Julie Kagawa: Iron Daughter - Vashercegnő (Vastrón 2.)"Attól a pillanattól kezdve, hogy a lábadat Sohaföldre tetted, te voltál a végzetem."
"Csalogatni fognak, játékokkal, szép szavakkal, és kiélvezik a keserűségedet. Ne hagyd, hogy fogást találjanak rajtad! És senkiben se bízz! – Szünetet tartott, és a hangja még inkább elmélyült. – Még bennem se."
"Mély lélegzetet vettem, visszanyeltem a könnyeimet, és arra összpontosítottam, hogy fagyjanak csak meg bennem. Fagyjon meg minden, könnyek, érzelmek, emlékek, minden, ami gyengévé tesz. Mert ha a Téli Udvarban kell eljátszanom a szerepemet, nekem is jéggé kell válnom. Nem, nem is jéggé: vassá."
"– Ezer és ezer halandó lányt láttam már – mondta lágyan –, többet, hogysem össze tudnád számolni, a világ minden részéből. Számomra mind egyformák. – Az ujja az állam alá csúszott, és felemelte a fejemet. – Ők mind csak a külsőmet látják, nem azt, aki valójában vagyok. Te viszont igen. Te láttál a bűbáj és az illúziók nélkül, még azok nélkül is, amelyeket a családom előtt is fenntartok, ami csak komédia, hogy túléljem őket. Te láttad, ki vagyok valójában, és mégis itt vagy. – Hüvelykujjával végigsimított a bőrömön, jegesen forró érintésemléket hagyva maga mögött. – Itt vagy, és én nem vágyom más táncra, csak erre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése