L. J. Smith: Bájolók

"Thea és Blaise Harman unokatestvérek, gyönyörűek – és boszorkányok; abban különböznek, hogy Thea a fehér, Blaise viszont a fekete mágiához vonzódik. Ő az, aki igéző varázslataival magába bolondítja és őrült tettekre készteti a fiúkat, emiatt gyakran kell iskolát változtatniuk. Az új helyen Thea lelki társát, Ericet szemeli ki magának, így akarja elválasztani a húgától – hiszen a fiú ember, és a Törvény tiltja az ilyen szerelmet. Thea ellenvarázslathoz folyamodik, ám eközben elszabadít egy bosszúálló szellemet, és ezzel Eric életét is veszélybe sodorja. Mindez persze nem maradhat rejtve a boszorkányok Belső Köre előtt… A büntetés elkerülhetetlennek látszik.
A Night World sorozat harmadik kötetének nem a vámpírok, hanem az a két 17 éves boszorkány a főszereplői, akiket már megismerhettünk A titkos vámpírban. L. J. Smith története ezúttal is egy nagy szerelemről szól, közben izgalmas információkat ad a boszorkányok mitologikus történetéről és az Éjszaka Világában elfoglalt helyükről is.
Mert boszorkányok nincsenek vannak!"

Már eléggé szkeptikusan állok elébe a sorozatnak.Az első egy csillagos lett, és valami irtózatos élmény volt. A második 2 csillagos, és bár fejlődni látszódott, most bizonyosodott, hogy csak csalfa ábránd volt.

A történetet nem tudnám egy szóban összefoglalni: az egész egy nagy logikátlan, élvezhetetlen habostorta, ami annyira gejl, hogy megakad a torkodon a falat.

Adott két boszorkány, Thea és Blaise, akik nem vér szerinti nővérek, mégis szinte ugyanolyan a külcsínjük, kivéve a hajuk színét. Blaise a tipikus rosszkislány, minden fiút magának akar, és bűbájjal szinte kivétel nélkül meg is szerzi magának az összes hímet, akiket később valami igazán rosszaságra rávesz (példa: az iskola felgyújtása). Emiatt szinte mindenhonnét kirúgatja magát (hogy honnét jönnek rá, hogy ők voltak a bűnösök, azt én nem tudom), és Thea (akinek mintha valami probléma lenne odafent) is mindig vele száll, és persze nincs annyi vér a pucájában, hogy megmondja a tutit "nővérének", vagy lekeverjen neki egy pofont. A boszicsalád viszont igen kemény eszközökhöz folyamodik, megmondják, hogy van egy utolsó lövésük: ha a következő gimnáziumból is kiteszik a szűrüket, mennek a nagymamihoz büntibe. Nagymami viszont igen tökös csaj, szinte mindenki féli erejét.
(A fenti bekezdést szépen besűrítette az írónő két oldalba.)

Innen kezdődnek a gondok. Rögtön az első nap Thea beleszeret egy emberfiúba, Eric-be, az is viszont szereti Theát, de ez a kapcsolat nem jöhet létre, lévén a fiú egyszerű, a lány meg boszorkány. És persze ez is egy szerelem első látásra. Amit már úgy unok! Na, de mindegy. Ide biggyesztenék egy idézetet is, mit gondolnak a boszorkák rólunk: "...hiszen az emberek nem valami okosak." Bocsánat, de ez kicsit kiverte a biztosítékot.

Thea úgy gondolja, ki tudja valahogy cselezni az Éjszaka Világát, de Blaise közbelép csáberejével, és szinte minden kemikáliát bevet, hogy a fiú őbelé szeressen, de nem használ semmi, sőt, a fiú arra is rájön, hogy Thea boszorkány. Ez a része a történetnek elveszi a felét. A másik felében Thea valami idióta oknál fogva elereszt egy gonosz szellemet a halloween, azt "vadásszák" le, majd összeül a boszitanács, (hiszen őket se ejtették a fejükre), hogy kimondja a pár felett a halálos ítéletet, de Blaise ezt megakadályozza egy "csellel". A végeredmény: az Éjszaka Világ megint nyugis lesz, Thea és Eric megmenekül. Hip, hip...

Nem, és nem akarom több Smith-t. Soha. 2 csillag.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 212 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Night World (3.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2299 Ft

L. J. Smith: A sötétség lányai

Kezdjük azzal, hogy nem tudom ki csinálta, nem is nagyon érdekel, de én most megmondom a tutit: ez a borító ooocsmány! Borzalmas, és kiver a méz víz, ha ránézek. A másik tény, hogy a könyvtárból csakis azért hoztam ki, mert most nagyon "mazós" hangulatomban voltam. Az első rész is szörnyűség volt, kíváncsi voltam, ez is az lesz-e. Összefoglalva? Az lett.

"Volt valami különös abban a három lányban, akik beköltöztek a falu szélén omladozó ódon, viktoriánus udvarházba. Az oregoni Briar Creek lakói soha nem láttak Rowanhez, Kestrelhez és Jade-hez fogható, szinte természetfölötti szépségeket. Nem csoda, hogy a szomszédban lakó Mark Carter azonnal és halálosan beleszeret a legfiatalabba. A nővére, Mary-Lynette azonban sötét és véres tettekre képesnek tartja őket, és egy rémálomszerű éjszakai élmény látszólag be is igazolja félelmeit. Pedig a három nővér azért jött ide, hogy kiszabaduljon az Éjszaka Világából. A bátyjuk, Ash akit már megismerhettünk a sorozat előző kötetéből, - A titkos vámpírból - azért jött utánuk, hogy visszavigye őket mindenáron. Ám amikor találkozik Mary-Lynette-tel, villámcsapásként éri őket a felismerés: ő, a vámpír és az emberlány lelki társak! Az éjszaka lányai, a Night World sorozat második kötete különös konfliktusra épül: olyan vámpírokról szól, akik meghasonlottak a vámpírsággal, és új életet akarnak kezdeni. Ám ez azzal jár, hogy meg kell szegniük a Törvényeket, meg kell küzdeniük a vámpírvilág poroszlóival, egy ellenséges vérfarkassal, s ami a legnehezebb: önmagukkal."

Már az elején előkészítettem pár lapot, hogy szépen jegyzetelhessek, ha esetleg túl sok lenne a hülyeség. A pszichológusok is megmondták, hogy ha kiírjuk a feszkót, akkor magunkat segíthetjük. Nálam végülis bevált.

Smith úgy látszik imádja a furcsa hangzású, majdhogynem nevetséges neveket. Az első részben a szegény főhőskölyköt Poppy-nak, a mostani részben pedig Mary-Lynette-nek hívja. Kérdem én: Miért nem lehetett a neve teljesen egyszerűen Mary, vagy Lynette, miért kellett mindkettő?! A legnagyobb poén ráadásul az, hogy csak az öccse becézi, a többiek nem. Képzeljük el a jelenetet: Főhősnőnk éppen közvetlen veszélyben van, a többiek meg figyelmeztetni akarják a nevét kiáltva, de mire a végére érnek, addigra már szegény csaj alulról tépkedi az ibolykát.

Néhány idézet, csak a szórakozás kedvéért (én legalábbis röhögtem kínomban, a húgom azonban csak bámult rám, hogy mi baj van ezekkel, szóval ha nem érted, NEM baj)!

1., A három újonnan érkezett vérszívót a semmi közepén felveszi két srác a csotrogányával. A fiúk röhögcsélve elkanyarodnak egy teljesen másik irányba, és megállnak az erdőben. A három lány még ekkor sem aggódik, sőt, csupán forcsának titulálták, amikor a vezető így szól:

"- Vegyük például ezt az utat. Itt a házak mérföldekre vannak egymástól, igaz? Senki sem hallaná meg, ha sikítanátok!" - Á-, egyáltalán nem úgy hangzott, hogy éppen most akarják pakolni a cuccosukat egyik helyről a másikra, ugyan! De folytatom:

"Rowan továbbra is udvarias társalgási stílusban válaszolt: - Kivéve Toddot és téged!" - NEM MONDOD?!

2., "Jade-et valami különös béke árasztotta el; úgy érezte, megérkezett: mintha mindig is ide tartozott volna. Talán a sötét bútorok miatt...?" - Igen, angyalka, biztos az az ódonszekrény teszi, ott ni. Hiszen annyi közös van bennetek! (Csak nem szerelem első látásra?) 

3., "A múmis középső része felé lendítette a lábát. A kék virágos otthonkából és a pergamenszerű bőrből hatalmas fakaró meredt ki (...) Több hasonló karó is hevert a pince padlóján.

- Szegény öreg néni - sajnálkozott Rowan - Biztosan ezeket cipelte, amikor elesett a lépcsőn!

- Rowan!- oktatta ki Kestrel tagoltan. - A nénit átdöfték egy karóval!" - *suttogva* Hogy lehet valaki ennyire sötét?! Már azt vártam volna tőle, hogy így szól a harmadik: "Ne kérdezzük meg inkább a nénit? De-de, kérdezzük meg, hiszen ő biztosan tudni fogja! *fejét a falba veri*

Lényegében ilyesmik voltak benne, megnyugtatásként megsúgom: ez a három idézet az első három fejezetből került ki, pont olyan sorrendben, ahogy leírtam őket. Jajj, de jó, nem?

A történethez annyit jegyeznék meg, hogy jobb volt, mint az első, de az egész megint össze lett kapkodva. A végét már a közepén tudtam. Pozitívumok? Talán az, hogy megjelent Ash, akit az első részben a legjobban bírtam, a lány a végén nem lett vámpír... *gondolkodik* ...és ennyi.

2 csillag.

Adatok:
Kiadó: Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 214 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Night World (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2499 Ft

Tim Davys: A halállista

"Medve Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla. A titokzatos svéd szerző, Tim Davys regénye alaposan felkavarta a krimi állóvizét, amikor tavalyelőtt megjelent Amerikában. Mollisan Town lakói ugyan plüssállatok, de a város Dashiell Hammett és Raymond Chandler világát idézi, a szereplők pedig a legkeményebb keményfiúk, a legvadítóbb nők és a legkegyetlenebb bűnözők ebben az üdítően friss, egyedi és feledhetetlen krimiben."

Teljesen mást vártam, és nem tetszett. Olvashatjuk, hogy plüssállatokról szól, ami egy hatalmas ötlet, de Davys mégsem használja ki az előnyeit. Lássuk az előnyöket (első pont), és hogy az író hogy valósította meg:

• Csak tűzzel és papírdarálóval lehet elpusztítani a plüssöket.
• Ennek ellenére a maffiafőnök (egy galamb!) pisztolyt ránt, mikor fenyegetést észlel. Logice?
• A plüssök vajon miből állnak össze? Plüssből. Van belük, belső szervük? NINCS!
• A könyvben azonban kokainoznak, kajálnak, piálnak felsőfokon.
• Ha a plüssbolygón csak plüssök vannak, hogy jött létre az első plüss?
• Szabad házasság van, gyereket az egyháznál lehet igényelni. És persze az egyházban is plüssök vannak.
• Az első pontban említve volt, hogy a tűz az egyik halálos dolog (ráadásul a plüssöknek nincs hőháztartásuk)...
• De mégis van kandalló a legtöbb házban! *veri a fejét a falba*

És ezt még lehetne sorolni a végtelenségig. Ezek mellett a "bakik" mellett természetesen el lehet menni, de még mindig marad néhány zavaró dolog. Példának okáért már a cím is egy ilyen dolog, hiszen a legtöbb ember hallott már/látta a Death Note-ot. Még egy kezdő angolos is le tudná fordítani: hiszen ez is Halállista! Aztán egy másik megbocsáthatatlan bűne: a főgonosz egy pingvin, ismétlem egy szerencsétlen PINGVIN! Anita Blake-ből kiindulva már szent állatnak tartom a mirelittollúakat, nekem senki Davys-e ne bántsa őket! *duzzog*

Egy másik dolog: a hátlapján olvasható, hogy az író 20 éves (!) koráig nem olvasott egy könyvet sem. Na, ez vagy hazugság, és szégyellje, vagy igaz, és szégyellje! Ezt én nem raknám kirakatba, nagyon nem. *pff*

2 csillagot ádok néki!

Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 300 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: puhatáblás, 2.980 Ft

Laurell K. Hamilton: Haláltánc

Ez a kötet egyszerűen ször-nyű volt! Borzalmas! Grr... Egészen felhúzta az agyam.

A történet azzal kezdődik, hogy Anita arra gyanakszik (jogosan), hogy terhes. Először titkolja, meghagyja az illúziót, aztán a teszt pozitív lesz. Következő jelenetek: szex 200 oldalon. Azonban az orvosi rendelőben kiderül, mégsem vár babát, de a műszerek kimutatják Vlad- és Mowgli-kórt. Hopsz. Hazatérve ismét szex.
Másik problem: rengeteg mestervámpír érkezik a városba, és hozzák a rengeteg pomme de sang jelölteket. Ja, és persze valamelyiküket ki kell választania ágyhavernak az ardeur miatt.
A könyv utolsó része kicsit már érdekesebb (egy mikrobányit): feltűnik egy újabb nagy hatalmú vámpír, Merlin, és persze Marée Noire, a Vámpírok Sötét Öreganyja.
A jelenetek között persze ott a fülledt erotika, tripla szex, és sok sok olyan dolog, amit inkább nem írnék le.

Hamilton nem is tudom mit képzelt. Biztos, hogy az olvasók nem ezt akarták. Lehet, hogy pszichológushoz kéne mennie? Számomra ugyanis ez a kötet volt a mélypont.

Kezdjük a mazolistával:

• Anita érzelmi intelligenciája egyenlő a harasztokéval. Nulla, zéró, nuku. Még maga sem tudja mit érezzen. Egy hisztérikává avanzsált.
• Ronnie se jobb. Ő is egy hárpia, kiadak, hogy csak egy pasival szexelhet. Úristen...
• Újabb két emberrel bővült Anita pasijainak száma: London-nal és Requiem-mel. Mindkét pasi egy katasztrófa (főleg Requiem).
• Szex a könyv 400 oldala, a többi pedig a pasasok siránkozásai, hogy miért nem csak vele csinálják...
• Ha Asher eddig esetleg nem csapta volna ki a biztosítékot, most nagyon.
• Összességében: 575 oldal nyomor. -.-"

Amivel még lehetne valamit kezdeni:

• Az elmélet, miszerint Anita vérpán, és szukkubusz egyben.
• Marée Noire. Már nagyon várom, mikor fog elszabadulni.

Látható a listán, mennyire trutyi volt az egész. 2 csillag. Mert aranyos vagyok.

Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 575 oldal
Megjelenés: 2008
Sorozat: Anita Blake (13.)
Egyéb megjegyzés: puhatáblás, 3480 Ft

Égkék bűnök, avagy a dolgok romlanak

Az Anita Balke sorozatot mindig is szerettem. Legalábbis amíg el nem durvultak a dolgok. És sajnos ez a könyv most egy mélypont. De ne szaladjunk maratonit.

Kezdjük a tartalommal (NÉHOL VULGÁRIS): Anitát, az előző kötetekből jól ismert tökös csajt elkapta az ardeur, azaz a szukkubuszok természete - kisebb-nagyobb időközönként elemészti a vágy, így általában ráveti magát a legközelebb eső "bekészített" pasira, hogy csillapítsa azt amit kell (dugjon). De még nincs vége, Jean-Claude-ékhoz bekopogtat Belle Morte pereputtya, így nő a feszültség, hogy "Na, most mi lesz? Jön a főmufti és bekap minket reggelire!". Miss Blake sóhajtozik, hogy neki már "tökekivan" az élettel, és amúgy is, ő már belefáradt. Azért annyira nem hagyja el magát (hálaistennek), hogy otthagyja a guanóban JC-t. Nemsokára a vendégek kérik az "ajándékukat", mondván, nekik is vannak szükségleteik (szex, szadizmus). Az egyetlen potencionális áldozat az meg persze Asher. Ágybabújós jelenet következik, szigorúan azért, mert Anita szereti Asher-t, és meg akarja védeni. A fülledt kaland után, AB helyszínel: valaki felszögezett egy pasast a falra. Az áldozatok meg egyre gyűlnek, és a haláluk is egyre durvább: széttépték őket, fej alatt - vajon ki/mi tehet ilyet? A főnöknek eldurran az agya (nem szó szerint), két hét pihire bocsátják. Anita úgy érzi a nyakába zuhan minden: meg kell oldjon egy sorozatgyilkosságot, ki kell elégítenie az ardeurt, gondoskodnia kell a pasijai lelkivilágáról, és hadd ne soroljam még mi mindenről...

Az eredmény: rinya. És szex. De legeslegelőbb inkább a szex. Kicsit hasonlított ez a kötet LKH egy másik sorozatának kötetéhez: Misztrál csókja. Annak is a három negyede szex, a többi viszont említésre se méltó.

Nem akarom nagyon szapulni, mondom mi volt benne a jó. Teszett a végén a krimiszál, és bár ez nem az a fajta krimi, hogy tippelgetni lehet a gyilkosjelöltekre, de nekem bejön. Talán pont azért, mert nem kell gondolkodni... Ki tudja? :)

A másik dolog, ami igazán kiemelkedett, az az újabb veszély: megelenik az "Örök Sötétség Anyja". Elég  érdekesnek ismertem meg abból a néhány oldalból, amiben szerepelt. Egyenlőre "alszik", úgyhogy nem hiszem, hogy a következő kötetben megjelenik, de ha mégis... Remélem, addigra Anita képes lesz annyira összekaparni magát egy kiskanállal, hogy ne purcanjon ki. Mindazok mellett, hogy szexista, hímsoviniszta, és úgy káromkodik, mint a legrosszabb kocsis, kár lenne érte.

2 csillagos. Kizárólag Jean-Claude és ÖSA miatt.

UTÓLAGOS KIEGÉSZÍTÉS: Hamilton néni most kizökkent a címadásból. Eddig ugyanis mindig a könyvben szereplő épületekről nevezgette el a sorozat részeit. A mostani cím viszont - Égkék bűnök - semmihez sem köthető. Mondjuk ez már tényleg szőrszálhasogatás...

Jean-Claude és a drága Miss Blake