2012. július 29., vasárnap

Laurell K. Hamilton: Harlekin

Ismételten Hamilton-nal jövök, és ezúttal kicsit jobb értékeléssel.

"Létezik egy titkos társaság, akiktől még a vámpírok is tartanak. A szervezet neve: Harlekin, tagjai valós személyét rejtély övezi. A vámpírvilág rendőrségeként az a feladatuk, hogy megregulázzák a saját törvényeiket megszegő vérszipolyokat. De mi van akkor, amikor maga a Harlekin hágja át saját szabályait? Hogyan védekezhetnek ellenük az egyszerű vámpírok és alakváltók? Vagy Anita Blake? Miközben Anita szeretői érzelmi viharainak közepette egyensúlyoz, megjelenik a városban a Harlekin, s hamar kiderül, csöppet sem békés szándékkal."
Sokan vannak úgy ezzel a sorozattal, mint én: tudják, hogy az egész egy hullámvasútélmény, amit ha túl sokáig folytatsz, kukucskál a róka, de nem tudják megállni, hogy ne olvassák tovább.

A Harlekin ennek a hullámvölgynek egy fontosabb pontja. Hála égnek, Hamilton-nak sikerült az erotikát takarékra csavarnia, és behozni több olyan dolgot, amit a rajongók is szeretnek, így az izgalmat,  vagy a  krimicselekményt. Néhány régebbi karakter is kopogtatott. Itt volt például mindjárt Edward és Olaf, a bérgyilkos és a pszichopata, az én szívem csücskei.

Persze a szívszerelmeket azért még nem lehet rendesen kizárni. Richard megint kavarja a barna löttyöt, egyszerre szidja Anitát és féltékeny a fiúira. És az a jelenet a végén... Borzalmas. Sokan sajnálták ezt a barna szépfiút, de én biztos nem. Anita helyében páros lábbal rugdostam volna ki, már az első hisztijénél. Aztán ott van Nathaniel. A háremből talán ő az, akit szinte egyáltalán nem preferálok. Lehet, hogy jó természetű, de ha elfogy nála a cérna, akkor ő is hasonlóan morog, mint Richard.

Még egy kis infó. Olvastam, hogy Anita nem fogja növelni a fiúi számát. Vastapsot neki az önmegtartóztatásért!

Egyébként most ez a rész tényleg bejövős volt, sokkal több mindent sikerült belesűrítenie, mint az eddigi köteteknél. Remélem, hogy ez továbbra is így lesz. 4 csillag
Részlet a könyvből: "Hajnalodott, a vámpírok már a koporsóikat nyomták, amikor végre megint odáig jutottam, hogy megcsörgessem Edwardot. Kétszer is próbálkoztam már, míg Lisandro szakijai átnyálazták az irodát, és végül találtak is kis poloskákat, sajna az nem lett meg, ahonnan hallgattak bennünket, de legalább pár óra alatt tiszták lehettünk megint. Mázlink volt, nem volt rossz eresztés, pár éve még szupermenőnek számított, de nem a legújabb trükkök, elég közel kellett jönniük a klubbhoz, a szakik szerint nagy eséllyel a mobilegységes lehallgató- típus volt. Kisteherautó, benne kisvámpírok a kisfülessel. Ami azt is jelenthette, hogy a mobiltelcsivel meg számítógéppel még nem boldogulnak. Még, hogy ősi szervezet! Közben meg modernebbek, mint mi. Vajon mit vetnek még be?"

Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 496 oldal
 Megjelenés: 2009
 Sorozat: Anita Blake (14.)
 Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 3280 Ft

Simon Tamás: Vérmacska 2.

Magyar Könyv
Ismét visszatértem a kisebb kiruccanásról, és mielőtt megint elmennék, gyorsan pótlok néhány (sok) dolgot. Kezdeném rögtön a Vérmacska 2-vel, amit ugyebár a VP nyereményjátékán nyertem.

"A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha.
Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr.
Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."

(Megjegyzés: Alfi blogját ITT találhatjátok!)

Alfival szemben nem lehet elvárásokat állítani, mert azokat úgy lerombolja, mint a bika a vöröset. Már maga a szövege is lehengerlő, de hogy még humora is van vödörszámra, az már maga a mennyország. Én itt a könyv túloldalán rázkódtam a röhögéstől, mint egy epilepsziás kisegér, míg szegény Szőri jobbára csak vérzett, sírt, vagy rózsaszín felhőcskében lebegett.

Na, igen, Szőrinek, annak a balfácánnak ugyanis sikerült kifognia egy Csajt (nagy Cs-nel), ami Alfiamnak eléggé betett. Már nem is kap olyan finom cicakosztott, úrimacsekhoz méltót, mint amikor Szőri depis volt, és már senki sem foglalkozik vele. Hiába tépdesi a páfrányokat, pisili le a világmindenséget, körülötte már ezeket mind megszokták, tojnak is a fejére nagyon. Alfika pedig rosszul érzi magát, és duzzog. Költői kérdés: vajon ez a féltékenység?

Mindemellett Szőri elhatározza (már megint mit?), hogy ő bizony könyvet ír, és besztzeller, vagy mi lesz, és naphosszat kopácsol, mint egy idegbeteg varjú. (Ami Alfinak - hogy tőle idézzek - kurvára bassza a fülét.) Persze a mogorvasága mögött ott rejtőzik egy kis kíváncsiság is. Szépen körüldorombolja a Szőri lábát, hogy "Szépeket írsz rólam?", és ha rossz a válasz, max. szétkarmolja, az szent fazék!

Nohát, lényegében szorongva telnek a napjai, mivel azt veszi észre, hogy Szőri is kezd felnőni, és vele nagyobbodik Alfi szíve is, ami ugyebár katasztrófa, az apokalipszis előjele. Mit csi-nál-jon?! A válasz egyszerű: beletörődik. Én meg egyre jobban megszerettem ezt a duzzogó macskakirályt.

6 csillag a folytatásért.

A KÖNYVET NAGYON KÖSZÖNÖM A KÖNYMOLYKÉPZŐ KIADÓNAK!

Adatok:
Kiadó: Könyvnolyképző Kiadó - Hard Selection
Oldalszám: 206 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Vérmacska (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2499 Ft

2012. július 21., szombat

L. J. Smith: A sötétség lányai

Kezdjük azzal, hogy nem tudom ki csinálta, nem is nagyon érdekel, de én most megmondom a tutit: ez a borító ooocsmány! Borzalmas, és kiver a méz víz, ha ránézek. A másik tény, hogy a könyvtárból csakis azért hoztam ki, mert most nagyon "mazós" hangulatomban voltam. Az első rész is szörnyűség volt, kíváncsi voltam, ez is az lesz-e. Összefoglalva? Az lett.

"Volt valami különös abban a három lányban, akik beköltöztek a falu szélén omladozó ódon, viktoriánus udvarházba. Az oregoni Briar Creek lakói soha nem láttak Rowanhez, Kestrelhez és Jade-hez fogható, szinte természetfölötti szépségeket. Nem csoda, hogy a szomszédban lakó Mark Carter azonnal és halálosan beleszeret a legfiatalabba. A nővére, Mary-Lynette azonban sötét és véres tettekre képesnek tartja őket, és egy rémálomszerű éjszakai élmény látszólag be is igazolja félelmeit. Pedig a három nővér azért jött ide, hogy kiszabaduljon az Éjszaka Világából. A bátyjuk, Ash akit már megismerhettünk a sorozat előző kötetéből, - A titkos vámpírból - azért jött utánuk, hogy visszavigye őket mindenáron. Ám amikor találkozik Mary-Lynette-tel, villámcsapásként éri őket a felismerés: ő, a vámpír és az emberlány lelki társak! Az éjszaka lányai, a Night World sorozat második kötete különös konfliktusra épül: olyan vámpírokról szól, akik meghasonlottak a vámpírsággal, és új életet akarnak kezdeni. Ám ez azzal jár, hogy meg kell szegniük a Törvényeket, meg kell küzdeniük a vámpírvilág poroszlóival, egy ellenséges vérfarkassal, s ami a legnehezebb: önmagukkal."

Már az elején előkészítettem pár lapot, hogy szépen jegyzetelhessek, ha esetleg túl sok lenne a hülyeség. A pszichológusok is megmondták, hogy ha kiírjuk a feszkót, akkor magunkat segíthetjük. Nálam végülis bevált.

Smith úgy látszik imádja a furcsa hangzású, majdhogynem nevetséges neveket. Az első részben a szegény főhőskölyköt Poppy-nak, a mostani részben pedig Mary-Lynette-nek hívja. Kérdem én: Miért nem lehetett a neve teljesen egyszerűen Mary, vagy Lynette, miért kellett mindkettő?! A legnagyobb poén ráadásul az, hogy csak az öccse becézi, a többiek nem. Képzeljük el a jelenetet: Főhősnőnk éppen közvetlen veszélyben van, a többiek meg figyelmeztetni akarják a nevét kiáltva, de mire a végére érnek, addigra már szegény csaj alulról tépkedi az ibolykát.

Néhány idézet, csak a szórakozás kedvéért (én legalábbis röhögtem kínomban, a húgom azonban csak bámult rám, hogy mi baj van ezekkel, szóval ha nem érted, NEM baj)!

1., A három újonnan érkezett vérszívót a semmi közepén felveszi két srác a csotrogányával. A fiúk röhögcsélve elkanyarodnak egy teljesen másik irányba, és megállnak az erdőben. A három lány még ekkor sem aggódik, sőt, csupán forcsának titulálták, amikor a vezető így szól:
"- Vegyük például ezt az utat. Itt a házak mérföldekre vannak egymástól, igaz? Senki sem hallaná meg, ha sikítanátok!" - Á-, egyáltalán nem úgy hangzott, hogy éppen most akarják pakolni a cuccosukat egyik helyről a másikra, ugyan! De folytatom:
"Rowan továbbra is udvarias társalgási stílusban válaszolt: - Kivéve Toddot és téged!" - NEM MONDOD?!

2., "Jade-et valami különös béke árasztotta el; úgy érezte, megérkezett: mintha mindig is ide tartozott volna. Talán a sötét bútorok miatt...?" - Igen, angyalka, biztos az az ódonszekrény teszi, ott ni. Hiszen annyi közös van bennetek! (Csak nem szerelem első látásra?) 

3., "A múmis középső része felé lendítette a lábát. A kék virágos otthonkából és a pergamenszerű bőrből hatalmas fakaró meredt ki (...) Több hasonló karó is hevert a pince padlóján.
- Szegény öreg néni - sajnálkozott Rowan - Biztosan ezeket cipelte, amikor elesett a lépcsőn!
- Rowan!- oktatta ki Kestrel tagoltan. - A nénit átdöfték egy karóval!" - *suttogva* Hogy lehet valaki ennyire sötét?! Már azt vártam volna tőle, hogy így szól a harmadik: "Ne kérdezzük meg inkább a nénit? De-de, kérdezzük meg, hiszen ő biztosan tudni fogja! *fejét a falba veri*

Lényegében ilyesmik voltak benne, megnyugtatásként megsúgom: ez a három idézet az első három fejezetből került ki, pont olyan sorrendben, ahogy leírtam őket. Jajj, de jó, nem?

A történethez annyit jegyeznék meg, hogy jobb volt, mint az első, de az egész megint össze lett kapkodva. A végét már a közepén tudtam. Pozitívumok? Talán az, hogy megjelent Ash, akit az első részben a legjobban bírtam, a lány a végén nem lett vámpír... *gondolkodik* ...és ennyi.

2 csillag.

Adatok:
Kiadó: Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 214 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Night World (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2499 Ft

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Erre a kötetre már a megjelenése napján felfigyeltem, és a molyos kritikák is alátámasztották, hogy fantasztikus könyv, mind a műfajában, mind azon túl nézve. Tehát amikor a könyvtárban megláttam, nem volt kérdéses, hogy kiveszem-e.

"Az olajválság utáni jövőben a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és óriás lendrugókban tárolják az energiát, amelyeket tíztonnás óriáselefátok, megodontok erejével húznak fel…
Anderson Lake az AgriGen kalóriatársaság Bangkokba küldött ügynöke álcája szerint egy lendrugókat gyártó cég menedzsere, valójában azonban a független Thaiföld felbecsülhetetlen értékű, rejtett magbankját keresi.
Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, „új ember”. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából.
Kettejük találkozása hamarosan egész Thaiföldet megrengeti."

A köszönetnyilvánításban Bacigalupi azt nyilatkozta, hogy azzal a gondolattal tette le a tollat a kész könyv mellé, hogy kudarcot vallott. Úgy érezte, túl sok mindenről szól a könyv, de egyik témát sem emeli ki jobban, mint a többit. Én ezt egyáltalán nem érzem azonban kudarcnak. A könyv ugyanis a nevével egyenlően fantasztikus, lehetetlen, és mindenek előtt a valóságot sikerült belepaszíroznia a jövő képébe. A jelenben is egyre több olyan esetről adnak értesítést a híradók, hogy génmódosított növény termett xy helyen pont-pont-pont időpontban. A felhúzhatós lány kegyetlen realisztikusan írja le, milyen irányba tart a világ.
Az utópia elsősorban azért tetszik, mert trópusi helyen játszódik, idegen kultúrákkal, így több mindent is meg tudunk ismerni a népről, jelen esetben Thaiföldről és lakóiról. 

A történetnek felhúzhatós lány a címe, tehát kapásból rávághatja az olvasó, hogy Emikó szemszögéből láthatjuk a történetet, ugyanakkor ez nem minden esetben igaz. Ugyanis nemcsak Emikót teszi központi szereplővé, hanem egy másik szálat helyez párhuzamosan a főcselekmény mellé. Az egyiken olvashatunk Emikó sorsáról, ami nemsokára persze összekapcsolódik Anderson kalóriaügynökével, míg a másikon a társadalom rendszere ellen küzdő Tyájdi és Kannya százados "szemüvegét" vehetjük fel. Ami a legjobb az egészben, hogy ez a két szál nemhogy taszítaná egymást, helyette szorosan egymás mellett vannak, ami azt jelenti, hogy bár egyik sem említi a másik fonalat, de az olvasó mindenképpen meglátja az összefüggéseket közöttük.

A karakterek sokrétegűek és színesek. Mindenkinek megvan a maga célja és az eszköze, hogy elérje az előbbit. Mindenkinek megvan a saját stílusa, a mag a múltja, ami nagyon sokszor keserű és fájdalmas. Azok az elemek, amik utalnak a könyv utópiás ízére is teljesen rendben vannak. Bacigalupi nagyon ügyesen megoldotta, hogy ne érezzük azt, hogy erőltetett, úgy, ahogy van teljesen hiteles.

Megkapja a maximális 6 csillagot, mert megérdemli. Utólagosan megemlíteném, hogy senkit ne rémisszen meg az oldalszám, ugyanis a könyv az elejétől a végéig pörög.

Adatok:
Kiadó: Ad Astra
Oldalszám: 586 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2990 Ft

2012. július 19., csütörtök

Diana Wynne Jones: Az égi palota

A vándorló palota folytatásából is készült anime, de azt nem láttam, és szerintem ez így pont jó. Nem akarom, hogy megint bezavarjon valami az olvasásba.

"Abdullah fiatal és nem túl jómódú szőnyegkereskedő. Apja csalódott benne, ezért végrendeletében csak annyi pénzt hagyott rá, hogy egy szerény üzletet nyithasson a bazárban. Amikor éppen nem árult szőnyeget, Abdullah ábrándozással töltötte napjait. Álmaiban nem apja fia volt, hanem egy herceg rég elveszett utóda. Ábrándozott egy hercegnőről is, akit születésekor neki ígértek feleségül. Elégedett volt álmaival s ábrándozásaival egészen addig, míg egy napon egy idegen varázsszőnyeget adott el neki…"

Kicsit az írónőről: http://pongrac.hu/szerzo/diana-wynne-jones/31

Még az első könyv végében olvastam, hogy a régi szereplők is fel fognak tűnni a következő kötetekben. Vártam is, vártam, de mégsem voltak benne. Belibbentek helyettük hercegnők, dzsinnek, egy katona, nagy cicusok, repülő szőnyeg. Egy idő után már nem is néztem, hogy na most hol vannak Sophie-ék, egyszerűen élveztem a kicsit (nagyon) törökös világot.

Abdullah szövegei lehengerlőek voltak! Annyira cikornyásan fejezte ki a mondatait, hogy nem lehetett nem nevetni rajta. Egy olyan egyszerű kijelentés a szájából, mint például "Kaphatok egy csésze teát?", elfoglalt két sort az udvariaskodással. Engem persze ez egyáltalán nem zavart, nem úgy, mint a többi szereplőt.

A vége felé lendül be igazán a történet. Amikor egyszerűen fellebentette a szemem elől a ködöt pár szereplőről, egyszerűen a falba kellett vernem a fejem. Minden titok ott volt az orrom előtt, de még csak rá se kancsalítottam. Zseniális, ahogy az égi palota szála végül mégis összekapcsolódik a vándorló palotáéval.

Egyébként a borító szerintem sokkal szebb lett, mint amilyen az első részé volt. Lehet rajta szöszölni, hogy minden részletet teljesen befogadjunk.

5 csillag jár ezért a fantasztikus történetért. Jöhet a harmadik rész!

Adatok:
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 290 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Palota (2.)
Egyéb megjegyzés: keménytáblás védőborítóval, 2900 Ft

2012. július 16., hétfő

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 3.

Kicsit mindig húzodozom ettől a sorozattól, állandóan elolvasom a többi kikölcsönzött könyvet, aztán fogok bele. Itt is ez volt a helyzet, meg is kellett hosszabítanom, pedig ezt a könyvet 4 hétre lehet kivenni, de végül eljutottam odáig, hogy belekezdjek.

Stephanie Plum ismét egy zűrös ügyet kap, ezúttal a mindenki által közkedvelt, sőt, istenített cukorárust, Mo bácsit. Be kell vinnie, mert papír nélkül találtak nála fegyvert, ami az ő környékükön nem is nagy bűn, de Mo bácsi a tárgyalás idején szőrén-szálán felszívódott. Steph rögtön neki is kezd a nyomozásnak, azonban nemsokára nyakára jár Mo bácsi hokimaszkos bosszúangyalai, és megfenyegetik a lányt, hogy álljon már le a cukrosbácsi nyomainak felslukkolásával, különben rossz vége lesz. És ha ez még nem lenne elég, sorra tűnnek fel a drogdílerek hullamerev állapotban, Ranger edzeni kényszeíti invitálja, a rendőrség gyilkossággal gyanúsítja, és Lula sem száll le róla, vele együtt akarja elkapni a Fütyiorrút, alias Mo bácsit. Ha ezeket mind összehozzuk, valami egészen hullaszagú, amorf dolog jön ki belőle.

Megmondom őszintén, ez a kötet volt a sorozat eddigi legrosszabja, a mélypont. Nem olyan nagyon tért el a megszokott színvonaltól, de itt nem csattantak nagyot a poénok, még csak nem is voltak Steph és Morelli között nagy szópárbajok. A drágalátos pasi most inkább a háttérba ragadt, mint poszméh a lekvárba, nagy a valószínűsége, hogy féltékennyé akarta tenni főhősnőnk, de én jobban bírtam akkor, amikor inkább a perverz disznó mivoltát hangsúlyozta. Javára legyen mondva, a végére megjött Morelli stílvilága.

A többi karakterrel sem voltam megelégedve. Lula szörnyen idegesített, Stephanie helyében már az elején lecsaptam volna egy böhöm nagy serpenyővel, csak hogy a testméretekkel is arányos legyen. Ranger lényegében bírtam, de a végére nála is beállt a tikkelés. Lényegében ugyanis nem tudunk semmit róla, csupán annyit, hogy nyúlkaján él, minden reggel 6-kor kilómétereket lohol izzadás nélkül, van egy irodája, és a neve. Pont. Ki a fene ő, Batman? Mazur nagyi sem volt nagyon kiemelkedő, csapán Mr. Plum-ot sikerült teljességel kikészítenie, de ez mondjuk mindig így van.

A másik negatív tényező az a nyomozós oldalaknál van. Bírtam azokat a részeket, ahol a hullákat vonszolták ide-oda, meg ahogy eljuttatták őket a rendőrségre, de lényegében ennyiben ki is fújt az izgalom. Beállt a nagy köd az egész rejtélybe, nem tudunk semmit, sőt, amikor Steph a végén mégis kap egy használható nyomot, akkor is marad az infóvisszatartás, ami sok olvasónál nem jön be.Nekem se tetszett.

Lényegében nem olyan nagyon rossz, szerethető a sorozat, de mégiscsak 4 csillagot kap, a fentebb említett beszámoló alapján.

Adatok:
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 351 oldal
Megjelenés: 2008
Sorozat: Szingli fejvadász (3.)
Egyéb megjegyzés: puhakötésű, 3499 Ft, ismert "Három lövés" címen is.

2012. július 14., szombat

Giovanni Del Ponte: A rontás könyve

Mivel lényegében gyerekkönyvről van most szó, ezért most rövid leszek!

"Az olasz ifjúsági regény főhősei mai amerikai tinédzserek, akik rendkívüli mentális képességeik révén hihetetlen kalandokba keverednek, amikor a gonosz varázsló őket használja fel, hogy megszerezze a világhatalomhoz szükséges Rontás Könyvét. Telepatikus kommunikáció, hipnózis, szemfényvesztés, véráldozat, varázslatok... Kiderül, ki az igaz barát, ki az ellenség, és az is bizonyossá válik, hogy felnőttként nem feltétlenül kell feladni az ifjúkori álmokat, megőrizhető a gyermeki lélek tisztasága idősebb korban is. A gonosz varázsló ugyan azt állítja: nem gyerekjáték a varázslás. Vagy talán mégis?"

Kossuthos megjelenések között találtam meg először, és megvallom, sokkal komolyabb könyvre számítottam. Az elvárásaimmal ellentétben azonban csak egy középkategóriás fantasyt kaptam. A történet kezdete szörnyen kidolgozatlan, semmit nem tudunk a régi láthatatlanokról, csupán annyit, hogy egy banda, akik jó dolgokat cselekszenek, de senki sem látja őket. Itt jönnek fel azok a bizonyos kérdések: Miért csak nekik van "különleges erejük"? Milyen erejük van (mert ez bizony egyáltalán nem volt megemlítve)? Mikor és milyen körülmények között találtak egymásra a kölkök? És még lehetne sorolni.

A karakterek iszonyú laposak, minden fekete-fehér. Vannak a jók, akik persze a Láthatatlanok, és vannak a csúnya rosszfiúk, akik a banda ellen vannak. De ők aztán nagyon randa viszonyban vannak, megy is a fogócska, hogy "Na, most elkaplak titeket, Láthatatlanok!", mint a legtöbb ilyenfajta rajzfilmekben.

A könyvet lényegében nagyon egyszerű elolvasni, nekem sikerült kivégeznem egy délelőtt alatt. Nincsenek benne nagyon alapos leírások, inkább cselekmény és párbeszéd az egész, kisebb fordulatokkal, amiket olyan simán ki lehet következtetni, mint ahogy a késsel kenni a vajat.

Nem nekem tervezték ezt a műfajt maradjunk annyiban. 3 csillag jár neki, mert kisebbeknek még tetszhet.

Adatok:
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Oldalszám: 256 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Láthatatlanok
Egyéb megjegyzés: puhakötésű, 2800 Ft

2012. július 10., kedd

SZJG 7. megjelenés


(Nagyításért klikk a képre!)

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Magyar Könyv
Molyon fedeztem fel, több ismerősöm is olvasta. A fülszövege nagyon megkapó, a borító gyönyörűen kidolgozott, és mindenek előtt magyar! Amint megjelent a könyvtárban, kapva kaptam az alkalmon, és kivettem.

Borbíró Borbála, a legelső diplomás vámpírológus nagy gondban van. Édes-kedves hazájában hatalomra jutnak a vámpírok: megválasztották az Emberfeletti Összefogás Pártját (EÖP). Ennek következménye, hogy megszűnik Bori munkahelye, a magyarországi Vámpírkutató Intézet. A lány azonban hemzseg az állásajánlatokban, többek között felkéri a leghíresebb vámpírkutató, Bowman. Azonban ezt elutasítja, mert Magyarországon is kap egy jobb, ámde veszélyesebb ajánlatot. A titkosszolgálat felkéri, hogy épüljön be a kormány tanácsadói, a legfejlettebb IQ-vámpírok közé, ami ugye szinte lehetetlen. Bori nem tétovázik: teljesen egyszerűen elfogadja a kihívást. Attilával, az ideiglenes főnökével egyáltalán nem jönnek ki, rengeteget csattannak a csípős megjegyzések, és kiderül, hogy valaki nem az, akinek mutatja magát.

A tartalom végén megemlíteném a fülszöveg jelmondatát: Magyar nyakba magyar szemfog! Már csak ez a mondat is mutatja, mennyire egyedi a könyv. És valóban! Nem nyálas vámpírrománcos, mint a Twilight, nem véres öldökölős, mint a Félholtak, és nem is "pornóregény", mint az AB-könyvek, bár sokan hasomlítják Borit Anita korai korszakához, mikor még ez utóbbi még tökös, antivámpirista, csípős dumájú csajszi volt. Ebben a hasonlításban valóban van egy kis realitás, hiszen főhősnőnknek sem kell a szomszédba mennie kölcsönkérni a szótárkönyvet, magától is úgy csattan a nyelve, hogy az fáj a célpontnak és szórakoztató az olvasónak.

A másik dolog, amiben nagyon különbözik a vámpírponyvától, amiket mostanában gyártanak külföldön, hogy a törénet legfőbb szála nem az erotikus romantikában nyilatkozik meg, hanem a nyomozásban, ami igazán felfrissítő dolog, hiszen nem is tudom, mikor olvastam igazán jó urban fantasys krimit.

Bori talpraesett eszes lány, nem féli a kihívásokat, de a magánélete romos, mint a magyarországi országutak. A legtöbb kapcsolata addig tartott ki, míg Bori meg nem említette, hogy "Hoppá, mondtam már, hogy vámpírológus vagyok?". És ezután jött a szakítás természetesen. Itt jön képbe a virtuális pasi, akivel egy szerepjátékban ismerkedett meg, és azok után elkezdtek csetelni. Tartott ez addig, míg valaki be nem kutyult nekik, és elváltak. Ekkor kezdtem drukkolni Attilának, hogy gyerünk nyomulj a csajnak, mert jó bőr és még én is bírlak, de persze nem lett belőle semmi... De még lehet, hiszen sorozat, nemdebár? *reménykedik*

Összesen 6 csillag, mert már régen olvastam ilyen igényes vámpírregényt.

Előzménycselekvés: http://www.deltavision.hu/cikk/demoni_szinjatek/

Adatok:
Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 464 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Borbíró Borbála (nem eredeti sorozatnév)
Egyéb megjegyzés: puhakötésű, 2990 Ft

2012. július 6., péntek

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Legelőször a filmet láttam. Elbűvölő kis japán mese lett belőle, csodálatosan szép illusztrációval. Többször is megnéztük a családdal, az egyik kedvencünkké vált. Nemrég a tanévzárón a húgom ezt a könyvet kérte. Megkapta, és most én is elolvastam.

"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet."


A könyv letétele után eléggé bizonyossá vált: a film és e becses keményfedeles laptömeg között óceánnyi különbség van. Kezdjük azzal, hogy a Puszták Boszorkánya korántsem dagadt, sőt ropivékonyságú, és míg a képernyőpiócák konstatálhatták, hogy a végén Jó lesz, addig a másikban másodfőgonosz, aki megkapja méltó jutalmát. Howl karaktere is teljesen más volt: az egyikben csendes-kedves teremtés, a lapozóban mégis piperkőc és elkényeztetett kis csodabogár (legalábbis a felszínen). Mondjuk hiú tulajdonságából kifolyólag olvashattam az egyik kedvenc jelenetemet: a varázsló hisztijét, zöld nyálkával megspékelve. Szétröhögtem magam rajta. Aztán ott a kedves madárijesztó is. A filmben már az elején összehaverkodik Sophie-val, a könyvben azonban retegnek tőle és csak a végén derül ki, micsoda/kicsoda ő.

Sok dolog írható a könyv javára. Sokkal érthetőbb volt a történet fonala, míg a filmbe olyan dolgokat tettek bele, amik nem is voltak benne eredetileg. Néhány példa: Howl háborúzik valami egylábas gigavarjú alakjában, Sulivan mágus nem volt elrabolva, sőt, Howl-t üldöztette. Calcifer, a tűzdémon feloldozása után nem esett szét a palota, még csak meg sem karcolódott. Hoppá. Másrészről több volt a poén, Wales és szép versrészlet is volt benne.
Igen, a képet felnagyítva Howl fülbevalót hord.
*falfelé fordulva röhög*

Azért nem adok teljes hat csillagot neki, mert a vége ösz-sze van csap-va. Így tagolva. El lehetett volna húzni egy kicsit az izgalmat, hadd rágja a körmét az olvasó, úgyse kár érte. Másik dolog: egy mukk utalás, annyi se volt a könyvben, hogy Howl és Sophie összejönnek. MIÉRT NEM?! Mindegy, a lényeg, hogy a végén kiderült. Hip-hip...

5 hullócsillag a kedves Calcifer-nek!

Adatok:
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 328 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Palota
Egyéb megjegyzés: keménytáblás (védőborítós), régebben DVD-t is adtak hozzá, ? Ft

Jelenetek a filmből
Ez mi a szösz? Válasz: Howl.

2012. július 4., szerda

Lauren Beukes: Zoo City

Az egyhetes tábor után nagyon gyorsan kellene pótolnom, hiszen azóta három könyvet is elolvastam. Remélem érthető, hogy most nem a saját szavaimmal mondom el a történetet. :S A Zoo City az első Ad Astrás könyvem.

"Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni.
Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak."
Egyéb információk: Többszörösen díjazott urban fantasy, amiből nemsokára filmet fognak forgatni. (!)

Rengetegen mondták, hogy legfőképpen a borító miatt akadt meg a szemük a könyvön. Én sem vagyok kivétel. Az összes kiadás közül egyértelműen a magyar a legeslegszebb, a borító matt, gyönyörű színvilággal, belül a lapok hófehérek, nincs semmilyen elütéshiba, és az illata olyan finom, hogy egész olvasás közben szagolgattam. :)

Két részre van osztva a könyv. Az első rész bemutatja lényegében az elállatosodott emberek kiszorított életét, olvashatunk Zinzi múltjáról és annak következményeiről. Ebben jelenik meg a krimiszál, de csupán nagyon halványan. A második rész viszont sokkal pörgősebb, izgalmasabb, több az akció. Egyértelműen a másodikat favorizálom. Közöttük vannak különböző cikkek, érdekességek beszúrva, amik teljességgel nem csatlakoznak a főszálhoz, de mégis általuk könnyebben értjük meg a világot.

Maga az ötlet, hogy a bűnöző emberek állatot kapnak és vele együtt egy különleges képességet igazán vonzó, sőt, nem hinném, hogy máshol előfordult volna. A stílussal is teljesen meg voltam elégedve. Zinzi szemszögéből szemlélhetjük a dolgokat, de ahhoz képest, hogy "romlott" múltú, nem volt túlzottan kemény, ellenben jó volt olvasni a szarkasztikus, sőt, cinikus humorát. Vannak azonban dolgok amik lehúzzzák a végcsillagozást. Vegyük azt, hogy rengeteg az afrikai és egyéb külföldi szó, amik miatt néhol a szöveg érthetetlenné válik. A leírások túlrészletezettek, nem olyanformán, mint például Fekete István (akin bealudtam), de mégis nagyon nehéz megszokni.

A vége kicsit elkapkodottra sikeredett. Elmondja, hogy mi lesz a jövőben, otthagyja expasiját, Benoit-ot a kórházban kómázni, azt lesz majd valami. Hát az nem úgy megy... vagy igen?!

Összességében adok 4 csillag, de nem bántam meg, hogy megvettem.

Adatok:
Kiadó: Ad Astra
Oldalszám: 360 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: ragasztott (védőborítós), 2990 Ft