2013. február 19., kedd

Macskaköröm (7)


Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

"– Te lány vagy. Hallom a hangodból. Én pedig úriember vagyok. Az úriemberek meg nem bántanak lányokat. Bárhová követlek, ha van vized."

"Zavartan elmosolyodtam, mire keresztbe fonta a karját, ajka lebiggyedt, és ettől már megint irtó csúnya lett. Pedig épp azt hittem, hogy a hiedelmekkel ellentétben egy lány reggel is lehet szép."

"– Olyasmit inkább ne ígérj, amit nem fogsz betartani!"

"– Mind egyedül vagyunk, Pippa, ha van velünk valaki, ha nincs.
– Ez nem igaz – jelentettem ki. – Maga soha nem tapasztalta meg, hogy milyen egyedül lenni, hogy milyen minden egyes nap úgy felkelni, hogy nincs kivel szót váltania, nincs kiért aggódnia, nincs kit szeretnie. A tudattal élni, hogy talán soha nem találkozik majd egyetlen emberrel sem. – Rövid szünetet tartottam. – Nem becsüli amije van, mert nem tudja, milyen anélkül."

"Péntek, ha nem voltak felhők, mindig az eget bámulta. Lehet, hogy csillagász volt a régmúlt időkben."


Nincsenek megjegyzések: