L. J. Smith: Bájolók

"Thea és Blaise Harman unokatestvérek, gyönyörűek – és boszorkányok; abban különböznek, hogy Thea a fehér, Blaise viszont a fekete mágiához vonzódik. Ő az, aki igéző varázslataival magába bolondítja és őrült tettekre készteti a fiúkat, emiatt gyakran kell iskolát változtatniuk. Az új helyen Thea lelki társát, Ericet szemeli ki magának, így akarja elválasztani a húgától – hiszen a fiú ember, és a Törvény tiltja az ilyen szerelmet. Thea ellenvarázslathoz folyamodik, ám eközben elszabadít egy bosszúálló szellemet, és ezzel Eric életét is veszélybe sodorja. Mindez persze nem maradhat rejtve a boszorkányok Belső Köre előtt… A büntetés elkerülhetetlennek látszik.
A Night World sorozat harmadik kötetének nem a vámpírok, hanem az a két 17 éves boszorkány a főszereplői, akiket már megismerhettünk A titkos vámpírban. L. J. Smith története ezúttal is egy nagy szerelemről szól, közben izgalmas információkat ad a boszorkányok mitologikus történetéről és az Éjszaka Világában elfoglalt helyükről is.
Mert boszorkányok nincsenek vannak!"

Már eléggé szkeptikusan állok elébe a sorozatnak.Az első egy csillagos lett, és valami irtózatos élmény volt. A második 2 csillagos, és bár fejlődni látszódott, most bizonyosodott, hogy csak csalfa ábránd volt.

A történetet nem tudnám egy szóban összefoglalni: az egész egy nagy logikátlan, élvezhetetlen habostorta, ami annyira gejl, hogy megakad a torkodon a falat.

Adott két boszorkány, Thea és Blaise, akik nem vér szerinti nővérek, mégis szinte ugyanolyan a külcsínjük, kivéve a hajuk színét. Blaise a tipikus rosszkislány, minden fiút magának akar, és bűbájjal szinte kivétel nélkül meg is szerzi magának az összes hímet, akiket később valami igazán rosszaságra rávesz (példa: az iskola felgyújtása). Emiatt szinte mindenhonnét kirúgatja magát (hogy honnét jönnek rá, hogy ők voltak a bűnösök, azt én nem tudom), és Thea (akinek mintha valami probléma lenne odafent) is mindig vele száll, és persze nincs annyi vér a pucájában, hogy megmondja a tutit "nővérének", vagy lekeverjen neki egy pofont. A boszicsalád viszont igen kemény eszközökhöz folyamodik, megmondják, hogy van egy utolsó lövésük: ha a következő gimnáziumból is kiteszik a szűrüket, mennek a nagymamihoz büntibe. Nagymami viszont igen tökös csaj, szinte mindenki féli erejét.
(A fenti bekezdést szépen besűrítette az írónő két oldalba.)

Innen kezdődnek a gondok. Rögtön az első nap Thea beleszeret egy emberfiúba, Eric-be, az is viszont szereti Theát, de ez a kapcsolat nem jöhet létre, lévén a fiú egyszerű, a lány meg boszorkány. És persze ez is egy szerelem első látásra. Amit már úgy unok! Na, de mindegy. Ide biggyesztenék egy idézetet is, mit gondolnak a boszorkák rólunk: "...hiszen az emberek nem valami okosak." Bocsánat, de ez kicsit kiverte a biztosítékot.

Thea úgy gondolja, ki tudja valahogy cselezni az Éjszaka Világát, de Blaise közbelép csáberejével, és szinte minden kemikáliát bevet, hogy a fiú őbelé szeressen, de nem használ semmi, sőt, a fiú arra is rájön, hogy Thea boszorkány. Ez a része a történetnek elveszi a felét. A másik felében Thea valami idióta oknál fogva elereszt egy gonosz szellemet a halloween, azt "vadásszák" le, majd összeül a boszitanács, (hiszen őket se ejtették a fejükre), hogy kimondja a pár felett a halálos ítéletet, de Blaise ezt megakadályozza egy "csellel". A végeredmény: az Éjszaka Világ megint nyugis lesz, Thea és Eric megmenekül. Hip, hip...

Nem, és nem akarom több Smith-t. Soha. 2 csillag.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 212 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Night World (3.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2299 Ft

L. J. Smith: A sötétség lányai

Kezdjük azzal, hogy nem tudom ki csinálta, nem is nagyon érdekel, de én most megmondom a tutit: ez a borító ooocsmány! Borzalmas, és kiver a méz víz, ha ránézek. A másik tény, hogy a könyvtárból csakis azért hoztam ki, mert most nagyon "mazós" hangulatomban voltam. Az első rész is szörnyűség volt, kíváncsi voltam, ez is az lesz-e. Összefoglalva? Az lett.

"Volt valami különös abban a három lányban, akik beköltöztek a falu szélén omladozó ódon, viktoriánus udvarházba. Az oregoni Briar Creek lakói soha nem láttak Rowanhez, Kestrelhez és Jade-hez fogható, szinte természetfölötti szépségeket. Nem csoda, hogy a szomszédban lakó Mark Carter azonnal és halálosan beleszeret a legfiatalabba. A nővére, Mary-Lynette azonban sötét és véres tettekre képesnek tartja őket, és egy rémálomszerű éjszakai élmény látszólag be is igazolja félelmeit. Pedig a három nővér azért jött ide, hogy kiszabaduljon az Éjszaka Világából. A bátyjuk, Ash akit már megismerhettünk a sorozat előző kötetéből, - A titkos vámpírból - azért jött utánuk, hogy visszavigye őket mindenáron. Ám amikor találkozik Mary-Lynette-tel, villámcsapásként éri őket a felismerés: ő, a vámpír és az emberlány lelki társak! Az éjszaka lányai, a Night World sorozat második kötete különös konfliktusra épül: olyan vámpírokról szól, akik meghasonlottak a vámpírsággal, és új életet akarnak kezdeni. Ám ez azzal jár, hogy meg kell szegniük a Törvényeket, meg kell küzdeniük a vámpírvilág poroszlóival, egy ellenséges vérfarkassal, s ami a legnehezebb: önmagukkal."

Már az elején előkészítettem pár lapot, hogy szépen jegyzetelhessek, ha esetleg túl sok lenne a hülyeség. A pszichológusok is megmondták, hogy ha kiírjuk a feszkót, akkor magunkat segíthetjük. Nálam végülis bevált.

Smith úgy látszik imádja a furcsa hangzású, majdhogynem nevetséges neveket. Az első részben a szegény főhőskölyköt Poppy-nak, a mostani részben pedig Mary-Lynette-nek hívja. Kérdem én: Miért nem lehetett a neve teljesen egyszerűen Mary, vagy Lynette, miért kellett mindkettő?! A legnagyobb poén ráadásul az, hogy csak az öccse becézi, a többiek nem. Képzeljük el a jelenetet: Főhősnőnk éppen közvetlen veszélyben van, a többiek meg figyelmeztetni akarják a nevét kiáltva, de mire a végére érnek, addigra már szegény csaj alulról tépkedi az ibolykát.

Néhány idézet, csak a szórakozás kedvéért (én legalábbis röhögtem kínomban, a húgom azonban csak bámult rám, hogy mi baj van ezekkel, szóval ha nem érted, NEM baj)!

1., A három újonnan érkezett vérszívót a semmi közepén felveszi két srác a csotrogányával. A fiúk röhögcsélve elkanyarodnak egy teljesen másik irányba, és megállnak az erdőben. A három lány még ekkor sem aggódik, sőt, csupán forcsának titulálták, amikor a vezető így szól:

"- Vegyük például ezt az utat. Itt a házak mérföldekre vannak egymástól, igaz? Senki sem hallaná meg, ha sikítanátok!" - Á-, egyáltalán nem úgy hangzott, hogy éppen most akarják pakolni a cuccosukat egyik helyről a másikra, ugyan! De folytatom:

"Rowan továbbra is udvarias társalgási stílusban válaszolt: - Kivéve Toddot és téged!" - NEM MONDOD?!

2., "Jade-et valami különös béke árasztotta el; úgy érezte, megérkezett: mintha mindig is ide tartozott volna. Talán a sötét bútorok miatt...?" - Igen, angyalka, biztos az az ódonszekrény teszi, ott ni. Hiszen annyi közös van bennetek! (Csak nem szerelem első látásra?) 

3., "A múmis középső része felé lendítette a lábát. A kék virágos otthonkából és a pergamenszerű bőrből hatalmas fakaró meredt ki (...) Több hasonló karó is hevert a pince padlóján.

- Szegény öreg néni - sajnálkozott Rowan - Biztosan ezeket cipelte, amikor elesett a lépcsőn!

- Rowan!- oktatta ki Kestrel tagoltan. - A nénit átdöfték egy karóval!" - *suttogva* Hogy lehet valaki ennyire sötét?! Már azt vártam volna tőle, hogy így szól a harmadik: "Ne kérdezzük meg inkább a nénit? De-de, kérdezzük meg, hiszen ő biztosan tudni fogja! *fejét a falba veri*

Lényegében ilyesmik voltak benne, megnyugtatásként megsúgom: ez a három idézet az első három fejezetből került ki, pont olyan sorrendben, ahogy leírtam őket. Jajj, de jó, nem?

A történethez annyit jegyeznék meg, hogy jobb volt, mint az első, de az egész megint össze lett kapkodva. A végét már a közepén tudtam. Pozitívumok? Talán az, hogy megjelent Ash, akit az első részben a legjobban bírtam, a lány a végén nem lett vámpír... *gondolkodik* ...és ennyi.

2 csillag.

Adatok:
Kiadó: Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 214 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Night World (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2499 Ft

Szerda, avagy a könyvtár napja

Még 2009-ben kaptam könyvtár jegyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba (18. ker.), és nagyon szégyenlem magam, hogy akkor még alig jártam be. 2011-ben, mikor megkaptam a saját gépemet, felfedeztem az e-book nevű nagyszerű találmányt, és onnantól kezdve, mindenhol könyveket olvastam.
Mivel minden szerdán szokott lenni kórus próbám (amit a könyvtárhoz néhány sarokra tartanak), így mindig beugrok oda kivenni néhány újdonságot, érdekesebb sikerkönyveket.
A mostani szerdán viszont feltettem a lécet: 7 könyvet kölcsönöztem ki! Ekkora szám még soha nem fordult elő az életemben! :D A lista:

• Maggie Stiefvater: Forever - Örökké
• Lisa Jane Smith: Night World
• Tara Monti: La mattanza
• Richard Castle: Heat Wave – Hőhullám
• Christopher Moore: Biff evangéliuma
• Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök
• Danielle Trussoni: Az átok

Ezek közül a Night World-öt már elolvastam.

"Az Éjszaka Világát ne keresd a térképen! Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, a sötétség teremtményei élnek közöttünk, az Éjszaka Világa az ő titkos szövetségük. Halálosan szépek és erősek, a halandók számára ellenállhatatlanok - pedig vadászhatnak rájuk, meg is ölhetik őket... Világuk titkosságát két szigorú törvény biztosítja: 1) halandó ember soha nem szerezhet tudomást az Éjszaka Világa létezéséről; 2) az Éjszaka Világa lényei soha nem szerethetnek meg embert. A szünet első napján Poppy azt hitte, a nyár örökké fog tartani, ám egy alattomos betegség azzal fenyegeti, hogy az őszt sem éri meg. Egyedül a barátja, lelki társa és - be nem vallottan - a szerelme, James mentheti meg. Ő azonban vámpír, s csak úgy adhatja vissza Poppy életét, ha ő is átlép az Éjszaka Világába: titkos vámpír lesz. Jamesnek tehát meg kell szegnie az Éjszaka Világának mindkét törvényét, amiért azonban az élete az ár... "Fiatal felnőtteknek ajánlják, de - mint minden nagy történet - ez sem köthető korhatárhoz!" -(J. L. Cravens) Lépj be a szenvedély titkos világába!"

Értékelése számomra: 1 csillag.
A butaságok szinte teljesen fel vannak halmozva benne (enyhén szólva). Néhány említésre méltó:

• A vér ízét a cseresznye befőttéhez hasonlítja.
• Egyáltalán milyen név az, hogy Poppy?!
• Amikor az egyik szereplő (a bátyja a Poppynak) azt mondja neki, hogy az élete szerelme csak megjátssza a törődő szerelmest (James), akkor elhiszi, és rögtön kivágja a hisztit, miközben tud olvasni majdnem mindenki érzéseiben, és érezte is, hogy mennyire szereti hősünket a vámpírka...
• Smith az elején állandóan a testvéri szeretetről ír, aztán mikor a bátyus megtudja, hogy a húgocskája csak úgy menekülhet meg, hogy vámpírrá változtatja az agyaras, akkor inkább haljon meg, hiszen a vámpírok eredetileg is gonoszak!
• Amikor betoppan a gonosz, a lány megbízik benne, sőt el is hagyja James-t, mikor ő előre figyelmeztette, hogy vigyázzon vele...

Emellet egyáltalán nem eredeti, és inkább novella, mint regény. Ha választani kell, hogy mi tetszett benne legjobban: James testvére, a főgonosz.