A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Darren Shan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Darren Shan. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 13., kedd

Darren Shan: A pokol pereme

 "A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.
A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.
Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása a hírhedt gyilkossal, mint ahogy azt valaha is képzelte…"


Az első kötettel nem voltam teljesen megelégedve, és azt olvastam, hogy a második még annál is gyengébbre sikeredett, így eléggé meglepődtem, amikor a történet jobban tetszett, mint az első.

A könyvben kicsit visszamegyünk az időben: még Capac előtti korszakban járunk, továbbra is a Kardinálisnál van a gyeplő. A szemszög is változott, méghozzá előnyösen - Al közelebb áll a szívemhez, mint az arrogáns Raimi. Igazi antihős, keserű múlttal, és sötét humorral.

A cselekmény most inkább krimiszerű volt, mint az elsőben megszokott misztikum. Sokan azt írták, hogy az jobban szerették az elsőben megszokott titokzatosságot, ködösítéseket, de ez engem már nagyon zavart, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre van valami változatosság. Bár a krimiszál se volt tökéletes, de mindenképpen jobban éreztem magam ennek a kötetnek az olvasása közben magam.

Megjelennek a régebben megszeretett karakterek is, így Paucar Wami, akit továbbra is imádok, a motorjával együtt (lásd: borító). A Kardinális számomra egy se-nem-jó-se-nem-rossz személyiség, nem igazán tudom eldönteni, hova soroljam. Az igaz, hogy az egyik legfontosabb szereplő, ő az, aki legtöbbet ad a könyvhöz, de mégsem tudtam megszeretni.

Ez a könyv véres, minden tekintetben. Agresszívabb, mint az első, de nem a gyomorforgató módján. Egy gyengébb idegzetű embernek nem ajánlom, mert vannak benne elsápasztó részek, amire én azt mondom, hogy "Nem is rossz.", de míg én bírom az erőszakot, addig mások nem biztos.

Az 5 csillagot mindenesetre megérdemli.



A képre kattintva még több információhóz juthattok a sorozattal kapcsolatban!
Adatok:
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalszám: 524 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Város-trilógia (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3490 Ft

2012. október 19., péntek

Darren Shan: A holtak vonulása

"Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.
Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

A holtak vonulása Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának az első kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi."

Darren Shan több "gyerek" regényét is olvastam, és tudtommal ez az első sorozata, amit felnőtteknek írt. Gondolkodtam rajta, hogy mennyire fog jót (avagy rosszat) tenni ez a közönségváltás, de hála az istennek nem tett nagy kárt a stílusában a különbség.

A borítót nagyon imádom, áthatol rajta az a sörár hangulat, ami az olvasmányból is csak úgy csöpög, viszont a cím nagyon félreértelmezhető. Azt hittem, valami zombis-apokaliptikus könyvvel állok szemben, viszont a titulus teljesen másra utal. A fülszöveggel sem vagyok megelégedve. Annyira részletesen vezet bele a kötet világába, mintha csak egy összefoglaló epilógus lenne. Szerintem jobb lett volna, ha kicsit kevesebbet írnak.

Az eleje sajnos nagyon untatott. Van ugyebár Capac (név eredete: inka), aki nagy gengszter akar lenni, nagyobb, mint a nagybátyja, aki már régi motoros a szakmában. A fülszövegben ez mind érdekesnek hangzott, de leírva engem untatott. Csupa olyan dologról volt szó, hogy válhat egy egyszerű ember is nagy (vagy legalábbis kicsi) rosszfiúvá, de mivel én nem ennek készülök, ezért számomra a könyv első ötöde száraz tananyagnak tűnt. Ez egy kicsit változik, mikor a bátyust legyilkolják, Capac-ot meg a Kardinálishoz rángatják, hogy ő most ott fog dolgozni, de a következő ötöd is inkább a "tanulásról" szólt.

Voltak azonban érdekes dolgok is - az elején említett eső, ami csak egy  kis négyzet alakú területre esett; a zöld köd; vak, inka papok; ééés a hirtelen eltűnő emberek, akikre senki sem emlékszik, mintha valaki delete gombot nyomott volna az emberek agyában, kivéve Capac-éban.

Igazán a vége felé lesz izgalmas, akkor, amikor feltűnik Paucar Wami, a fekete bérgyilkos, a sokarcú rettegett árnyék. Az ő karakterét imádom a legjobban, teljesen összetett, kiszámíthatatlan, egy kész pszichopata - és én rajongók a pszichopatákért.

Megkezdődik a nyomozás egy titkos lista, az ayuamarca után - ebben segítkezik többek között tehát Wami és Capac barátnője. Hamarosan egy olyan sokoldalú hálóba kerülünk, amiből képtelenség magunktól kikászálódni, míg el nem jön a színtvallás ideje.

A vége számomra egy kicsit összecsapottra sikeredett, ami eléggé furcsán hangozhat, lévén a könyv így is több, mint 400 oldal. Így egy kicsit rosszízű maradt a szám, hiszen nem volt levezetés, csak "Hopp és puff!" vége.

A regény mindenesetre megérdemli a 4 csillagot.


Adatok:
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalszám: 446 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Város-trilógia (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3490 Ft