Kelley Armstrong: Az ébredés

Folytatódik a Sötét erők trilógia értékelése. Lássuk a második részt!

SPOILER VESZÉLY

"Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz… szó szerint…
Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…"

Chloé és barátai tehát sikeresen megszöktek a Lyle Házból, ám a nagy kavarodásban a csapat ketté vált: Chloé, Tori és Reát elfogták utóbbi árulása miatt, Derek és Simon azonban kicsúszott a markukból.
Ezzel a bevezetéssel Armstrong ismét sikeresen felfokozta az érzékeimet. Semmi átmenet nélkül rögtön beledobott (engem és hősnőnket) a mélyvízbe, "keveredj ki a szituációból úgy, ahogy tudsz" címszóval. Chloét nem is kell bíztatni a könyv első fejezetétől már a szökési terveken dolgozik.

A következő fejezetekben már pörögnek az események, lehet kapkodni a fejet. Talán pont a tempó miatt vannak benne kisebb logikai bakik, amelyek ugyan nem olyan zavaróak, de ott vannak. A stílus ismételten is klasszikus Armstrong, azaz mondhatni csúcs (vagy a fordító volt nagyon killer). A "romantika" szálnál voltak még pici gondok, de egyértelműen nem az a fajta "nyálkönyv" típusú, hanem a klasszikus háromszög probléma. Igen, az elején Chloé biztos volt, hogy Simont "kedveli" jobban, aztán Derekkel édes kettesben átélnek némi izgalmat, ami ahhoz vezet, hogy a lány belát a fiú páncélja alá, és végre (VÉGRE!) észreveszi, hogy húha, nem is annyira paraszt, mint gondolná az ember.

A humor ismételten megtalálható, szép pillanatokat okozva az olvasónak.
"Arra számítva, hogy legalábbis egy doberman nyálazza a kerítést, követtem a tekintetét egy kis fehér szőrpamacsig… ilyen ölebet hordanak a nők a táskájukban. Még csak nem is ugatott, egy helyben táncolt, és minket bámult.
– Atyaúristen! Egy gyilkos pomerániai fenevad! - pillantottam Derekre. – Kemény dió, de szerintem van esélyed!"

"Simon felemelte sártól foltos arcát, és megdörzsölte az állát. – Én azért szeretem a fogaim. Mindegyiket!"

A jellemfejlődéssel is meg voltam elégedve. Persze, voltak pillanatok, amikor legszívesebben leütöttem volna egynéhány embert, de összességében nem volt olyan rossz. Tori megtanulja visszavenni az arcát, Derek próbál "kedvesebb" lett, Simon... Hát, nála nem igazán fedeztem fel semmit, de mindegy. Chloé kezd felnőni, hála az égnek, több cselekedete és gondolata is ezt sugallja:
"A kíméletlen igazság mindig jobb a kényelmes hazugságnál."

"Nem vagyok már ugyanaz az ember, abban sem voltam bizonyos, hogy el tudnám játszani a szerepét."

Magával a világ is izgalmasan lett felépítve, egyre többet tudunk meg magáról a nemromanciáról, a varázslatokról és persze a farkasembeségről.

Összességében? A könyv felépítése ismét fantasztikus lett, a kellő fantasy és egyéb elemek ott vannak, ahol a helyük. A hibáitól eltekintve méltó folytatása az első résznek.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 326 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Sötét Erők (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

>˘^°^˘<

Zenenap

Miracle of Sound

Egy barát kérésére ajánlanám. Bár nekem nem fekszik a műfaj, azért hallgassatok bele, hátha csak én vagyok ízlésficamos. ;)