Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Erre a kötetre már a megjelenése napján felfigyeltem, és a molyos kritikák is alátámasztották, hogy fantasztikus könyv, mind a műfajában, mind azon túl nézve. Tehát amikor a könyvtárban megláttam, nem volt kérdéses, hogy kiveszem-e.

"Az olajválság utáni jövőben a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és óriás lendrugókban tárolják az energiát, amelyeket tíztonnás óriáselefátok, megodontok erejével húznak fel…
Anderson Lake az AgriGen kalóriatársaság Bangkokba küldött ügynöke álcája szerint egy lendrugókat gyártó cég menedzsere, valójában azonban a független Thaiföld felbecsülhetetlen értékű, rejtett magbankját keresi.
Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, „új ember”. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából.
Kettejük találkozása hamarosan egész Thaiföldet megrengeti."

A köszönetnyilvánításban Bacigalupi azt nyilatkozta, hogy azzal a gondolattal tette le a tollat a kész könyv mellé, hogy kudarcot vallott. Úgy érezte, túl sok mindenről szól a könyv, de egyik témát sem emeli ki jobban, mint a többit. Én ezt egyáltalán nem érzem azonban kudarcnak. A könyv ugyanis a nevével egyenlően fantasztikus, lehetetlen, és mindenek előtt a valóságot sikerült belepaszíroznia a jövő képébe. A jelenben is egyre több olyan esetről adnak értesítést a híradók, hogy génmódosított növény termett xy helyen pont-pont-pont időpontban. A felhúzhatós lány kegyetlen realisztikusan írja le, milyen irányba tart a világ.

Az utópia elsősorban azért tetszik, mert trópusi helyen játszódik, idegen kultúrákkal, így több mindent is meg tudunk ismerni a népről, jelen esetben Thaiföldről és lakóiról. 

A történetnek felhúzhatós lány a címe, tehát kapásból rávághatja az olvasó, hogy Emikó szemszögéből láthatjuk a történetet, ugyanakkor ez nem minden esetben igaz. Ugyanis nemcsak Emikót teszi központi szereplővé, hanem egy másik szálat helyez párhuzamosan a főcselekmény mellé. Az egyiken olvashatunk Emikó sorsáról, ami nemsokára persze összekapcsolódik Anderson kalóriaügynökével, míg a másikon a társadalom rendszere ellen küzdő Tyájdi és Kannya százados "szemüvegét" vehetjük fel. Ami a legjobb az egészben, hogy ez a két szál nemhogy taszítaná egymást, helyette szorosan egymás mellett vannak, ami azt jelenti, hogy bár egyik sem említi a másik fonalat, de az olvasó mindenképpen meglátja az összefüggéseket közöttük.

A karakterek sokrétegűek és színesek. Mindenkinek megvan a maga célja és az eszköze, hogy elérje az előbbit. Mindenkinek megvan a saját stílusa, a mag a múltja, ami nagyon sokszor keserű és fájdalmas. Azok az elemek, amik utalnak a könyv utópiás ízére is teljesen rendben vannak. Bacigalupi nagyon ügyesen megoldotta, hogy ne érezzük azt, hogy erőltetett, úgy, ahogy van teljesen hiteles.

Megkapja a maximális 6 csillagot, mert megérdemli. Utólagosan megemlíteném, hogy senkit ne rémisszen meg az oldalszám, ugyanis a könyv az elejétől a végéig pörög.

Adatok:

Kiadó: Ad Astra
Oldalszám: 586 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2990 Ft