Kelley Armstrong: The Awakening - Az Ébredés"– Csajszikám, neked aludnod kéne, úgy nézel ki, mint egy hulla!
– Ez csak a nekromanta gének hatása."
"Egy jó drámában a főhős soha nem a legrövidebb úton ér célba. Elindul, majd olyan akadályba ütközik, ami eltéríti, újabb akadály, hosszabb kitérő, még egy akadály, még egy kitérő…., csak akkor érheti el a célját, amikor a jelleme eléggé megerősödik és megérdemli."
"– Ó, hát persze! – szólt Tori. – Chloé tanulni fog belőle! Van olyan, hogy leállsz? Olyan vagy, mint egy örökké fürge kis Duracell nyuszi…"
"Simon felemelte sártól foltos arcát, és megdörzsölte az állát? - Én azért szeretem a fogaim. Mindegyiket!"
"A kíméletlen igazság mindig jobb a kényelmes hazugságnál."
"Arra számítva, hogy legalábbis egy doberman nyálazza a kerítést, követtem a tekintetét egy kis fehér szőrpamacsig… ilyen ölebet hordanak a nők a táskájukban. Még csak nem is ugatott, egy helyben táncolt, és minket bámult.
– Atyaúristen! Egy gyilkos pomerániai fenevad! - pillantottam Derekre. – Kemény dió, de szerintem van esélyed!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése