Aprilynne Pike: Wings – Szárnyak

"Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője.

Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról."


Tudtam, hogy ez a könyv szörnyű lesz (ami persze beigazolódott), de akkor is kivettem a könyvtárból, hiszen egy mazomoly tartsa meg rossz szokásait. Azonban ha nem olvastam volna kritikákat róla, akkor is sejthettem volna, hogy nem lesz egy kedvencem eme könyv - a fülszöveg olyan rövid, mint egy víziló farka. Talán azért ilyen kurta, mert senkinek nem volt ötlete, hogy lehetne azt a két mondatot egy egységes szöveggé alakítani, úgy, hogy ne legyen benne hazugság. Sehogy. Az egyetlen pozitívum a borító - ismételten egy szépség a Könyvmolyképző jóvoltából.


Kezdődik a történet az iskolában, ahol ugye van Laurel, aki okos, csinos, extrém vegetáriánus, mindig Sprite-ot iszik, patyolat kislány, akinek sosem volt pattanása, természetesen. Aztán, de meglepő, megjelenik David, az új gyerek, aki rögtön a suli legjobb pasija lesz, hemzsegnek körükötte az anonim kiskrapekok (szinte egyet se ismerünk meg belőlük), és ehhez még hozzátartozik, hogy "zseni". A két kiskölyök egyből egymásba szeretnek, és minden tökéletes, amíg Laurel hátán meg nem jelenik egy pattanás, aminek mellékesen úgy örül, mint anyamajom a farkának. Igen ám, de az a pici pati elkezd nőni, míg egy golflabda nagyságú göb nem lesz belőle (tartalom szerinti idézés).

És utána belekeveredünk valami hatalmas, gagyi történetbe. Őszintén szólva oltári nagy baromságok hangzanak el. Kezdjük a címmel: Wings, azaz szárnyak. A könyvben egyedül egy giganagy virág nőtt a lány hátára, ami csak nagy kegyelemmel nevezhető szárnyaknak. Aztán jön egy újabb pofon: kiderül, hogy a kisasszony nem más, mint egy emberszabású növény (finomítva tündér), így a tüdeje is szén-dioxiddal működik, és 100%-os oxigént lélegez ki. *biológia 1-es, ülj le* Azt értem, hogy ez egy fantasy könyv, de ekkora marhaságot mégsem kéne beletenni, mert a szegény ember a végén még el is hiszi, hogy ez az információ igaz.

Lényegében csak arról szólt, ez az egész, hogy Laurel siránkozik David-nek (természetesen alig van mellékszereplős rész), aztán találkozik egy növényfiúval, Tamanival (az is el kezdi kerülgetni, hogy na, szeretlek, te is szeress), kapunk pár bónusz információt, és csak a végén történik valami igazán említésre méltó - jönnek a trollok (miért, mondd, miért trollok?!), és azokkal van egy kisebb halálos konfliktus, amiben megmutatkozik, hogy a kaktuszsrác micsoda fenegyerek, és hogy főhősnőnknek is van agya (egy pirinyó).

Egy csillag ezért a... khm... könyvért.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 268/272 oldal

Megjelenés: 2010
Sorozat: Wings (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

Szerda, avagy a könyvtár napja

Még 2009-ben kaptam könyvtár jegyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba (18. ker.), és nagyon szégyenlem magam, hogy akkor még alig jártam be. 2011-ben, mikor megkaptam a saját gépemet, felfedeztem az e-book nevű nagyszerű találmányt, és onnantól kezdve, mindenhol könyveket olvastam.
Mivel minden szerdán szokott lenni kórus próbám (amit a könyvtárhoz néhány sarokra tartanak), így mindig beugrok oda kivenni néhány újdonságot, érdekesebb sikerkönyveket.
A mostani szerdán viszont feltettem a lécet: 7 könyvet kölcsönöztem ki! Ekkora szám még soha nem fordult elő az életemben! :D A lista:

• Maggie Stiefvater: Forever - Örökké
• Lisa Jane Smith: Night World
• Tara Monti: La mattanza
• Richard Castle: Heat Wave – Hőhullám
• Christopher Moore: Biff evangéliuma
• Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök
• Danielle Trussoni: Az átok

Ezek közül a Night World-öt már elolvastam.

"Az Éjszaka Világát ne keresd a térképen! Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, a sötétség teremtményei élnek közöttünk, az Éjszaka Világa az ő titkos szövetségük. Halálosan szépek és erősek, a halandók számára ellenállhatatlanok - pedig vadászhatnak rájuk, meg is ölhetik őket... Világuk titkosságát két szigorú törvény biztosítja: 1) halandó ember soha nem szerezhet tudomást az Éjszaka Világa létezéséről; 2) az Éjszaka Világa lényei soha nem szerethetnek meg embert. A szünet első napján Poppy azt hitte, a nyár örökké fog tartani, ám egy alattomos betegség azzal fenyegeti, hogy az őszt sem éri meg. Egyedül a barátja, lelki társa és - be nem vallottan - a szerelme, James mentheti meg. Ő azonban vámpír, s csak úgy adhatja vissza Poppy életét, ha ő is átlép az Éjszaka Világába: titkos vámpír lesz. Jamesnek tehát meg kell szegnie az Éjszaka Világának mindkét törvényét, amiért azonban az élete az ár... "Fiatal felnőtteknek ajánlják, de - mint minden nagy történet - ez sem köthető korhatárhoz!" -(J. L. Cravens) Lépj be a szenvedély titkos világába!"

Értékelése számomra: 1 csillag.
A butaságok szinte teljesen fel vannak halmozva benne (enyhén szólva). Néhány említésre méltó:

• A vér ízét a cseresznye befőttéhez hasonlítja.
• Egyáltalán milyen név az, hogy Poppy?!
• Amikor az egyik szereplő (a bátyja a Poppynak) azt mondja neki, hogy az élete szerelme csak megjátssza a törődő szerelmest (James), akkor elhiszi, és rögtön kivágja a hisztit, miközben tud olvasni majdnem mindenki érzéseiben, és érezte is, hogy mennyire szereti hősünket a vámpírka...
• Smith az elején állandóan a testvéri szeretetről ír, aztán mikor a bátyus megtudja, hogy a húgocskája csak úgy menekülhet meg, hogy vámpírrá változtatja az agyaras, akkor inkább haljon meg, hiszen a vámpírok eredetileg is gonoszak!
• Amikor betoppan a gonosz, a lány megbízik benne, sőt el is hagyja James-t, mikor ő előre figyelmeztette, hogy vigyázzon vele...

Emellet egyáltalán nem eredeti, és inkább novella, mint regény. Ha választani kell, hogy mi tetszett benne legjobban: James testvére, a főgonosz.