Jégviráglányok, avagy oximoron egy könyvben

Elmentem egy szerdai nap a könyvtárba szétnézni, mi érdekes lehet. Amikor megláttam, nagyon megfogott a címe, de amikor a hátulját olvastam megriadtam err a szóra: anorexia. Aztán felmentem a molyra, ahol sokan írták, milyen nagy hatású, szomorú és gyönyörű. Így lett, hogy a következő hét szerdáján kivettem.

Tartalom: Lia (18 éves) apjával, mostohaanyjával és mostohahúgával él együtt. Nemrégiben vették ki abból az intézetből, ahol a pszichés zavarokkal küszködőket küldik. Lia anorexiás. Legjobb barátnők voltak Cassiával, aki szintén anorexiás. Egy autóbaleset miatt összevesztek, és fél évig nem is beszéltek. Nemsokára Lia megtudja: Cassiát egy motelszobában találták, holtan. A félig-meddig felgyógyult lány ismételten nem eszik, vagdossa magát. A családjával konfliktusban áll, egyre nő a feszültség. És ha ez nem lenne elég, Lia néha-néha megpillantja Cassia szellemét. Lia lassan kocog lefelé a lejtőn, egyre rosszabb az állapota. Hajtogatja magának: légy erős, fogyj le, csak két kilót, még többet... Egyre rosszabb lesz az állapota.

A stílus lehengerlő. Szinte már lírai, gyönyörű. Tetszett, hogy az elfojtott gondolatait is megjelenítette, a kalóriaszámokat. Sokkal könnyebb volt így beleérezni a helyzetébe. Nekem például az is lejött, hogy magát hibáztatja Cassia haláláért, bár ezt egyszer sem írta konkrétan (Mondjuk ez egyértelmű is volt).

Lia állapotát sok ember szemszögéből láthatjuk. Az apa a bizakodó, aki mindent elhisz, hogy a lánya épp a gyógyulás felé halad. A mostohahúg (Emma) nem érti. Az anya mindenképpen kórházba akarja küldeni Liát, magához akarja venni. Mostohaanyja bizalmatlan a mérleggel szemben, fél. Cassia szelleme kajánul csalogatja maga után. A kívülálló szempontja tetszett viszont a legjobban (meg úgy a karaktere). Elijah mellett Lia, szinte észre sem véve, ESZIK. Nem kényszerít, de mégis úgy férkőzik a lány lelkéhez, mint például a Kisherceg a Rókához. Lassan napról-napra lépésenként.

Lia karaktere sokunkéhoz hasonló. Több száz, talán ezer lány szenved anorexiában. Ők a jégviráglányok. Ők az átszüremlő fénysugarak a pók vékony selyemhálóján, apró homokszemek a szilárd sziklahegyeknél. Ők a "halott lányok", aki nem is élők, nem is holtak. Sikítanak a két világ közé ragadva.

Nagyon megszerettem ezt a könyvet. Manapság nagyon fontossá vált a mondanivalója, és így ajánlom mindenkinek, olvassa el, aztán ajánljátok az ismerőseiteknek is, mert egyszerűen csodálatos és félelmetes. 6 csillag. Csillagosan.