2012. december 27., csütörtök

Laurell K. Hamilton: Fogat fogért

"Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója. S akkor még csak a jelentősebb ellenlábasokat említettük. A vértigris klán uralta kaszinóvárosban elszabadul a pokol, főleg miután Anita latba veti szerelmi és szexuális vonzerejét. Egy újabb fordulatos és vérpezsdítő kaland az urban fantasy egyik legnépszerűbb szerzőjétől."

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez a sorozat az én gyenge pontom. Mert tudom, hogy már soha nem lesz olyan jó, mint az elején, mégis elolvasok minden egyes kötetet, sőt, úgy várom a fenekemen billegve, türelmetlenül, mint egy kisgyerek. Egyszerűen imádom, akármilyen hibákat is követ el, de mindig próbálom úgy pontozni, hogy kivegyem ezt a vonzódást a csillagozásnál. Most azonban... á, ez a kötet irtózat jó volt!

Nem mondom azt, hogy Anita visszatért, azt nem, de sokkal tökösebb volt, mint az utóbbi 5 kötetben. A kevés erotikát felváltotta az izgalom, vér, akció, és persze a vámpírok ősmamija, ami a szememben legalább két csillaggal megemeli az értékét. A sztori most is fantasztikusan ki lett találva, és a tálalással is elégedett voltam.

A karakterek mind a régiek: visszajött Edward (egyik szívem csücske), Olaf (a másik szívem csücskét eme szociopata rabolta el), és Bernardo. Jean-Claude nagy sajnálatomra nem kapott szerepet, úgy, ahogy Micah, Nathaniel, és a szeretők legtöbbje se. Mindenesetre jót tett ez a kis szusszanás a történetnek.

A könyv legnagyobb része a nyomozásra koncentrálódik, de Hamilton belecsempészett egy kis vámpírpolitikát, valamint több olyan helyzetet, amivel előrébb segíti a karakterfejlődést, és nem csak Anita esetében. A "romantikát" azért mégsem hagyta ki teljes egészében - egyik alkalommal Gonosszal és Igazsággal, az egyik legerősebb vámpírikerrel osztotta meg az anyaföldet, másik alkalommal beszerzett egy újabb fiút *tudom, ígértem, hogy nem lesz több, de mégis lett*, Domino-t, a fehér tigrist.

Még mielőtt összegeznék, meg kell említenem, hogy nagyon elégedett vagyok a fantasy világ széles látókörének. Rengeteg lény van belezsúfolva, lehet kapkodni a fejet, hogy ez meg micsoda, és rögtön jön is a magyarázat, két lábon járó szótárunktól álá Anita Blake. Egyébként nem tudom, hova fog elfajulni Anita esete, hiszen mostmár nekromanta; halandó szolga, aki egyben mestervámpír; vérfarkas, vérleopárd, fehér/fekete/sárga/vörös vértigris, és még jóisten tudja, micsoda.

Szerintem ez a kötet tökéletesen megfelelt volna egy zárópéldánynak is, de mint tudjuk, megjelent a Végzetes flört (valamint utólag a Micah), ami ugyan csak egy novella, de én ki nem hagynám!

Összesen 5 csillag a jutalma a drágának. Csak maradjon így!


Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 558 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Anita Blake (16.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3980 Ft

Nincsenek megjegyzések: