Kelley Armstrong: Az ébredés

Folytatódik a Sötét erők trilógia értékelése. Lássuk a második részt!

SPOILER VESZÉLY

"Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz… szó szerint…
Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…"

Jeaniene Frost: Az első vércsepp

"Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…"

Ezt az szépséges gyöngyszemet egy hónapja olvastam, mégis csak most írtam róla értékelést. Igen, el vagyok havazva *szójátékon kívül*, nem is kicsit. Itt a Karácsony, nincs senkinek se ajándéka... *sóhaj* Lényeg annyi, hogy majd szünetkor próbálok mindent pótolni. Becsszó!


A könyvről: irtózatosan vártam már Spádé könyvét, mivel én is nagy Cat&Bones rajongó vagyok (van olyan aki nem?!), tehát sokat vártam tőle. Bár az elvárásaimat teljesítette, de nagyon inogott az a léc, épphogy nem adok hármast rá. Oh, és a borító borzalmas, és bár könyvtári példányt olvastam, akkor se volt olyan jó kézbe venni, mint egy VP könyvet. Atyám, az a kiadó egy isten borítókészítésből! *nyálcsorgás*

Kezdeném is a karakterekkel. Spádét elsősorban a stílusáért, humorérzékéért és az eszéért szeretem, de nem átsiklandó dolog, hogy fantasztikusan néz ki. Mármint a fejemben... Ahogy elképzelem... Na, értitek. Ő most is szépen szerepelt, úgy ahogy elvártam. Denise viszont más tészta. Tudom, női karater, és alap, hogy a feminim karaktereket rögtön le is húzzam, de NEM! Ugyanúgy szeretem a női szereplőket is, hogy ha ténylegesen ki vannak dolgozva. És itt a bibi. Denise-t eddig egy értelemes embernek tartottam, csupa jó pontokat szerzett be nálam. Ebben a kötetben viszont hisztizett mindenért... jó, lehet hogy túlzok. Tehát: majdnem mindenért kiverte a balhét. Megértem, hogy elvesztette a férjét, gyászol és minden, de valamikor csak túl kell lépni valahogy! Sokak értékelésében olvastam, hogy nekik nem volt bajuk vele. Biztos bennem keresendő a hiba.

Térjünk át a történetre, amire viszont nem tudok semmi rosszat mondani. Csupa újdonság volt ez a démonos dolog, tele volt fordulatokkal, meneküléssel, meg vérrel (ami nálam jó pont), humorral, valamint feltűntek a régi kedvencek, Cat, Bones, és persze az elhagyhatatlan, manipulatív, ámde mindig hűséges Ian ((Könyvet neki!)).

Összességében hiba lenne kihagyni a könyvet, mert szórakoztató, ráadásul, héj emberek, ez Frost! 4 csillagot neki!

Adatok:
Kiadó: Ulpius Kiadó
Oldalszám: 396 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3499 Ft

Darren Shan: A holtak vonulása

"Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.
Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

A holtak vonulása Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának az első kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi."

Darren Shan több "gyerek" regényét is olvastam, és tudtommal ez az első sorozata, amit felnőtteknek írt. Gondolkodtam rajta, hogy mennyire fog jót (avagy rosszat) tenni ez a közönségváltás, de hála az istennek nem tett nagy kárt a stílusában a különbség.

A borítót nagyon imádom, áthatol rajta az a sörár hangulat, ami az olvasmányból is csak úgy csöpög, viszont a cím nagyon félreértelmezhető. Azt hittem, valami zombis-apokaliptikus könyvvel állok szemben, viszont a titulus teljesen másra utal. A fülszöveggel sem vagyok megelégedve. Annyira részletesen vezet bele a kötet világába, mintha csak egy összefoglaló epilógus lenne. Szerintem jobb lett volna, ha kicsit kevesebbet írnak.

Az eleje sajnos nagyon untatott. Van ugyebár Capac (név eredete: inka), aki nagy gengszter akar lenni, nagyobb, mint a nagybátyja, aki már régi motoros a szakmában. A fülszövegben ez mind érdekesnek hangzott, de leírva engem untatott. Csupa olyan dologról volt szó, hogy válhat egy egyszerű ember is nagy (vagy legalábbis kicsi) rosszfiúvá, de mivel én nem ennek készülök, ezért számomra a könyv első ötöde száraz tananyagnak tűnt. Ez egy kicsit változik, mikor a bátyust legyilkolják, Capac-ot meg a Kardinálishoz rángatják, hogy ő most ott fog dolgozni, de a következő ötöd is inkább a "tanulásról" szólt.

Voltak azonban érdekes dolgok is - az elején említett eső, ami csak egy  kis négyzet alakú területre esett; a zöld köd; vak, inka papok; ééés a hirtelen eltűnő emberek, akikre senki sem emlékszik, mintha valaki delete gombot nyomott volna az emberek agyában, kivéve Capac-éban.

Igazán a vége felé lesz izgalmas, akkor, amikor feltűnik Paucar Wami, a fekete bérgyilkos, a sokarcú rettegett árnyék. Az ő karakterét imádom a legjobban, teljesen összetett, kiszámíthatatlan, egy kész pszichopata - és én rajongók a pszichopatákért.

Megkezdődik a nyomozás egy titkos lista, az ayuamarca után - ebben segítkezik többek között tehát Wami és Capac barátnője. Hamarosan egy olyan sokoldalú hálóba kerülünk, amiből képtelenség magunktól kikászálódni, míg el nem jön a színtvallás ideje.

A vége számomra egy kicsit összecsapottra sikeredett, ami eléggé furcsán hangozhat, lévén a könyv így is több, mint 400 oldal. Így egy kicsit rosszízű maradt a szám, hiszen nem volt levezetés, csak "Hopp és puff!" vége.

A regény mindenesetre megérdemli a 4 csillagot.

Adatok:
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalszám: 446 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Város-trilógia (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3490 Ft

Patricia Briggs: Megszólít a Hold

"Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Mercy ugyanis járó az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel. Amikor Mercy egy fiatal vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért. Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől."

Unalomból vettem ki a könyvtárból, nem támasztottam semmilyen elvárást a könyvvel kapcsolatban. Persze, többször láttam emberek kezében, de nem gondoltam volna, hogy tényleg tetszene.Összegezve? Bejött!

Az egész kezdődik egy olyan mondattal, hogy "A természetfeletti seggeket szétrúgó főhősnők népes világában kétségtelenül Mercy a legjobb." De volt egy olyan ajánló, ami Anita Blake első korszakára utalgatott. Ez mind szép és jó lenne, de Mercy egy teljesen más karakter, mint AB.

A történet pörgős, de közel sem annyira véres, mint ahogy azt a borítón állították. Az első ötven oldalon van egy torokátharapásos halál aztán egy túladagolásos baleset és egy kis közelharc, majd a végén szintén egy ütközet, zárásként meg egy nyaktörés. Ennyi.

Leginkább a nyomozásra koncentrálódunk. Csuda jó volt, csupán a végén jöttem/jöttünk rá, ki rabolta el Adam lányát. (Apropó, Team Adam.) Addig kaptunk egy nagy adag információt több szereplőről és a múltjukról.

A világot csupán aprólékosan kapjuk meg, és van néhány dolog benne, amit jó lett volna jobban kidolgozni.

A szereplőről. Mercedes nem lett kedvenc női karakter, de meg kell mondani, van azért vér a pucájában. A szerelmi élete is előkerült, de csupán halványan. Samuel, a régi párszerűsége is bekerül a képbe, de úgy látszik, Mercy-nek sikerült túllépnie rajta úgy, ahogy. Van egy másik hím is a történetben - Adam. Na, ő már nagy kedvenc. Szarkasztikus, száraz, picit cinikus, de összességében aranyos pofa. Van egy nagyon aranyos üzenete Mercy-hez, ami egyben kedvenc is lett:

"MS. THOMPSON TARTSA TÁVOL A JÓSZÁGÁT A BIRTOKOMTÓL! HA MÉG EGYSZER MEGLÁTOM, MEGESZEM."

Összességében 4 csillag.

Adatok:
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 266 oldal
Megjelenés: 2011
 Sorozat: Mercedes Thompson (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

J. R. Ward: Éjsötét szerető

"Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa. Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy...
Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte."

Ez a sorozat annyira híres a molyok között, hogy eléggé elszégyelltem magam, hogy én még nem olvastam. Több hétig vártam, hogy a könyvtárban is bent legyen. Végül, amikor végre ki tudtam venni (mellékesen jó rongyosan), a könyvtáros nénike rám bámult, kérdezve, hogy ezt én TÉNYLEG el akarom olvasni. Most mondhattam volna azt, hogy neeem, azért vettem ki, de végül csak biccentettem. Nem kell a dolgokat túl spilázni.

Egyébként a hölgynek tényleg igaza, volt mert az Éjsötét szerető egyáltalán nem gyerekeknek lett írva (nem mintha érdekelne). A fülszövegben is említik az erotikát, ami itt eléggé jelen van, de nem a Hamilton-féle pornószerűség. Egy picit azért visszavettem volna így is belőle, de egyébként nem volt zavaró.

A történet főszála inkább a világ bemutatására irányult, és csak (erős) mellékszálként volt jelen romantika. Olvashattunk rögtön az elején egy rövidebb, de annál robbanósabb akciót (szó szerint értendő). A következő pillanatban belekukkanthattunk a "gonosz" - jobban kifejezve, az ellenség - fejébe. Mindig is imádtam az ellentétes pólusokat olvasni főleg, ha az a pólus negatív. Újabb jó pont tehát a könyv javára.

Jöjjenek a karakterek. Kezdjük Wrath-tal, aki egyáltalán nem rágta be magát a szívembe. Az okés, hogy a vámpírok között a főmufti, és hogy vak is, meg magányos, és minden... De számomra a jelleme nagyon laposra sikeredett. Nemrég olvastam róla egy novellát róla, és meg kell mondani ott már kifogástalanul lett ábrázolva. Beth-t, a főhősnőnket azonban sokkal jobban bírtam, akármennyire is el van maradva izommal és méterrel. Neki legalább pszichésen sem labilis a lelkivilága.

Kedvenc azonban mindenképpen Zsadist lett. És tudom, már megint a legsötétebb antihőst kellett kifognom, de ez van. Mogorva, veszélyes, és mindenképpen jól néz ki, akármennyire is hiszi Z az ellentettjét. Mondhatni imádnivaló cukipofa. Alig várom az ő könyvét.

Összesítve jó első könyv, de jobban is meg lehetett volna írni. 4 csillag.

Adatok:
Kiadó: Ulpius Kiadó
Oldalszám: 528 oldal
Megjelenés: 2008
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség [FTT] (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

MEGJEGYZÉS

Ez volt az 50. poszt. :)

Jayne Ann Krentz: Szédítő mélység

"Amikor Fallon Jones átveszi a családi vállalkozás, a Jones & Jones pszichodetektív iroda vezetését, Észak-Kaliforniába, Scargill Cove-ba költözik. Az eldugott kis tengerparti település vibráló hely, szokatlanul erős energiavonalak találkozási pontja – bizonyára ezért vonzza úgy a különcöket és az elveszett lelkeket, mint rovarokat a lámpafény.
Isabella Valdez lába alatt valamiért mindig forró a talaj, ezúttal Scargill Cove-ban kezd új életet. Fallon Jones cégénél helyezkedik el, és a nyomozó pár nap múlva már nem is emlékszik, milyen volt az élet Isabella érkezése előtt. A lány rendet teremt a kaotikus irodában, nem lepődik meg a munka parapszichikai jellegén, és nem osztja azoknak a véleményét, akik a főnöke képességeit az őrültség egy formájának tartják.
Egy egyszerűnek tűnő eset kibogozása közben azonban előkerül egy régi ingaóra, amelyből sötét erő árad, Fallon és Isabella pedig az álmos kisváros rejtélyekkel teli történetének kellős közepén találja magát.."

Az Álomfény-trilógia első kötete óta vártam, hogy Fallonnak is legyen egy könyve. Sokkal érdekesebb karaktere volt, mint bármelyik másiknak, attól függetlenül, hogy alig tudtunk róla valamit.

A kezdet nagyon érdekesen kezdődött - rögtön egy gyilkossági kísérlettel. Meg kell mondanom, ez a rész tetszett a könyvből a legjobban, mégha cscak néhány oldalból állt. A történetvezetés is lendületesebb, mint a megszokott, a szereplők is viszonylag gyorsan találkoznak, de csak a közepén válik csöpögősebbre, ami eléggé szokatlan, hiszen már megszoktam, hogy már az elején konkrétan csak a 18 karikás dolgok érdeklik a stereplőket.

Ami az akciót illeti... nos, az eléggé lanyha volt, de még mindig jobban bejött, mint az Álomfény-trilógia akármelyik kötetében. Azzal se sokat spoilerezek, hogy megint feltűnik a Nadragulya, de konkretizálva csak a végén.

A karakterekről beszélve... Fallon szerintem jobban ki volt dolgozva, de nem csak izom terén, ahogy a borító sejteti, de pszichológiailag is - Isabellával szemben. Szegény feminim karakter megint csak úgy oda volt illesztve (legalább is ezt az érzetet keltette), hogy legyen benn e a m,egszokott romantika.

Összességében 4 csillagot kap.

Adatok:
Kiadó: Maecenas
Oldalszám: 352 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Tükör-trilógia (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 1600 Ft

OLVASS BELE!

Sebastian Fitzek: Ámokjáték

"Ez a nap lesz az utolsó. A neves kriminálpszichológus, Ira Samin gondosan előkészített öngyilkosságot tervez. Idősebbik lányának halála túl nagy súllyal nehezedik a lelkiismeretére. Ám ekkor segítségül hívják az egyik rádióadóba, ahol brutális túszdráma folyik. Egy pszichopata hátborzongató játékba kezdett: élő adásban, véletlenszerűen hívogat fel embereket. Ha a vonal túlsó végén a megfelelő jelszó hangzik fel, elenged egy túszt. De ha nem, a túsz meghal. A férfi azzal fenyegetőzik, hogy addig folytatja a játékot, amíg a menyasszonya meg nem jelenik nála a stúdióban. Csakhogy a lány már hónapok óta halott. Ira kilátástalan túsztárgyalásba kezd, melynek több millió ember válik fültanújává…"

 Ezt a könyvet még a megjelenésénél szemeltem ki. Tetszett a borító, veszélyt sugallt, titokzatosságot. Szintén könyvtárból hoztam ki, és nem bántam meg.
Eddigi könyvélményeim során kevés vérbeli thrillert olvastam, Fitzeket meg még soha. Nem tudtam, mit hagytam ki.

A történet rögtön beindul. Ira gondoskodik egyfajta depressziós, torokszorító hangulatról, ami a könyv vége felé egyre fokozódik.

A karakterekkel voltam bajban. Úgy éreztem, a főszereplőt emeli ki, és a többi mellékszereplő - akikre talán jobban kíváncsi voltam - háttérbe szorulnak. A történetvezetés azonban kárpótolt. Szintén tetszett, hogy Ira öngyilkos lányáról csak kis adagokban kaptunk információt, így nem zúdult a nyakamra, és az, hogy a "pszichopata" valójában csak egy végtelenül kétségbeesett férfi, nem kevés zsenivel a zsebében.

A történet közepén felvetődött, hogy valaki áruló/kém, esetleg mindkettő, és a végén ez ki is derül egy olyan személyről, akire még csak véletlenül se böktem volna.

Ami lehúz az egészből, az a rengeteg öngyilkosság. Az elején, Ira emlékeiben, kísérlet a végén. Sok volt, annyira, hogy kiborult a pohárból. Ezért is kap csupán 4 csillagot.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Arany Pöttyös
Oldalszám: 398 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Kartonált, 2999 Ft

Laurell K. Hamilton: Harlekin

Ismételten Hamilton-nal jövök, és ezúttal kicsit jobb értékeléssel.

"Létezik egy titkos társaság, akiktől még a vámpírok is tartanak. A szervezet neve: Harlekin, tagjai valós személyét rejtély övezi. A vámpírvilág rendőrségeként az a feladatuk, hogy megregulázzák a saját törvényeiket megszegő vérszipolyokat. De mi van akkor, amikor maga a Harlekin hágja át saját szabályait? Hogyan védekezhetnek ellenük az egyszerű vámpírok és alakváltók? Vagy Anita Blake? Miközben Anita szeretői érzelmi viharainak közepette egyensúlyoz, megjelenik a városban a Harlekin, s hamar kiderül, csöppet sem békés szándékkal."
Sokan vannak úgy ezzel a sorozattal, mint én: tudják, hogy az egész egy hullámvasútélmény, amit ha túl sokáig folytatsz, kukucskál a róka, de nem tudják megállni, hogy ne olvassák tovább.

A Harlekin ennek a hullámvölgynek egy fontosabb pontja. Hála égnek, Hamilton-nak sikerült az erotikát takarékra csavarnia, és behozni több olyan dolgot, amit a rajongók is szeretnek, így az izgalmat,  vagy a  krimicselekményt. Néhány régebbi karakter is kopogtatott. Itt volt például mindjárt Edward és Olaf, a bérgyilkos és a pszichopata, az én szívem csücskei.

Persze a szívszerelmeket azért még nem lehet rendesen kizárni. Richard megint kavarja a barna löttyöt, egyszerre szidja Anitát és féltékeny a fiúira. És az a jelenet a végén... Borzalmas. Sokan sajnálták ezt a barna szépfiút, de én biztos nem. Anita helyében páros lábbal rugdostam volna ki, már az első hisztijénél. Aztán ott van Nathaniel. A háremből talán ő az, akit szinte egyáltalán nem preferálok. Lehet, hogy jó természetű, de ha elfogy nála a cérna, akkor ő is hasonlóan morog, mint Richard.

Még egy kis infó. Olvastam, hogy Anita nem fogja növelni a fiúi számát. Vastapsot neki az önmegtartóztatásért!

Egyébként most ez a rész tényleg bejövős volt, sokkal több mindent sikerült belesűrítenie, mint az eddigi köteteknél. Remélem, hogy ez továbbra is így lesz. 4 csillag

Részlet a könyvből: "Hajnalodott, a vámpírok már a koporsóikat nyomták, amikor végre megint odáig jutottam, hogy megcsörgessem Edwardot. Kétszer is próbálkoztam már, míg Lisandro szakijai átnyálazták az irodát, és végül találtak is kis poloskákat, sajna az nem lett meg, ahonnan hallgattak bennünket, de legalább pár óra alatt tiszták lehettünk megint. Mázlink volt, nem volt rossz eresztés, pár éve még szupermenőnek számított, de nem a legújabb trükkök, elég közel kellett jönniük a klubbhoz, a szakik szerint nagy eséllyel a mobilegységes lehallgató- típus volt. Kisteherautó, benne kisvámpírok a kisfülessel. Ami azt is jelenthette, hogy a mobiltelcsivel meg számítógéppel még nem boldogulnak. Még, hogy ősi szervezet! Közben meg modernebbek, mint mi. Vajon mit vetnek még be?"

Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 496 oldal
 Megjelenés: 2009
 Sorozat: Anita Blake (14.)
 Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 3280 Ft

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 3.

Kicsit mindig húzodozom ettől a sorozattól, állandóan elolvasom a többi kikölcsönzött könyvet, aztán fogok bele. Itt is ez volt a helyzet, meg is kellett hosszabítanom, pedig ezt a könyvet 4 hétre lehet kivenni, de végül eljutottam odáig, hogy belekezdjek.

Stephanie Plum ismét egy zűrös ügyet kap, ezúttal a mindenki által közkedvelt, sőt, istenített cukorárust, Mo bácsit. Be kell vinnie, mert papír nélkül találtak nála fegyvert, ami az ő környékükön nem is nagy bűn, de Mo bácsi a tárgyalás idején szőrén-szálán felszívódott. Steph rögtön neki is kezd a nyomozásnak, azonban nemsokára nyakára jár Mo bácsi hokimaszkos bosszúangyalai, és megfenyegetik a lányt, hogy álljon már le a cukrosbácsi nyomainak felslukkolásával, különben rossz vége lesz. És ha ez még nem lenne elég, sorra tűnnek fel a drogdílerek hullamerev állapotban, Ranger edzeni kényszeíti invitálja, a rendőrség gyilkossággal gyanúsítja, és Lula sem száll le róla, vele együtt akarja elkapni a Fütyiorrút, alias Mo bácsit. Ha ezeket mind összehozzuk, valami egészen hullaszagú, amorf dolog jön ki belőle.

Megmondom őszintén, ez a kötet volt a sorozat eddigi legrosszabja, a mélypont. Nem olyan nagyon tért el a megszokott színvonaltól, de itt nem csattantak nagyot a poénok, még csak nem is voltak Steph és Morelli között nagy szópárbajok. A drágalátos pasi most inkább a háttérba ragadt, mint poszméh a lekvárba, nagy a valószínűsége, hogy féltékennyé akarta tenni főhősnőnk, de én jobban bírtam akkor, amikor inkább a perverz disznó mivoltát hangsúlyozta. Javára legyen mondva, a végére megjött Morelli stílvilága.

A többi karakterrel sem voltam megelégedve. Lula szörnyen idegesített, Stephanie helyében már az elején lecsaptam volna egy böhöm nagy serpenyővel, csak hogy a testméretekkel is arányos legyen. Ranger lényegében bírtam, de a végére nála is beállt a tikkelés. Lényegében ugyanis nem tudunk semmit róla, csupán annyit, hogy nyúlkaján él, minden reggel 6-kor kilómétereket lohol izzadás nélkül, van egy irodája, és a neve. Pont. Ki a fene ő, Batman? Mazur nagyi sem volt nagyon kiemelkedő, csapán Mr. Plum-ot sikerült teljességel kikészítenie, de ez mondjuk mindig így van.

A másik negatív tényező az a nyomozós oldalaknál van. Bírtam azokat a részeket, ahol a hullákat vonszolták ide-oda, meg ahogy eljuttatták őket a rendőrségre, de lényegében ennyiben ki is fújt az izgalom. Beállt a nagy köd az egész rejtélybe, nem tudunk semmit, sőt, amikor Steph a végén mégis kap egy használható nyomot, akkor is marad az infóvisszatartás, ami sok olvasónál nem jön be.Nekem se tetszett.

Lényegében nem olyan nagyon rossz, szerethető a sorozat, de mégiscsak 4 csillagot kap, a fentebb említett beszámoló alapján.

Adatok:
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 351 oldal
Megjelenés: 2008
Sorozat: Szingli fejvadász (3.)
Egyéb megjegyzés: puhakötésű, 3499 Ft, ismert "Három lövés" címen is.

Lauren Beukes: Zoo City

Az egyhetes tábor után nagyon gyorsan kellene pótolnom, hiszen azóta három könyvet is elolvastam. Remélem érthető, hogy most nem a saját szavaimmal mondom el a történetet. :S A Zoo City az első Ad Astrás könyvem.

"Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni.
Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak."

Egyéb információk: Többszörösen díjazott urban fantasy, amiből nemsokára filmet fognak forgatni. (!)

Rengetegen mondták, hogy legfőképpen a borító miatt akadt meg a szemük a könyvön. Én sem vagyok kivétel. Az összes kiadás közül egyértelműen a magyar a legeslegszebb, a borító matt, gyönyörű színvilággal, belül a lapok hófehérek, nincs semmilyen elütéshiba, és az illata olyan finom, hogy egész olvasás közben szagolgattam. :)

Két részre van osztva a könyv. Az első rész bemutatja lényegében az elállatosodott emberek kiszorított életét, olvashatunk Zinzi múltjáról és annak következményeiről. Ebben jelenik meg a krimiszál, de csupán nagyon halványan. A második rész viszont sokkal pörgősebb, izgalmasabb, több az akció. Egyértelműen a másodikat favorizálom. Közöttük vannak különböző cikkek, érdekességek beszúrva, amik teljességgel nem csatlakoznak a főszálhoz, de mégis általuk könnyebben értjük meg a világot.

Maga az ötlet, hogy a bűnöző emberek állatot kapnak és vele együtt egy különleges képességet igazán vonzó, sőt, nem hinném, hogy máshol előfordult volna. A stílussal is teljesen meg voltam elégedve. Zinzi szemszögéből szemlélhetjük a dolgokat, de ahhoz képest, hogy "romlott" múltú, nem volt túlzottan kemény, ellenben jó volt olvasni a szarkasztikus, sőt, cinikus humorát. Vannak azonban dolgok amik lehúzzzák a végcsillagozást. Vegyük azt, hogy rengeteg az afrikai és egyéb külföldi szó, amik miatt néhol a szöveg érthetetlenné válik. A leírások túlrészletezettek, nem olyanformán, mint például Fekete István (akin bealudtam), de mégis nagyon nehéz megszokni.

A vége kicsit elkapkodottra sikeredett. Elmondja, hogy mi lesz a jövőben, otthagyja expasiját, Benoit-ot a kórházban kómázni, azt lesz majd valami. Hát az nem úgy megy... vagy igen?!

Összességében adok 4 csillag, de nem bántam meg, hogy megvettem.

Adatok:
Kiadó: Ad Astra
Oldalszám: 360 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: ragasztott (védőborítós), 2990 Ft

Patrick Ness: Kés a Zajban

Pff... Mostanában teljesen el vagyok havazva. Suliban javítók, egy hét múlva ballagás, nagytakarítás, etc. :S Éppen ezért most csak rövidített kritikákat fogok írni.

Tartalom:
MEGDÖBBENTŐEN EREDETI, IZGALMAS, KÜLÖNLEGES KÖNYV A FELNŐTTÉ VÁLÁS VESZÉLYES ÚTJAIRÓL
Todd Hewitt az utolsó fiú Prentissvárosban, ahol állandó, nyomasztó Zajban mindenki hallja a többi ember gondolatát is.
Nincsenek titkok.
De Todd váratlanul tökéletes Csöndre bukkan.
Hazudtak neki, menekülnie kell.
Patrick Ness világszerte népszerű, díjnyertes trilógiájának első kötete végre magyarul.




Az elején szörnyen zavart a rengeteg helyesírási hiba, az agyam mindig ki akarta javítani nem vant nincsre. A káromkodásos effek viszont tetszettek, ötletesen oldotta meg (néhánynál több vulgáris szót is hozzá tudtam csatolni).

A könyv hangulata sötét, nyomasztó, és amolyan "füstös". Konkretizálva (van ilyen szó?) ez annyit jelent, hogy kívülről az egész mutatós stílusú, minden perfektül meg van írva, míg fontos dolgok homályban maradnak. Rengeteg dolog miatt lehetnék dühös (miért nem olvastam el azt az eff könyvet??), de megbocsátok, hiszen nagyon jól szorakoztam, ahhoz képest, hogy csak menekültek, jártak-keltek, mint a Gyűrűk Urában.

Toddot szerettem, de Viola nagyon idegesített. Szinte semmit sem csinál, nem tudunk róla semmit, mégis mintha körülötte forogna a világ... Könyörgöm!

Egyébként a "Hang" is, mint ötlet nagyon tetszett, de én nagyon nem akarnám, hogy a világunkban is elterjedjen. Maradjon csak meg szépen könyv formájában. :) 4 csillag!

Adatok:
Kiadó: Vivandra Könyvek
Oldalszám: 460 oldal
Megjelenés: 2010
 Sorozat: Chaos Walking Trilógia (1.)
 Egyéb megjegyzés: kartonozott, 3500 Ft, következő rész: Válasz és Kérdés
!! Viola korábbi életéről ingyenes rész: ITT!

Forever, avagy a sorozat sem tart örökké

Maggie Stifvater sorozata az Örökké-vel véget ért.

Tartalom saját hangnemben (SPOILERES): Grace az előző kötetben farkassá változott, és eltűnt. Sam, akit egy agyhártyagyulladásos-injekcióval valamennyire kigyógyítottak az alakváltásból mindeközben búsong, keresi a lányt. Cole, a bukott énekes keresi az ellenszert az átváltozásra, saját magán próbálja ki a különböző drogokat, ezen kívül hívogatja Isabelle-t, aki nem veszi fel a telefont.

A triológia utolsó könyve a többihez képest lassan kezdi a történetet, sok a leírás, viszont vigasztalhatjuk magunkat a karakterek érzelmeinek a kibogozásával, ami az én szemszögemből nézve egy gordiuszi csomó. Számomra az eleje borongós hangulatú, és sajnos néhol eléggé unalmas.

A közepén, körülbelül onnantól, mikor Sam (végre-valahára) megtalálja Grace-t kezdenek a dolgok érdekessé válni. Cole és Isabelle civakodásai megfűszerezik azt a péksütit, amit Sam és Grace alapul gyúr. Hamarosan feltűnik a veszély fellege: az újabb hajtóvadászat.

Nagyon szerettem volna már ezt a könyvet elolvasni, de sajnos csak néhány napja találtam rá a könyvtárban. A Sam és Grace-szál most egészen vékony volt, jobban szerettem a Cole és Isabelle párosítást. Sokan hasonlítanák egy folyóhoz, ahogy most én is teszem: csermelyként indult, ami folyóvá, majd zuhataggá nőtte magát. Amit viszont nagyon hiányoltam: szerintem kellett volna egy utolsó utáni fejezet ezzel a címmel:

10 évvel később

Számomra ez a könyv: 4 csillag