No és Én, avagy a láthatatlanok világáról

"Az ember képes szuperszonikus repülőgépeket és rakétákat küldeni a világűrbe, egyetlen hajszál vagy a bőr egy parányi részecskéje alapján képes azonosítani egy bűnözőt, olyan paradicsomot termeszteni, ami három hétig eláll a hűtőben, anélkül, hogy a héja megráncosodna, mikrochipen információk milliárdjait tárolni. Az ember képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán."

Ez az a fajta könyv, amiről nagyon nehéz írni. Úgy, mint a "Jégviráglányok", a "No és Én" is a rideg valóságról ír, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi az anorexia szenvedő voltát mutatja be, addig az utóbbi a hajléktalanok láthatatlan világát. És igen, az ő világuk valóban láthatatlan! Egy normál ember megy az utcán a házak szélénél kis sátorban nyomorognak az emberek, de a járókelő csak megy el mellettük, ha a jobbik fajtából van, akkor talán még ad néhány száz forintost is.

Lou 13 éves, túlfejlett, már gimnáziumba jár, osztálytársai 15-16 évesek. Lucas 17 éves kétszer bukott, Lou-val jár egy osztályba.A lánynak egy nap prezentációt kell tartania egy önálló témában, ő a hajléktalanokat választja. No 18 éves, szintre kislány kora óta az utcán él. Megkeseredett, egyik helyről a másikra megy. Lou vele csinál interjút, milyen az élet odakint. No először ellenálló, majd szépen megszokja Lou csapongó természetét. A bemutató után Lou befogadja a lányt. Ad neki élelmet, meleg szobát, szeretetet, munkát. Azonban No úgy érzi, nem az ő életét éli, nincs helye a kislánynál. Elmegy, csak egy régi gyermekkori képet hagy maga után. Lou azonban nem adja fel, Lucas-hoz viszi Nót, ahol néhány hétigjavul az állapota, majd hirtelen magába zuhan: inni kezd, nyugtatókat szed, kiszámíthatatlan a hangulata. A vége talán a legszomorúbb: No elhagyja Lou és Lucas életét.

Lou karaktere mindenki számára hatalmas példa. Nemcsak észreveszi azokat a dolgokat, amik mellett elmennénk, még változtatni is szeretne rajtuk. Mindeközben tudja, hogy ha még ő meg is tudná menteni Nót, az semmin sem változtatna a többi hajléktalan sorsán. Egy homokszemet még meg lehet menteni, de a sivatagot lehetetlenség. Talán éppen ezért is olyan elkeseredett hangon mesél nekünk.

Lucas teljesen ellentéte Lou-nak: ő a lázadó. De - mint tudjuk - az ellentétek vonzzák egymást. Gyönyörűen van leírva a két fiatal kapcsolata, az összekapaszkodásuk. Egy másik kapocs közöttük az élet pofonaitól elszenvedett fájdalom. Lucas szülei szinte egyáltalán nem érintkeznek a fiúkkal, felületesen bánnak vele. Lou és családja elvesztette a kishúgukat, anyja depressziós lett.

"Mindig a valóságé az utolsó szó."

No mindig azt kérdezi Lou-tól: "Megbízol bennem? Összetartozunk?" A lány pedig mindig fejet hajt: "Igen." Sajnos megakadályozhatatlan, hogy olyan emberek is eláruljanak minket, akik a legjobban szeretnék a bizalmunkat.

5 pontos olvasmány mindenkinek.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 215 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 2499 Ft