2013. április 26., péntek

Zakály Viktória: Szívritmuszavar


Magyar Könyv
Három hónapja olvastam a könyvet, de még most se tudom pontosan , hogy mit érzek a könyv iránt. Nézzük a tartalmat.


"Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge."

2013. április 25., csütörtök

Kelley Armstrong: A leszámolás


A Sötét Erők trilógia ezzel utolsó kötetéhez jutottunk.

"Kelley Armstrong nagy sikerű Sötét erő trilógiájának hihetetlenül izgalmas befejezése.
A tizenöt éves Chloé Saunders hétköznapi életet szeretne élni. Nem adatik meg neki. Chloé ugyanis genetikai módosítás áldozata, olyan nekromanta, aki akarata ellenére képes felébreszteni a holtakat. Chloé, és hasonszőrű, különleges „tehetséggel” megáldott (vagy inkább elátkozott?) társai az életüket mentik a pokoli szervezettől, amelyik létrehozta őket.
És, ha mindez nem elég, Chloé gyengéd érzései a testvérpár – Simon, a kedves varázsló, és bátyja, Derek, az annyira nem kedves vérfarkas – iránt összezavarják a fejét. Ráadásul az a szörnyű gyanúja, hogy szíve mindinkább a vérfarkas felé hajlik…
Kétségtelenül nem hétköznapi történet!"


2013. április 24., szerda

Kelley Armstrong: Az ébredés

Folytatódik a Sötét erők trilógia értékelése. Lássuk a második részt!

SPOILER VESZÉLY

"Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz… szó szerint…
Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…"

2013. április 23., kedd

Kelley Armstrong: A szellemidéző

Először is el kell mondanom, hogy a molyos ajánlások és a kiemelkedően jó YA-könyvnek való minősítéséért kezdtem el a sorozatot. Öszintén nem tudom, mit is vártam. Egy új Harry Potter-szerű átütő sikert? Egy pályázót a Top Kedvencek Listára? Esetleg egy nagy csalódást? A legpontosabban egyik feltett kérdés se tudja leírni, mit is érzek a trilógiával kapcsolatban. Nézzük részletesen.

"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. 
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…"


2013. április 22., hétfő

Visszatérés

Szeretném kezdeni is egy óriási bocsánatkéréssel. Először is azért, mert ígéretemet megszegve nem egy, hanem három hét telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Másodszorra pedig ott vannak a beígért kritikák, amiket január (úristen, de szégyenlem magam) óta nem írtam. Most ezt szeretnám majd valahogy pótolni. Nem, nem kell aggódni, megoldom valahogy.

Megoldásnak azt gondoltam ki, hogy a MBlogger Rovatokat egybe gyúrom a kritikákkal, így egy napi bejegyzés úgy nézne ki, hogy: kritika egy régebben/újabban olvasott könyvről, slash és alatta a Rovat. Na, hogy ez hogy fog működni, én se tudom, de mindenképpen jó lenne visszajelzéseket kapni. Az például, hogy az elmarasztott hetek alatt többen kerestek fel napi&heti szinten, nagyon meglepett és egyben örömött okozott. Köszönöm nektek. :)