Bloodrose, avagy megválaszthatuk-e a sorsunkat?

Könyvtárból hoztam ki, nem is lehet leírni mennyire örültem neki! Persze, először a húgom olvasta el, ő is nagy szerelmese a Nightshade-triológiának, rögtön kikapta a kezemből. :)
(Zárójeles rész, az értékelés előtt: nemrég rákerestem mi is az a recenzió, és úgy gondoltam, jó lenne kipróbálni, még a gimnázium előtt. Ezt az értékelést is megpróbálom így írni!)

A Bloodrose a Nightshade triológia harmadik és lezáró kötete is. A második kötet úgy végződött, hogy Calla és Adne elindulnak megkeresni Ren-t, meg akarják győzni, hogy jaj-de-jó-a-keresőknél, egyszóval álljon át hozzájuk. Ez szépen-gyorsan meg is történik, annak a rendje szerint. A keresőknél kisebb ütközet zajlik le Ren és Shay között, de Calla mindent rendbe tesz (egy darabig). Innentől már beindulnak a dolgok. A csapat elindul összeszedni a két kard darabjait, amivel majd Shay, a Kiválasztott majd megütközik Bosque-val. A négy darab azonban rejtett helyen vannak, tele csapdákkal. A teljesített küldetések között további érzelmi csatározások törnek ki. Calla nem tudja kit válasszon: Ren-t, akit szeret, de a múltjának tartja, egy lezárt fejezetnek; vagy Shay-t, az újdonsült szerelmét. Ezen azonban nem sok idő lesz rágódni, a végső csata elrendezi az ügyet.

Az első kötetet (Nightshade) szerettem. Bevezető kötetnek egyszerűen fantasztikus, jól felépített világba vezetett be, a vége izgalmakban volt dús. A második kötetben (Wolfsbane) kifejezetten csalódtam. Bár megismerkedtem a keresők világával, de közel sem volt annyira torokszorító és sejtelmes, mint az első. Inkább a múltra koncentrálódott az egész. A Bloodrose viszont mindent visz. Az elejétől fogva érezhető az a bizonyos hasbizsergés, és (bár sok mindenkinek nem tetszett) engem nem zavartak a Ren-Shay huzavonák.

Én úgy általában , Ren-párti vagyok. Energikus, jó humorú, néha nehézfejű, és akaratos, de én nagyon szeretem.  Calla ebben a kötetben elvesztette az én barátságom, besokalltam, hogy nem tud végre választani. Shay-t továbbra sem szeretem, i-de-ge-sí-tő. Úgy gondoltam Cremer direkt így alakította a karakterk személyiségét, ezért is döbbentett le a vége. Ethan és Sabine lamure-ja viszont nagyon tetszett. Ethan humora és Sabine csípős stílusa szerintem teljesen kiegészítik egymást. Az Adne-Connor párossal sincs semmi bajom. Összességében dúlt a romantika rendesen.

Deviantart-os rajongói kép

A küldetések nagyon jó pillanatai voltak a könyvnek. Az első barlangnál (szél) medve őrzőkkel kellett megküzdeni, és hatalmas gödröket átmászni. Calla eléggé rezelt a hegymászástól, de csakazértisből megcsinálta. A második barlang volt a kedvencem (víz). Víz alatt kellett lemerülniük egy barlangba, ami a farkasoknak elég nagy kín volt. Shay, aki még viszonylag új farkas örömmel ugrott neki a kihívásnak, Calla annál kevésbé. A barlangban azonban nem várt fejlemény várja őket: vérszopó denevérek. Ennek az információ hiánynak köszönhetően egy embert elvesztenek (szintén kedvenc volt). A harmadik kard darab megszerzése után Callát elfogják a lidércek, de itt is el lesznek simítva a hibák. Miután a lányt visszaviszik a keresőkhöz, rögtön indulnak az utolsó ereklye után: egy vulkán kráterébe.

A végső csata volt a legizgalmasabb rész a kötetben. Folyik a vér, olyanok lelik halálukat, akik megérdemlik, és akik nem. És a harc után is jön az újabb becsapódás, ami teljesen kiforgatta a véleményem. Egyszerűen fantasztikus, szomorú és ledöbbentő megoldást választott a kedves írónő. Talán csak egy kicsit, nem lehetett volna boldogabb befejezés, már ha happy-end sem?

A borító a három kötetből szerintem a legszebb. Összesítve 5 csillagot adok neki, mivel én nem szoktam fél csiilagozni (bár itt akartam).

Adatok:
Kiadó: Egmont Hungary Kft.
Oldalszám: 416 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Nightshade (3.)
Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 3999.-