L. J. Smith: A sötétség lányai

Kezdjük azzal, hogy nem tudom ki csinálta, nem is nagyon érdekel, de én most megmondom a tutit: ez a borító ooocsmány! Borzalmas, és kiver a méz víz, ha ránézek. A másik tény, hogy a könyvtárból csakis azért hoztam ki, mert most nagyon "mazós" hangulatomban voltam. Az első rész is szörnyűség volt, kíváncsi voltam, ez is az lesz-e. Összefoglalva? Az lett.

"Volt valami különös abban a három lányban, akik beköltöztek a falu szélén omladozó ódon, viktoriánus udvarházba. Az oregoni Briar Creek lakói soha nem láttak Rowanhez, Kestrelhez és Jade-hez fogható, szinte természetfölötti szépségeket. Nem csoda, hogy a szomszédban lakó Mark Carter azonnal és halálosan beleszeret a legfiatalabba. A nővére, Mary-Lynette azonban sötét és véres tettekre képesnek tartja őket, és egy rémálomszerű éjszakai élmény látszólag be is igazolja félelmeit. Pedig a három nővér azért jött ide, hogy kiszabaduljon az Éjszaka Világából. A bátyjuk, Ash akit már megismerhettünk a sorozat előző kötetéből, - A titkos vámpírból - azért jött utánuk, hogy visszavigye őket mindenáron. Ám amikor találkozik Mary-Lynette-tel, villámcsapásként éri őket a felismerés: ő, a vámpír és az emberlány lelki társak! Az éjszaka lányai, a Night World sorozat második kötete különös konfliktusra épül: olyan vámpírokról szól, akik meghasonlottak a vámpírsággal, és új életet akarnak kezdeni. Ám ez azzal jár, hogy meg kell szegniük a Törvényeket, meg kell küzdeniük a vámpírvilág poroszlóival, egy ellenséges vérfarkassal, s ami a legnehezebb: önmagukkal."

Már az elején előkészítettem pár lapot, hogy szépen jegyzetelhessek, ha esetleg túl sok lenne a hülyeség. A pszichológusok is megmondták, hogy ha kiírjuk a feszkót, akkor magunkat segíthetjük. Nálam végülis bevált.

Smith úgy látszik imádja a furcsa hangzású, majdhogynem nevetséges neveket. Az első részben a szegény főhőskölyköt Poppy-nak, a mostani részben pedig Mary-Lynette-nek hívja. Kérdem én: Miért nem lehetett a neve teljesen egyszerűen Mary, vagy Lynette, miért kellett mindkettő?! A legnagyobb poén ráadásul az, hogy csak az öccse becézi, a többiek nem. Képzeljük el a jelenetet: Főhősnőnk éppen közvetlen veszélyben van, a többiek meg figyelmeztetni akarják a nevét kiáltva, de mire a végére érnek, addigra már szegény csaj alulról tépkedi az ibolykát.

Néhány idézet, csak a szórakozás kedvéért (én legalábbis röhögtem kínomban, a húgom azonban csak bámult rám, hogy mi baj van ezekkel, szóval ha nem érted, NEM baj)!

1., A három újonnan érkezett vérszívót a semmi közepén felveszi két srác a csotrogányával. A fiúk röhögcsélve elkanyarodnak egy teljesen másik irányba, és megállnak az erdőben. A három lány még ekkor sem aggódik, sőt, csupán forcsának titulálták, amikor a vezető így szól:

"- Vegyük például ezt az utat. Itt a házak mérföldekre vannak egymástól, igaz? Senki sem hallaná meg, ha sikítanátok!" - Á-, egyáltalán nem úgy hangzott, hogy éppen most akarják pakolni a cuccosukat egyik helyről a másikra, ugyan! De folytatom:

"Rowan továbbra is udvarias társalgási stílusban válaszolt: - Kivéve Toddot és téged!" - NEM MONDOD?!

2., "Jade-et valami különös béke árasztotta el; úgy érezte, megérkezett: mintha mindig is ide tartozott volna. Talán a sötét bútorok miatt...?" - Igen, angyalka, biztos az az ódonszekrény teszi, ott ni. Hiszen annyi közös van bennetek! (Csak nem szerelem első látásra?) 

3., "A múmis középső része felé lendítette a lábát. A kék virágos otthonkából és a pergamenszerű bőrből hatalmas fakaró meredt ki (...) Több hasonló karó is hevert a pince padlóján.

- Szegény öreg néni - sajnálkozott Rowan - Biztosan ezeket cipelte, amikor elesett a lépcsőn!

- Rowan!- oktatta ki Kestrel tagoltan. - A nénit átdöfték egy karóval!" - *suttogva* Hogy lehet valaki ennyire sötét?! Már azt vártam volna tőle, hogy így szól a harmadik: "Ne kérdezzük meg inkább a nénit? De-de, kérdezzük meg, hiszen ő biztosan tudni fogja! *fejét a falba veri*

Lényegében ilyesmik voltak benne, megnyugtatásként megsúgom: ez a három idézet az első három fejezetből került ki, pont olyan sorrendben, ahogy leírtam őket. Jajj, de jó, nem?

A történethez annyit jegyeznék meg, hogy jobb volt, mint az első, de az egész megint össze lett kapkodva. A végét már a közepén tudtam. Pozitívumok? Talán az, hogy megjelent Ash, akit az első részben a legjobban bírtam, a lány a végén nem lett vámpír... *gondolkodik* ...és ennyi.

2 csillag.

Adatok:
Kiadó: Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 214 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Night World (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2499 Ft