon fontossá vált a mondanivalója, és így ajánlom mindenkinek, olvassa el, aztán ajánljátok az ismerőseiteknek is, mert egyszerűen csodálatos és félelmetes. 6 csillag. Csillagosan.

2012. május 8., kedd

Szingli fejvadász első felvonás, avagy 300 oldal röhögés

A molyon rengetegen olvasták, plusz van hozzá egy aranyos kihívás is, úgy hogy úgy gondoltam, bepróbálkozok vele. Végül is, egyel több sorozat még nem árt meg. :)

Úgy általában: Stephanie Plum le van égve. De úgy nagyon. A kocsi egy csotrogány, munkahelyéből kirúgták, egy kis lakásban él, amiben szinte semmi sincs. Megoldás? Új munkahely. Az egyik 18 órai családi vacsoránál meg lesz említve Vinnie, nagybácsi (vagy nem tudom ki), akinél végül lesz munkája: fejvadásznak áll. Első áldozat a nemrégiben gyilkosnak elkönyvelt Morelli, akihez Steph-nek volt már szerencsétlensége találkozni (Itt jön majd képbe a cukrászdai fánklopás. Akinek nem esik, se koppan, olvassa el! ;)). Szóval nekiáll Morelli után nyomozni, de csak a szerencsétlen helyzetekből pottyan még súlyusabb szerencsétlen helyzetbe. Egy birkózó molesztálja, egy titokzatos pasas -  akinek a képét mintha serpenyővel kenték volna szét - sorban kinyírja azokat az embereket, akik látták a "gyilkosságnál", és ahelyett, hogy hősnőnk kapná fülcimpán Morellt, a férfi találja meg Stephanie-t külünböző okokkal. Nemsokára Morelli és hősnőnk összeáll: a zsaru bizonyítani akarja ártatlanságát, a fejvadásznak meg sürgősen pénz kell. És jön a rekeszizom-próba: vajon kibírod anélkül, hogy elröhögd magad? Persze, hogy nem.

Steph
Kezdeném a szereplőkkel: Stephanie kifejezetten az a lány, akinek tuti a fejére ploccsan a festék, ha egy létra alatt megy át. Mondjuk azért nem olyan hülye, állítja ő. Nagyon csípem a személyiségét, főleg azért, mert minden szerencsétlenséget magához vonz két kilóméteres távolságból. Morelli is karakteres figura, szeretem a hányaveti humorát. Nem mellesleg szurkolok, hogy összejöjjön fejvadászunkkal. Mazur nagyi nagyon nagy fej, bírtam, ahogy szét lyuggatta szegény szárnyast! *visszaemlékezik, röhög xD*

Evanovich humora hasonlít Vavyan Fable-éhez. Mindkettő írónő könyveit végigröhögtem. Azonban míg Fable a szövegeivel hengereli laposra a rekeszizmot, addig Evanovich olyan hülye helyzeteket tud teremteni, hogy na! Nincs rá jobb kifejezés.

Nagyon élveztem az első részt. 5 csillagot adok neki. :)
Zárójeles rész: A könyv letölthető itt (regisztráció szükséges): KLIKK!

2012. május 5., szombat

Égkék bűnök, avagy a dolgok romlanak


Az Anita Balke sorozatot mindig is szerettem. Legalábbis amíg el nem durvultak a dolgok. És sajnos ez a könyv most egy mélypont. De ne szaladjunk maratonit.

Kezdjük a tartalommal (NÉHOL VULGÁRIS): Anitát, az előző kötetekből jól ismert tökös csajt elkapta az ardeur, azaz a szukkubuszok természete - kisebb-nagyobb időközönként elemészti a vágy, így általában ráveti magát a legközelebb eső "bekészített" pasira, hogy csillapítsa azt amit kell (dugjon). De még nincs vége, Jean-Claude-ékhoz bekopogtat Belle Morte pereputtya, így nő a feszültség, hogy "Na, most mi lesz? Jön a főmufti és bekap minket reggelire!". Miss Blake sóhajtozik, hogy neki már "tökekivan" az élettel, és amúgy is, ő már belefáradt. Azért annyira nem hagyja el magát (hálaistennek), hogy otthagyja a guanóban JC-t. Nemsokára a vendégek kérik az "ajándékukat", mondván, nekik is vannak szükségleteik (szex, szadizmus). Az egyetlen potencionális áldozat az meg persze Asher. Ágybabújós jelenet következik, szigorúan azért, mert Anita szereti Asher-t, és meg akarja védeni. A fülledt kaland után, AB helyszínel: valaki felszögezett egy pasast a falra. Az áldozatok meg egyre gyűlnek, és a haláluk is egyre durvább: széttépték őket, fej alatt - vajon ki/mi tehet ilyet? A főnöknek eldurran az agya (nem szó szerint), két hét pihire bocsátják. Anita úgy érzi a nyakába zuhan minden: meg kell oldjon egy sorozatgyilkosságot, ki kell elégítenie az ardeurt, gondoskodnia kell a pasijai lelkivilágáról, és hadd ne soroljam még mi mindenről...

Az eredmény: rinya. És szex. De legeslegelőbb inkább a szex. Kicsit hasonlított ez a kötet LKH egy másik sorozatának kötetéhez: Misztrál csókja. Annak is a három negyede szex, a többi viszont említésre se méltó.

Nem akarom nagyon szapulni, mondom mi volt benne a jó. Teszett a végén a krimiszál, és bár ez nem az a fajta krimi, hogy tippelgetni lehet a gyilkosjelöltekre, de nekem bejön. Talán pont azért, mert nem kell gondolkodni... Ki tudja? :)

A másik dolog, ami igazán kiemelkedett, az az újabb veszély: megelenik az "Örök Sötétség Anyja". Elég  érdekesnek ismertem meg abból a néhány oldalból, amiben szerepelt. Egyenlőre "alszik", úgyhogy nem hiszem, hogy a következő kötetben megjelenik, de ha mégis... Remélem, addigra Anita képes lesz annyira összekaparni magát egy kiskanállal, hogy ne purcanjon ki. Mindazok mellett, hogy szexista, hímsoviniszta, és úgy káromkodik, mint a legrosszabb kocsis, kár lenne érte.

2 csillagos. Kizárólag Jean-Claude és ÖSA miatt.

UTÓLAGOS KIEGÉSZÍTÉS: Hamilton néni most kizökkent a címadásból. Eddig ugyanis mindig a könyvben szereplő épületekről nevezgette el a sorozat részeit. A mostani cím viszont - Égkék bűnök - semmihez sem köthető. Mondjuk ez már tényleg szőrszálhasogatás...

Jean-Claude és a drága Miss Blake