2012. október 19., péntek

Darren Shan: A holtak vonulása

"Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.
Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

A holtak vonulása Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának az első kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi."

Darren Shan több "gyerek" regényét is olvastam, és tudtommal ez az első sorozata, amit felnőtteknek írt. Gondolkodtam rajta, hogy mennyire fog jót (avagy rosszat) tenni ez a közönségváltás, de hála az istennek nem tett nagy kárt a stílusában a különbség.

A borítót nagyon imádom, áthatol rajta az a sörár hangulat, ami az olvasmányból is csak úgy csöpög, viszont a cím nagyon félreértelmezhető. Azt hittem, valami zombis-apokaliptikus könyvvel állok szemben, viszont a titulus teljesen másra utal. A fülszöveggel sem vagyok megelégedve. Annyira részletesen vezet bele a kötet világába, mintha csak egy összefoglaló epilógus lenne. Szerintem jobb lett volna, ha kicsit kevesebbet írnak.

Az eleje sajnos nagyon untatott. Van ugyebár Capac (név eredete: inka), aki nagy gengszter akar lenni, nagyobb, mint a nagybátyja, aki már régi motoros a szakmában. A fülszövegben ez mind érdekesnek hangzott, de leírva engem untatott. Csupa olyan dologról volt szó, hogy válhat egy egyszerű ember is nagy (vagy legalábbis kicsi) rosszfiúvá, de mivel én nem ennek készülök, ezért számomra a könyv első ötöde száraz tananyagnak tűnt. Ez egy kicsit változik, mikor a bátyust legyilkolják, Capac-ot meg a Kardinálishoz rángatják, hogy ő most ott fog dolgozni, de a következő ötöd is inkább a "tanulásról" szólt.

Voltak azonban érdekes dolgok is - az elején említett eső, ami csak egy  kis négyzet alakú területre esett; a zöld köd; vak, inka papok; ééés a hirtelen eltűnő emberek, akikre senki sem emlékszik, mintha valaki delete gombot nyomott volna az emberek agyában, kivéve Capac-éban.

Igazán a vége felé lesz izgalmas, akkor, amikor feltűnik Paucar Wami, a fekete bérgyilkos, a sokarcú rettegett árnyék. Az ő karakterét imádom a legjobban, teljesen összetett, kiszámíthatatlan, egy kész pszichopata - és én rajongók a pszichopatákért.

Megkezdődik a nyomozás egy titkos lista, az ayuamarca után - ebben segítkezik többek között tehát Wami és Capac barátnője. Hamarosan egy olyan sokoldalú hálóba kerülünk, amiből képtelenség magunktól kikászálódni, míg el nem jön a színtvallás ideje.

A vége számomra egy kicsit összecsapottra sikeredett, ami eléggé furcsán hangozhat, lévén a könyv így is több, mint 400 oldal. Így egy kicsit rosszízű maradt a szám, hiszen nem volt levezetés, csak "Hopp és puff!" vége.

A regény mindenesetre megérdemli a 4 csillagot.


Adatok:
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalszám: 446 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Város-trilógia (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3490 Ft

Nincsenek megjegyzések: