Kelley Armstrong: A leszámolás

A Sötét Erők trilógia ezzel utolsó kötetéhez jutottunk.

"Kelley Armstrong nagy sikerű Sötét erő trilógiájának hihetetlenül izgalmas befejezése.
A tizenöt éves Chloé Saunders hétköznapi életet szeretne élni. Nem adatik meg neki. Chloé ugyanis genetikai módosítás áldozata, olyan nekromanta, aki akarata ellenére képes felébreszteni a holtakat. Chloé, és hasonszőrű, különleges „tehetséggel” megáldott (vagy inkább elátkozott?) társai az életüket mentik a pokoli szervezettől, amelyik létrehozta őket.
És, ha mindez nem elég, Chloé gyengéd érzései a testvérpár – Simon, a kedves varázsló, és bátyja, Derek, az annyira nem kedves vérfarkas – iránt összezavarják a fejét. Ráadásul az a szörnyű gyanúja, hogy szíve mindinkább a vérfarkas felé hajlik…
Kétségtelenül nem hétköznapi történet!"

Kelley Armstrong: A szellemidéző

Először is el kell mondanom, hogy a molyos ajánlások és a kiemelkedően jó YA-könyvnek való minősítéséért kezdtem el a sorozatot. Öszintén nem tudom, mit is vártam. Egy új Harry Potter-szerű átütő sikert? Egy pályázót a Top Kedvencek Listára? Esetleg egy nagy csalódást? A legpontosabban egyik feltett kérdés se tudja leírni, mit is érzek a trilógiával kapcsolatban. Nézzük részletesen.

"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. 
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…"

Spirit Bliss: A jövő árnyai

"A Gonosz ott van mindenhol. A lábunk alatti csatornákban, elhagyatott házakban, elsötétített ablakú lakásokban.
De hamarosan előbújik.
Te biztonságban érzed magad?
Katherine úgy tért vissza a középkorból 2012-be, hogy a küldetése nem járt sikerrel. A „Véreskezű” még mindig életben van, és arra készül, hogy amint a Nap fénye kialszik, átveszi az uralmat az emberek világa fölött. Katie azt hiszi, ő egyetlen, aki megállíthatja, ám rá kell jönnie, nem csak ő munkálkodik a világ megmentésén.
A középkor óta szerveződik egy ellenálló csoport, amely mostanra igazi szervezetté nőtte ki magát. Céljuk, hogy megvédjék Katherine-t a „Véreskezűtől”, és megmentsék a jövőt a rémuralomtól. Ám ez a cél nagy árat követel Katie-től!
Vajon képes lesz lemondani Casimir szerelméről, csak hogy ne szabadítsa rá a gonoszt a világra? És ki lehet az, aki a biztonságos búvóhely ellenére újra és újra az életére tör? Áruló van az ellenállók között, vagy a „Véreskezű” valahogyan áttört a tökéletesnek hitt védelmi rendszeren?
Rejtélyek, kaland, szerelem és szenvedély! Ez egy olyan történet, amelyben sosem tudhatod, mi fog történni, és ki áll a jó oldalon! Nem bízhatsz senkiben, talán még önmagadban sem!
A démon érintése még mindig elkápráztat…"

Elolvastam az utolsó oldalt. Aztán még egyszer. És még egyszer... Aztán rájöttem, hogy tényleg vége. És akkor majdnem nekimentem a falnak. Az első kötetben már meg kellett volna szoknom, hogy Adrinál semmi se biztos, mindenhol van egy újabb csavar. De ez akkor is brutalitással ér fel! Nem fogom kibírni a következő részig!

Casimir továbbra is kedvenc, de Payton-nal is kezdünk összemelegedni. Előbbi jelleme mondjuk nem sokat fejlődött, de most ezzel nem találtam semmi problémát. Kedvenc jeleneteim vele a csetelős részek.
Payton Casimir-hez képest egy parányival összetettebb alkat. Állandóan dühös valamiért, hirtelen haragú, de közben hűséges, és éleseszű. Kíváncsi vagyok, a harmadik részben milyen sorsa lesz.
És Valdemar, szívem csücske. Tipikus antihős köntöst húzott rá Spirit - hol mogorva és elutasító, máskor bepillanthatunk a páncélja mögé, csak hogy a következő pillanatban elárulja a többieket... vagy mégsem?

A történet a szokásos stílusban íródott meg: legelőször elindulunk egy szálon, később észrevétlenül becsatlakozik egy másik szál, ami egy nagyobb fordulattal láthatóvá is válik, és ezt a sémát követve többször megismétli a csavarokat. Szinte kapkodtam a fejem, hogy akkor most mi van?

A vége ugyanolyan függővég, mint az első köteté. Annyira meglepő, hogy lapoztam volna tovább, hogy ez most komoly, és mikor felfogtam, hogy nincs több, vége, akkor szépen becsuktam a könyvet, és percekig bámultam a fehér falat, hogy vajon miért nem csapom oda a könyvet?!

No para. Én is szeretlek, Spirit. 5 csillag.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös Könyvek
Oldalszám: 344 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: Démoni érintés (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhatáblás, 2549 Ft

Laurell K. Hamilton: Fogat fogért

"Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója. S akkor még csak a jelentősebb ellenlábasokat említettük. A vértigris klán uralta kaszinóvárosban elszabadul a pokol, főleg miután Anita latba veti szerelmi és szexuális vonzerejét. Egy újabb fordulatos és vérpezsdítő kaland az urban fantasy egyik legnépszerűbb szerzőjétől."

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez a sorozat az én gyenge pontom. Mert tudom, hogy már soha nem lesz olyan jó, mint az elején, mégis elolvasok minden egyes kötetet, sőt, úgy várom a fenekemen billegve, türelmetlenül, mint egy kisgyerek. Egyszerűen imádom, akármilyen hibákat is követ el, de mindig próbálom úgy pontozni, hogy kivegyem ezt a vonzódást a csillagozásnál. Most azonban... á, ez a kötet irtózat jó volt!

Nem mondom azt, hogy Anita visszatért, azt nem, de sokkal tökösebb volt, mint az utóbbi 5 kötetben. A kevés erotikát felváltotta az izgalom, vér, akció, és persze a vámpírok ősmamija, ami a szememben legalább két csillaggal megemeli az értékét. A sztori most is fantasztikusan ki lett találva, és a tálalással is elégedett voltam.

A karakterek mind a régiek: visszajött Edward (egyik szívem csücske), Olaf (a másik szívem csücskét eme szociopata rabolta el), és Bernardo. Jean-Claude nagy sajnálatomra nem kapott szerepet, úgy, ahogy Micah, Nathaniel, és a szeretők legtöbbje se. Mindenesetre jót tett ez a kis szusszanás a történetnek.

A könyv legnagyobb része a nyomozásra koncentrálódik, de Hamilton belecsempészett egy kis vámpírpolitikát, valamint több olyan helyzetet, amivel előrébb segíti a karakterfejlődést, és nem csak Anita esetében. A "romantikát" azért mégsem hagyta ki teljes egészében - egyik alkalommal Gonosszal és Igazsággal, az egyik legerősebb vámpírikerrel osztotta meg az anyaföldet, másik alkalommal beszerzett egy újabb fiút *tudom, ígértem, hogy nem lesz több, de mégis lett*, Domino-t, a fehér tigrist.

Még mielőtt összegeznék, meg kell említenem, hogy nagyon elégedett vagyok a fantasy világ széles látókörének. Rengeteg lény van belezsúfolva, lehet kapkodni a fejet, hogy ez meg micsoda, és rögtön jön is a magyarázat, két lábon járó szótárunktól álá Anita Blake. Egyébként nem tudom, hova fog elfajulni Anita esete, hiszen mostmár nekromanta; halandó szolga, aki egyben mestervámpír; vérfarkas, vérleopárd, fehér/fekete/sárga/vörös vértigris, és még jóisten tudja, micsoda.

Szerintem ez a kötet tökéletesen megfelelt volna egy zárópéldánynak is, de mint tudjuk, megjelent a Végzetes flört (valamint utólag a Micah), ami ugyan csak egy novella, de én ki nem hagynám!

Összesen 5 csillag a jutalma a drágának. Csak maradjon így!

Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 558 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Anita Blake (16.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3980 Ft

Rachel Vincent: Rogue - Latrok

"Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…"

Kicsit tartottam ettől a résztől. Az előző olyan  volt, hogy nem gondoltam volna, hogy bármi is überelni tudja. Hát, pozitívan tévedtem, de még mennyire!

Folytatódik a történet három hónappal később. Faythe immár főállású végrehajtó, méghozzá a legelső, a munkában és a falkában is immár Mark a párja. Az egyetemet maga után hagyta... Vagy legalábbis azt hitte, hogy minden köteléke megszakadt enapilőző életével, amíg Andrew - az exfiúja - fel nem hívja. Mindeközben valaki tizedeli a környékbeli kóborok számát, emellett sztriptív táncos nők tűnnek el különböző bárokból. A falka gyorsan kisakkozza, hogy ennek a két bűncselekménynek van köze egymáshoz, nem is kevés. És ekkor megkezdődik a nyomozás a bűnös vérmacska ellen, kinek fajtáját csak úgy nevezik: latrok.

Az első kötetben egyértelműen az akcióra volt fektetve az energia, ott szinte semmi nyomozás nem volt. Na, ez az egyik különbség a két könyv között. A másodikban hatalmas hangsúly van a krimiszálon, lehet gondolkodni, összerakosgatni a kirakósdarabokat, de mellette azért ott volt az alap izgalom is, tehát az élmény csak fokozódott.

Karakterfejlődésben sem volt hiány. Faythe végre tanult is valamit Marktól, és így megcsillantotta a nyomozó oldalát is, kiderült, hogy baromira okos tud lenni, ha akar persze, és nem csak egy nyafogó feminista éles körmökkel és csípős nyelvvel. Azonban míg ez a tulajdonsága csiszolódott, addig a szerelmi életben kész katasztrófa. A kapcsolata Markkal hullámvölgybe érkezett: Mark mindenképpen magához szeretné "láncolni" a lányt, de Faythe természetéből adódóan minden próbálkozását elutasítja. (Személyes megjegyzésként idebiggyeszteném, hogy én elfogadtam volna azt a gyűrűt!)

Összefoglalva teljesen elégedett vagyok eddig a sorozattal, csak így tovább! 5 csillag

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 398 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: The Stray (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

Rachel Vincent: Stray - Kóborok

"Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról - a falka nélküli vérmacskákról - akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok - karmaim vannak, és nem félek használni őket!"

Nagyon lelkesen láttam hozzá a könyvhöz. Imádom az alakváltós történeteket, és az, hogy végre valaki nem a vérfarkasokkal foglalkozik, ráadásul ifjúsági irodalomban (nem úgy, mint Anita Blake), csak fokozta a kedvemet hozzá.

A borítóról már sokan áradoztak, én se fogok másként tenni. Imádom a színeit, a dombornyomatokat és betűket, és valahol én is az a fajta lány vagyok, aki imádná szabadon hagyni a derekát, de van annyi józanesze, hogy belássa, nem igazán egészséges, és illő. Egyéb: a hátlapon írják, hogy 16 éves kor felett ajánlják. Ezekre soha általában nem figyelek, de a Könyvmolyképző ennél a sorozatnál eltalálta a tutit - van benne egészen durva rész is, ami egy 12 éves kamasznak nem igazán tenne jót a lelkivilágában.

A történet a fülszövegből is kiderülten vérmacskákról szól, akikkel nem ajánlott packázni. A kóborok azok a vérmacskák, akik nem születés útján változtak át, így nem is tartoznak falkához. Persze, vannak kivételek, mint az egyik mellékszereplő, Mark, aki Faythe családjának a végrehajtója *SPOILER*. ((Mark mindig Faythe párja szeretett volna lenni, többször együtt is voltak, de csak a könyv végén jönnek össze. *SPOILER VÉGE* Igazán aranyos karakter, megkedveltem. Összességében a világ jól van felépítve, és bár nem mindenre kapunk választ, eléggé hihető.

Faythe igazi feminin karakter. Kiáll a maga igazáért (még akkor is, ha nincs is olyanja), nem engedi, hogy a férfiak uralkodjanak rajta, így mindig bajt hoz magára. Hol elszökik, hol verekszik, szópárbajokat vív - hiszen van mivel. Csípős és vad, kicsit ösztönlény, akár a benne szunnyadó cicus. Igazán a történet közepén lesz ezeknek a tulajdonságoknak haszna. Nem akarok nagyon spoilerezni *azért is SPOILER*, ezért csak annyit árulok el belőle, hogy lesz egy egészen egyedi képessége is emiatt, aminek hasznaként ki tudnak jutni a fogságból *SPOILER VÉGE*. Lényegében egészen magamra ismertem benne.


A könyv hangulata az elején egy kicsit lassú, mivel az írónő mindenképpen nagy hangsúlyt akart fektetni a nők jogaira, de egyébként gyorsan beindul a történet, a közepétől pedig akciódus, és néha én is megijedtem, annyira jó volt, együtt izgultam a karakterekkel. A vége viszont picit elkapkodott lett. Szívesebben olvastam volna hosszabb levezetést, és a főgonosz(ok)nak is más sorsot szántam volna (véresebbet :P).

Igazából mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza egy újabb sorozatól. 5 csillag.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös 
Oldalszám: 478 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: The Stray (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2990 Ft

Darren Shan: A pokol pereme

 "A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.
A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.
Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása a hírhedt gyilkossal, mint ahogy azt valaha is képzelte…"

Az első kötettel nem voltam teljesen megelégedve, és azt olvastam, hogy a második még annál is gyengébbre sikeredett, így eléggé meglepődtem, amikor a történet jobban tetszett, mint az első.

A könyvben kicsit visszamegyünk az időben: még Capac előtti korszakban járunk, továbbra is a Kardinálisnál van a gyeplő. A szemszög is változott, méghozzá előnyösen - Al közelebb áll a szívemhez, mint az arrogáns Raimi. Igazi antihős, keserű múlttal, és sötét humorral.

A cselekmény most inkább krimiszerű volt, mint az elsőben megszokott misztikum. Sokan azt írták, hogy az jobban szerették az elsőben megszokott titokzatosságot, ködösítéseket, de ez engem már nagyon zavart, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre van valami változatosság. Bár a krimiszál se volt tökéletes, de mindenképpen jobban éreztem magam ennek a kötetnek az olvasása közben magam.

Megjelennek a régebben megszeretett karakterek is, így Paucar Wami, akit továbbra is imádok, a motorjával együtt (lásd: borító). A Kardinális számomra egy se-nem-jó-se-nem-rossz személyiség, nem igazán tudom eldönteni, hova soroljam. Az igaz, hogy az egyik legfontosabb szereplő, ő az, aki legtöbbet ad a könyvhöz, de mégsem tudtam megszeretni.

Ez a könyv véres, minden tekintetben. Agresszívabb, mint az első, de nem a gyomorforgató módján. Egy gyengébb idegzetű embernek nem ajánlom, mert vannak benne elsápasztó részek, amire én azt mondom, hogy "Nem is rossz.", de míg én bírom az erőszakot, addig mások nem biztos.

Az 5 csillagot mindenesetre megérdemli.

A képre kattintva még több információhóz juthattok a sorozattal kapcsolatban!

Adatok:
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Oldalszám: 524 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Város-trilógia (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3490 Ft

Spirit Bliss: A múlt árnyai

Magyar Könyv

"A Nap fénye elhalványult,
a Földre örök sötétség borult,
a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.
Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.
Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.
A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.
A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…
Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat!"

Még vagy 2 évvel ezelőtt figyeltem fel Spirit munkáira. Akkoriban aktív hotdog-os voltam, ott leltem rá az írónő magazinjára (hasonló, mint egy blog). Beütöttem a google-be: Spirit Bliss, és így leltem rá a blogjaira. Szerettem a történeteit, a szösszeneteket, de aztán egyre kevesebbszer mentem géphez, és a mesék homályba vonultak. Azonban mikor megláttam A múlt árnyait, amelyik régebben is a legjobban tetszett, rögtön tudtam, hogy EZ kell nekem. Egy és fél nap múlva már vihettem is vissza.

Csavaros, fantáziadús, érzelmes, kalandos. Ezekkel a szavakkkal lehetne a legjobban jellemezni a könyvet, stílust. Igaz, ami igaz, nem minden tökéletes, de ilyesmit nem is vártam el. A könyv eleje nekem túl belecsapós, homályosak voltak a részletek, amik további olvasásra feltisztultak. A visszaemlékezős részeket nem szerettem, bármennyire is fontosak voltak.

A karakterekkel is kicsit bajban vagyok. Katherine bőrébe bújva Casimir egy szörnyeteg, de másik szemszögből egy fess úriember. Ez ugye, nehezen össze egyeztethető. A főhősnő is okos a maga módján, de néha a  falhoz csapdostam volna a fejem, hiszen sokszor, sőt, szinte mindig tévedett. Ahogy én is.

A vége egy gyönyörű függővég, rajta is akadtam, mint hal a horogra. 5 csillagot kap. TEAM CASIMIR

Adatok:
Kiadó:  Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám:  480 oldal
Megjelenés: 2012
 Sorozat: Démoni érintés (1.)
 Egyéb megjegyzés: Kartonált, 2999 Ft

Diana Wynne Jones: Az égi palota

A vándorló palota folytatásából is készült anime, de azt nem láttam, és szerintem ez így pont jó. Nem akarom, hogy megint bezavarjon valami az olvasásba.

"Abdullah fiatal és nem túl jómódú szőnyegkereskedő. Apja csalódott benne, ezért végrendeletében csak annyi pénzt hagyott rá, hogy egy szerény üzletet nyithasson a bazárban. Amikor éppen nem árult szőnyeget, Abdullah ábrándozással töltötte napjait. Álmaiban nem apja fia volt, hanem egy herceg rég elveszett utóda. Ábrándozott egy hercegnőről is, akit születésekor neki ígértek feleségül. Elégedett volt álmaival s ábrándozásaival egészen addig, míg egy napon egy idegen varázsszőnyeget adott el neki…"

Kicsit az írónőről: http://pongrac.hu/szerzo/diana-wynne-jones/31

Még az első könyv végében olvastam, hogy a régi szereplők is fel fognak tűnni a következő kötetekben. Vártam is, vártam, de mégsem voltak benne. Belibbentek helyettük hercegnők, dzsinnek, egy katona, nagy cicusok, repülő szőnyeg. Egy idő után már nem is néztem, hogy na most hol vannak Sophie-ék, egyszerűen élveztem a kicsit (nagyon) törökös világot.

Abdullah szövegei lehengerlőek voltak! Annyira cikornyásan fejezte ki a mondatait, hogy nem lehetett nem nevetni rajta. Egy olyan egyszerű kijelentés a szájából, mint például "Kaphatok egy csésze teát?", elfoglalt két sort az udvariaskodással. Engem persze ez egyáltalán nem zavart, nem úgy, mint a többi szereplőt.

A vége felé lendül be igazán a történet. Amikor egyszerűen fellebentette a szemem elől a ködöt pár szereplőről, egyszerűen a falba kellett vernem a fejem. Minden titok ott volt az orrom előtt, de még csak rá se kancsalítottam. Zseniális, ahogy az égi palota szála végül mégis összekapcsolódik a vándorló palotáéval.

Egyébként a borító szerintem sokkal szebb lett, mint amilyen az első részé volt. Lehet rajta szöszölni, hogy minden részletet teljesen befogadjunk.

5 csillag jár ezért a fantasztikus történetért. Jöhet a harmadik rész!

Adatok:
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 290 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Palota (2.)
Egyéb megjegyzés: keménytáblás védőborítóval, 2900 Ft

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Legelőször a filmet láttam. Elbűvölő kis japán mese lett belőle, csodálatosan szép illusztrációval. Többször is megnéztük a családdal, az egyik kedvencünkké vált. Nemrég a tanévzárón a húgom ezt a könyvet kérte. Megkapta, és most én is elolvastam.

"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet."


A könyv letétele után eléggé bizonyossá vált: a film és e becses keményfedeles laptömeg között óceánnyi különbség van. Kezdjük azzal, hogy a Puszták Boszorkánya korántsem dagadt, sőt ropivékonyságú, és míg a képernyőpiócák konstatálhatták, hogy a végén Jó lesz, addig a másikban másodfőgonosz, aki megkapja méltó jutalmát. Howl karaktere is teljesen más volt: az egyikben csendes-kedves teremtés, a lapozóban mégis piperkőc és elkényeztetett kis csodabogár (legalábbis a felszínen). Mondjuk hiú tulajdonságából kifolyólag olvashattam az egyik kedvenc jelenetemet: a varázsló hisztijét, zöld nyálkával megspékelve. Szétröhögtem magam rajta. Aztán ott a kedves madárijesztó is. A filmben már az elején összehaverkodik Sophie-val, a könyvben azonban retegnek tőle és csak a végén derül ki, micsoda/kicsoda ő.

Sok dolog írható a könyv javára. Sokkal érthetőbb volt a történet fonala, míg a filmbe olyan dolgokat tettek bele, amik nem is voltak benne eredetileg. Néhány példa: Howl háborúzik valami egylábas gigavarjú alakjában, Sulivan mágus nem volt elrabolva, sőt, Howl-t üldöztette. Calcifer, a tűzdémon feloldozása után nem esett szét a palota, még csak meg sem karcolódott. Hoppá. Másrészről több volt a poén, Wales és szép versrészlet is volt benne.

Igen, a képet felnagyítva Howl fülbevalót hord.
*falfelé fordulva röhög*

Azért nem adok teljes hat csillagot neki, mert a vége ösz-sze van csap-va. Így tagolva. El lehetett volna húzni egy kicsit az izgalmat, hadd rágja a körmét az olvasó, úgyse kár érte. Másik dolog: egy mukk utalás, annyi se volt a könyvben, hogy Howl és Sophie összejönnek. MIÉRT NEM?! Mindegy, a lényeg, hogy a végén kiderült. Hip-hip...

5 hullócsillag a kedves Calcifer-nek!

Adatok:
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 328 oldal
Megjelenés: 2010
Sorozat: Palota
Egyéb megjegyzés: keménytáblás (védőborítós), régebben DVD-t is adtak hozzá, ? Ft

Jelenetek a filmből

Ez mi a szösz? Válasz: Howl.

Nalini Singh: Angyaltánc

Megjelenés óta szeretném már elolvasni, de csak most szerdán jutottam hozzá a könyvtárban. Összefoglalva itt az elején: megérte! :)

Elena, a vámpírvadászból lett angyal és Raphael, az arkangyal visszatér New York-ba. Azonban nem sokáig tudnak pihenni: a bolygót hurrikánok, földrengések, egyéb természeti katasztrófák rázzák meg. Ezeknek a jelenségeknek csak egy magyarázatuk lehet (a világvége mellett); Raph anyja, az ősöreg Caliane ébredezik. Különbözőek az ehhez való hozzáállások. Raphael, aki szinte mindig arrogáns valamilyen szinten, fél (hiszen gyermekkorában Caliane majdnem megölte), és egyben bizakodik, hogy az ezeréves alvás megváltoztatta az anyját, keresteti. Lijuan, az újabb szintre emelkedett őrült arkangyal el akarja pusztítani, hiszen Celaine még nála is idősebb, nem akar második lenni a hatalomjátékban. Elena célponttá válik, az ősmami érzékeli, hogy a lány által szeretett fiacskája egyre halandóbb lesz. Nemsokára vámpírok álnak össze és mészárolnak, saját maguk pusztítják el, avagy egyszerűen élve felkötik saját magukat.

Ezek mellett sok érzelmi szálacska bontakozik ki. Elenával végre felveszi a kapcsolatot az apja, aki kitagadta. Fény derül ilyen-olyan titkokra, ami próbára teszi a lányt. A vége lényegében happy end, senki nem pusztul meg. *hipp-hipp*

Kicsit hasonlít az első és a második kötethez ez a harmadik. Benne van az első könyv érzelmei, és a második izgalmassága. Változatosak voltak Raphael és Elena egymáshoz viszonyulásai: elhangzottak haragos viták, parancsok, mint az Angyalvérben (1.), és ezek a feszültségek általában az ágyba vezetnek, többször, mint eddig bármelyik kötetben, de nem volt nagyon zavaró. Olyan érzés volt, mintha nem tudnák mit kezdeni egymással, ízlelgetnék egymást, hiszen tudják, hogy a két egység egy nagyot teremt, de még az összeszerkesztéssel lennének gondok.. Két borzalmasan összetett darab, amik látszólag nem is tartoznak össze, amíg össze nem rakják egymást, mint az ördöglakatot.

Megnyerhető könyvjelzők a molyon

Bár az érzelmeken volt a hangsúly, az izgalom maradt a régi ütős, ami kemény, és szeretem. Kedvenc jelenetekhez tartozik a romházban való ütközés, Illium és Méreg párbaja, és a legvégső összecsapás, valahol a 400. oldalnál. Megjegyzés, hogy az utóbbinál több, mint meglepő fordulatok is vannak.

A mellékszereplők közül továbbra is kedvencem az örökké vidám, ám halálos kékszárnyú angyal, Illium, és Dimitri, a kanos kis (nagy) vámpír. Ezzel a regénnyel csatlakozott a favoritokhoz Méreg is, a keserű, ?-es múltú vámpír. Kíváncsi vagyok, vajon lesz-e nekik külön sorozatuk, vagy legalábbis novellájuk. Remélem. 5 csillag!

Az alsó képhez tartozó link: ITT!


Adatok:
Kiadó: Dark Egmont
Oldalszám: 440 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Angyali Vadász (3.)
Egyéb megjegyzés: ragasztott (védőborítós), 3999 Ft

Egyéb megfigyelés

Az adatokat a Bookline-ról írtam ki, amikor láttam, hogy új kategóriát hoztak létre: Vámpírregények

Hiába, nagyon gyorsan kinőtte magát a vérszívó népség. 330 találat! Megdöbbentő! :D

Laini Taylor: Füst és Csont leánya

Nagyon régóta ácsingózom ezért a könyvért, és csak reménykedtem benne, hogy beszerzik a könyvtárba is. Beszerezték!

"17 Karou, a valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, „Remény”?
Lainie Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül."

Rajongói poszter

A könyvben, mint a fülszövegben kiderült, két nagyobb faj van: kimérák és szeráfok.A kimérák félig emberi félig állati lények, mint a kentaur (ami ugyebár ló és ember egyvelege), de lehetnek teljesen állatiak is (pl.: ha gyíkot és kecskét teszünk össze). Ők itt az "intrikus" karakterek, hiszen ami sötétből van, az gonosz. Legalábbis ezt gondolják a szeráfok, másnéven angyalok. A két faj egymás ellen háborúzik már vagy ezer éve. A szeráfok azért, mert állati gonoszoknak tartják a kimérákat, azok meg azért, mert a szeráfok elnyomták őket. Akkor ki is itt a rossz?!

A kezdete kicsit nehezen indult be. Egyik pillanatban Karou a  barátnőjével, Zuzannával csevegett Csehországban fiúkról és bábokról, míg a másikban már elefántfogakat vonszolt Páriszban Kénkőhöz. Ez a kettősség egy kicsit zavaró volt. Aztán ott voltak azok a rengeteg kérdések:

• Miért kellenek Kénkőnek a fogak? Mit csinál velük?
• Kicsoda valójában Karou?
• Mi van a titkos ajtó mögött?
• Kicsoda Akiva? Miért próbálta megölni Karou-t?

Ezekre a történet végén nagyjából megkapjuk a választ.
Én végülis nagyon élveztem, egy nap alatt elolvastam. Izgalmas, fantáziadús, egy kis romantikával fűszerezve.
Kedvenc karakterem pedig természetesen Kénkő lett. Remélem, hogy a következő két kötetben is visszatér. Imádtam (♥). 5 csillag.

Adatok:
Kiadó: Kossuth Könyvek
Oldalszám: 392 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: ?
Egyéb megjegyzés: ragasztott (védőborítós), 3490 Ft

Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés

Tartalom: Ismertek jól. A nevem Meredith Gentry, hercegnő és a faerie trón várományosa, korábban magánnyomozó a halandók világában. Hogy királynővé koronázzanak, folytatnom kell a királyi vérvonalat: utódot kell a világra hoznom. Ha kudarcot vallok, nagynéném, Andais királynő a faerie trónjára segítheti a fiát, az őrült Cel herceget. Engem pedig könnyedén eltesz láb alól. Hűséges őrök vesznek körül, akik megvédenek, szeretnek, és ha kell, az ágyamba bújnak. De minden próbálkozás ellenére elkerül a gyermekáldás. A gonosz királynő és bizalmasai ellenem szövetkeztek, így testőreimmel visszatértünk Los Angelesbe, remélve, hogy el tudtunk menekülni az udvari intrikák egyre gyülekező árnyai elől. De még száműzetésben sem lehet kicsúszni a sötét szándékkal közeledők markából. Most Taranis király, a faerie Seelie Udvarának hatalmas uralkodója halandók segítségével próbálja meg kézre keríteni testőreimet. De én tudom, hogy támadásának valódi célpontja én vagyok. Megpróbált megölni, amikor gyermek voltam. És most attól tartok, szándékai ennél is rettenetesebbek.

Merry visszatért! Halleluja! Khmm, nos ez a kötete a sorozatnak sokkalta jobb volt, mint az előző, ami konkrétan pornófilm forgatókönyvnek is elment volna. Itt volt minden: akció, politika, kisebb szex, poén, dráma és egy olyan vég, hogy "óóó"!

Alapvetően én is Doyle párti vagyok, mint Merry, de most még jobban megszerettem Rhys-t. Fagy még kérdőjeles, hiszen eddig olyan volt, mint Anita Balkeben Richard: nyafogós. Most nem tudom. Talán majd a következő kötetre megszeretem.

5 csillagot adok néki.

Adatok:
Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
 Oldalszám: 268 oldal
 Megjelenés: 2011
 Sorozat: Merry Gentry (6.)
 Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 2.980 Ft, következő kötet (valószínűleg) ősszel

Robin Kaye: Rómeó, Rómeó

Tartalom: Rosalie Ronaldi minden, csak nem konyhatündér. Dominick Romeo azonban imád főzni, takarítani, elképesztően gazdag és jóképű. Dominick Romeo Donald Trump brooklyni megfelelője, csak éppen rendes frizurája van, szuperül néz ki, és elképesztően gazdag. Egy este munkaruhában beugrik egy vontatókocsiba és hazafelé igyekszik, amikor meglátja a defektes kocsija mellett toporgó, spanyolul szitkozódó Rosalie-t. Felajánlja neki, hogy hazaviszi, és másnap megjavítja az autót. A lánynak fogalma sincs, hogy egy milliomossal beszélt meg randevút másnap estére, és Nick örül, hogy valaki végre önmagáért, nem pedig a pénzéért kedveli. Rosalie tanácsadóként segít a csőd szélére sodródott vállalkozásokon, és az egyik új ügyfele pont egy olyan autókereskedés, melyre Nick is szemet vetett. A férfinak mielőbb színt kell vallania, nehogy a lány rájöjjön a titkára, de sehogy sem bírja rászánni magát. Sok vicces fordulat után végre mindketten rájönnek, hogy az ég is egymásnak teremtette őket.

Rómeó, Rómeó. *tűnődik* Hogy én mennyire imádlak! *-* Ilyen pasi nincs!! Sorolom: takarít, szerel, szeret, gondoskodik, gazdag, jóképű, humoros... Ismétlem magam: ILYEN NINCS! De attól még jó róla olvasni! :D Imádtam, mikor Lee-vel veszekedtek, olyan üdítő volt, hogy azért mégsem olyan tökéletes az a tökéletes (de jól jött ki).

A történet különben egy sima limonádé. Nincs benne vámpír/vérfarkas/túlvilági hacuka, se nindzsák, esetleg titkosügynökök, még a világot sem mentik meg, mégis teljesen elszórakoztat!

Egy nagy igazság nőknek:
"– Tudod, mit mondok mindig?
– Hogy a férfiak mind disznók?
– Nem. Azt, hogy soha ne menj hozzá olyan pasihoz, akinek a szeretője voltál, mert arról tudod, hogy csalja a feleségét." - 5 csillogó csillag! :)

Adatok:
Kiadó: Victoria Könyvek
Oldalszám: 328 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat:
Egyéb megjegyzés: puhatáblás, 2599 Ft

Kerub 1., avagy egy újabb befejezetlen sorozat

A gyereknapon találtam a könyvre, iszonyúan le volt árazva (2999-ről 490-re), ráadásul izgalmasnak ígérkezett a fülszövege. Úgyhogy megvettem, és egy nap alatt ki elolvastam.

A KERUB nevű kémszervezet a második világháborúban jött létre. Utcáról vagy árvaházból valógyerekeket képeztek ki, akik az ellenséges területen hajtottak végre különböző műveleteket. Terroristákat poloskáznak be, bűnözők gépeit hekkelik meg, titkos iratokat másolnak le. Mottójuk: a gyerekekre senki sem gyanakszik.
James Choke és húga Anyja halála után egy intézetbe kerül. Mostohaapja (egy tahó) elviszi majdnem az összes hagyatékot és értéket a régi házukból, és lelécel James testvérével. A fiút sem ejtették azonban a fejére: sikerül feltörnie Anyja páncélszekrényét, és elrejtenie a lét (Hála néked, Danielle Steel). Nemsokára felfedezi az egyik régi KERUB-tag, aki az intézetben dolgozik, és elviszik a kiképzőközpontba. James megfelel a próbáknak, és elvállalja a "gyerekmunkát". Részt vesz a szörnyen nehéz 100 napos kiképzésen, ahol szó szerint kidolgozza a belét, és ahol egy rossz szóért is megbüntetik. Sikerül átmennie. Az első küldetése rögtön nagyon nehéz és bonyolult: Fort Harmony-ba utazik egykori úszómesterével, Amyvel, hogy a hippik közt elvegyülve információt szerezzenek egy terrorista akcióról.

Annyira bírom, hogy mindig a jó sorozatokat hagyják abba. Hála a jó istennek a Tündérkrónikák-at fölkarolta a Cor Leonis (hiszen oly sokan akarták), viszont vannak az ilyen esetek is. Nem tudom mennyien ismerik a KERUB-sorozatot. Én mindenesetre nagyon megszerettem. Izgalmas, akciókban dús, kemény, de nem a véres értelemben, és a  szereplők sem álszentek. Ráadásul nem veti meg a csípős humort sem. Megszerettem a könyvet egy nap alatt, és ez azért jelent valamit nemdebár? *költői kérdés*

A borító ütős, imádom a kígyókat, 10 pontos telitalálat. Gratula a szerkesztőknek!

Többet kéne ilyen könyveket is fordítani, nemcsak azokat az elcsépelt vérszívókat. Az 5 pont kijár érte.

Adatok:
Kiadó: Ulpius-ház
 Oldalszám: 334 oldal
Megjelenés: 2007
 Sorozat: KERUB (1.)
 Egyéb megjegyzés: puhatáblás (ragasztott), 2999 Ft, nem folytatják a sorozatot

Nappali Őrség, avagy reflektorfényben a Setétek

Az oroszok jobban tudnak könyvet írni, mint filmet készíteni. Legalábbis szerintem. Az egyik éjjel leadták az "Éjszakai Őrség" filmes változatát (első kötet). Nagyon érdekelt, mert már előtte el is olvastam, és az újságban is írták, hogy a könyv és film története ugyanaz. Nagy (moderál). A film definíciója: horror. Na persze, az egereknek igaz? Mert hogy egy gyengécske sci-finek még elmegy, de horrornak. *legyint* Alulról sem érintette a mércét.

Na de vissza a tárgyra. A Nappali Őrségben kicsit ugrunk az időben. Ezúttal a Setétek oldalán harcolunk (ami nekem kedvező). Belekukkanthatunk a fejükbe, ők hogyan képzelhetik el a céljukat. Úgy, mint az első könyvben, ez is több részből áll. Részenként osztályzom.

1., IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET
Alisza Donnyikova (közepes szintű Setét mágus) egy csatában elvesztette az Erejét, teljesen lenullázódott. Zavulon (Setét főguru, Alisza exszerelme) Krímbe küldi, ahol sok-sok kiskölyök rajvezetője lesz. A lány boldog - úgy hiszi, Zavulon visszafogadta kegyeibe. Aztán megjelenik Igor. A Setét úgy gondolja, jó lenne szeretőt tartani. És végül végzetes szerelembe esik a két fiatal (szó szerint). Az első rész vége: két halott és egy törött szív.
Nem volt unalmas, Aliszát kifejezetten barátságosnak tartom (ahhoz képest, hogy Setét...). A szerelem szál viszont eléggé gyengusnak sikerült. Zavulon egy (moderál). 4 csillagot adok rá.

2., IDEGEN A MÁSFÉLÉK KÖZÖTT
Rogoza Vitalij Szergejevics-nek halványmilka segedelme nincs, hogy került egy Moszkvába tartó vonatra. Sőt, ami egészen baljós: azt sem tudja kicsoda. Az amnéziás tünetek azonban lassan elmúlnak: Rogoza folyamatosan kapja vissza az emlékeit. Kiderül: Setét mágus, méghozzá elég erős. Az Éjszakai Őrség teljességgel rászállt a férfira (Anton is felbukkan). Ugyanis mindenféle helyen felbukkan, ahol éppen gyilkoltak, és gőzölög a hulla. Zavulon valahova elment kirándulni, úgyhogy amíg nincs kéznél a főmufti, Edgar-nak kell elvégezni a teendőket. Vitalij-t többször megtámadják, de ő az egyre magasabb fokozatú mágusokat is könnyűszerrel No.1: helyben hagyja; No.2: megöli. Ezen kívül eltűnik egy nagyon erős ereklye: Fafnir karma. Persze, hogy Rogozánál köt ki. Az Inkvizíció is beszáll a buliba, megtárgyalják az ügyet. Eredmény: egy Hatalmas lealacsonyodása, és egy Tükör.

Ez a rész tetszett a legjobban. Imádtam Vitalij szenvtelen stílusát, Setét türelmét. Hatalmas figura. 5 csillag.

Fafnir

3., MÁSFÉLE ERŐ
Edgar-t (Setét) és Anton-t (Fénypárti) elküldik Prágába, Igor tárgyalására. Az utolsó rész amolyan filózó filozofáló fejezet. A felét az tölti ki, hogy a két mágus összeül sörözni, ahol említésre kerülnek a magyar, cseh, orosz sörök-borok-specialitások. Rendesen felöntenek a garatra. Anton italozás után felmegy Igor-hoz, hátha észre tudja téríteni a krapekot. (Sajnos: nem.) Ellenben felmerül, hogy mi is lehet Zavulon terve. Szintén borozás közben vitatják meg a világvégét, aminek vécéöblítés lesz a vége. Edgar is nyomoz, és ő is ugyanarra jut, csak egy kicsit messzebb: ő lesz a cserefiú Fafnir helyébe. Zavulon röhög a markába: ugyanis semmi ilyesmit nem tervezett, csupán figyelemelterelésnek szánta Fafnir-t. A tárgyaláson a döntés a Fénypártiaknak kedvez: Igor ugyan megmenekül az ítélettől, de maga elől nem tudott.

Ez egész jó lezárása volt a könyvnek, még akkor is, ha kicsit lanyha. Edgar egész jófej mágus, és Zavulon is kezd azért a jobbik irányba terelődni a szemembe, mégha  a módszerei piszkosak is. 4,5 csillag.

Összességében szerettem a második részt is. Kerekítek: 5 csillag.



Adatok:
 Kiadó: GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK
 Oldalszám: 410 oldal
 Megjelenés: 2007
 Sorozat: Őrség
 Egyéb megjegyzés: puha kötésű, 2990 Ft