Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Magyar Könyv

Három hónapja olvastam a könyvet, de még most se tudom pontosan , hogy mit érzek a könyv iránt. Nézzük a tartalmat.


"Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge."
Emlékszem, úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy na, most végre egy - az értékelések szerint - jó magyar könyvet fogok olvasni, de jó nekem. Aztán jött a pofáraesés.

Olvastam több kritikában is, hogy a történet Egyes szám második személyben íródott. Tudni kell rólam, hogy én imádok minden új ötletet, extrém stílust, megvalósíthatatlannak látszó kusza történetet, így szinte minden stílusba/műfajba belekóstoltam már. Azt mondtam, hogy na, te szép könyv és annak írója, nagy fába vágtad a feszjédet, vajon kicsobul-e majd a nyele, vagy szépen kidől, ahogy kell. Nos, az a helyzet, hogy kidőlt. Csak rám. Szépen rám döntötte az egész kócerájt, én meg kapkodtam a fejem, hogy most a lány beszél-e magáról, majd a fiúról, vagy most éppen az olvasóhoz szól, vagymivan?! Az egész egy nagy zavaró katyvasznak tűnt a számomra, de rám vessétek az első követ, biztos bennem van a hiba.

Maga a történet nem nagyon komplikált. A lány és a fiú évek óta epekednek egymásért, aztán az utolsó hetekben, amikor rájuk tör a frász, hogy "úristen, lehet hogy utoljára látom?!" érzés, és a táborban már szinte csak egymásra figyelnek. Aztán a fiúnak inába száll a bátorsága, a lány meg próbál belekapaszkodni, és nem engedni... Mintha fogócskáznának. Ezt a kesernyés történetet meséli el nekünk már a felnőtté lett lány a verseskötetének dedikálásán.

Van egy-két olyan felnőtt gondolkodásra valló eszmefuttatás a lánynál,  amire mondhattam, hogy na, ha ezt komolyan be is tartod, le a kalappal előtted.
"Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem."

A baj csak az volt, hogy a fenti kijelentést semmi se támasztja alá. A lány néhány hónap alatt lemond a fiúról, próbálja elfelejteni, miközben érzéketlen depresszióba süllyed. Mi ez, ha nem gyermeki makacsság? Nem kellett volna ezt már levetkőznie? De most komolyan, tudom, hogy vannak az életben ilyen emberek, de velük én nem tudok mit kezdeni. Sajnálatot ne várjanak, hiszen ők lökték el a párjukat, ők választották ezt az utat.

Mitől lett szerintem csak közepes a történet. Talán attól, hogy túl sok mindent próbált beletuszkolni, kérdéseket kibontani És megválaszolni, mindezt egy röpke 200 oldalban. Lehet az is, hogy én nem voltam hangulatomban, és az is, hogy egyszerűen más műfajhoz vagyok szokva. Mint az elején említettem, még most se tudom, mit érzek a Szívritmuszavarral kapcsolatban.

Ui.: Bocsánat a rövid értékelésért, de nem volt szívem agyon szapulni, attól függetlenül, hogy nem tetszett. Kérdezni lehet a hozzászólásnál, vagy molyon.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 208 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

>˘^°^˘<

Könyvtár Péntek

- Meggie Stiefvater: A hollófiúk

"Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában."

Elvárás: *****