2012. június 25., hétfő

Nalini Singh: Angyaltánc

Megjelenés óta szeretném már elolvasni, de csak most szerdán jutottam hozzá a könyvtárban. Összefoglalva itt az elején: megérte! :)

Elena, a vámpírvadászból lett angyal és Raphael, az arkangyal visszatér New York-ba. Azonban nem sokáig tudnak pihenni: a bolygót hurrikánok, földrengések, egyéb természeti katasztrófák rázzák meg. Ezeknek a jelenségeknek csak egy magyarázatuk lehet (a világvége mellett); Raph anyja, az ősöreg Caliane ébredezik. Különbözőek az ehhez való hozzáállások. Raphael, aki szinte mindig arrogáns valamilyen szinten, fél (hiszen gyermekkorában Caliane majdnem megölte), és egyben bizakodik, hogy az ezeréves alvás megváltoztatta az anyját, keresteti. Lijuan, az újabb szintre emelkedett őrült arkangyal el akarja pusztítani, hiszen Celaine még nála is idősebb, nem akar második lenni a hatalomjátékban. Elena célponttá válik, az ősmami érzékeli, hogy a lány által szeretett fiacskája egyre halandóbb lesz. Nemsokára vámpírok álnak össze és mészárolnak, saját maguk pusztítják el, avagy egyszerűen élve felkötik saját magukat.
Ezek mellett sok érzelmi szálacska bontakozik ki. Elenával végre felveszi a kapcsolatot az apja, aki kitagadta. Fény derül ilyen-olyan titkokra, ami próbára teszi a lányt. A vége lényegében happy end, senki nem pusztul meg. *hipp-hipp*

Kicsit hasonlít az első és a második kötethez ez a harmadik. Benne van az első könyv érzelmei, és a második izgalmassága. Változatosak voltak Raphael és Elena egymáshoz viszonyulásai: elhangzottak haragos viták, parancsok, mint az Angyalvérben (1.), és ezek a feszültségek általában az ágyba vezetnek, többször, mint eddig bármelyik kötetben, de nem volt nagyon zavaró. Olyan érzés volt, mintha nem tudnák mit kezdeni egymással, ízlelgetnék egymást, hiszen tudják, hogy a két egység egy nagyot teremt, de még az összeszerkesztéssel lennének gondok.. Két borzalmasan összetett darab, amik látszólag nem is tartoznak össze, amíg össze nem rakják egymást, mint az ördöglakatot.

Megnyerhető könyvjelzők a molyon
Bár az érzelmeken volt a hangsúly, az izgalom maradt a régi ütős, ami kemény, és szeretem. Kedvenc jelenetekhez tartozik a romházban való ütközés, Illium és Méreg párbaja, és a legvégső összecsapás, valahol a 400. oldalnál. Megjegyzés, hogy az utóbbinál több, mint meglepő fordulatok is vannak.

A mellékszereplők közül továbbra is kedvencem az örökké vidám, ám halálos kékszárnyú angyal, Illium, és Dimitri, a kanos kis (nagy) vámpír. Ezzel a regénnyel csatlakozott a favoritokhoz Méreg is, a keserű, ?-es múltú vámpír. Kíváncsi vagyok, vajon lesz-e nekik külön sorozatuk, vagy legalábbis novellájuk. Remélem. 5 csillag!

Az alsó képhez tartozó link: ITT!


Adatok:
Kiadó: Dark Egmont
Oldalszám: 440 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Angyali Vadász (3.)
Egyéb megjegyzés: ragasztott (védőborítós), 3999 Ft

Egyéb megfigyelés

Az adatokat a Bookline-ról írtam ki, amikor láttam, hogy új kategóriát hoztak létre: Vámpírregények
Hiába, nagyon gyorsan kinőtte magát a vérszívó népség. 330 találat! Megdöbbentő! :D

Nincsenek megjegyzések: