Aprilynne Pike: Wings – Szárnyak

"Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője.

Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról."


Tudtam, hogy ez a könyv szörnyű lesz (ami persze beigazolódott), de akkor is kivettem a könyvtárból, hiszen egy mazomoly tartsa meg rossz szokásait. Azonban ha nem olvastam volna kritikákat róla, akkor is sejthettem volna, hogy nem lesz egy kedvencem eme könyv - a fülszöveg olyan rövid, mint egy víziló farka. Talán azért ilyen kurta, mert senkinek nem volt ötlete, hogy lehetne azt a két mondatot egy egységes szöveggé alakítani, úgy, hogy ne legyen benne hazugság. Sehogy. Az egyetlen pozitívum a borító - ismételten egy szépség a Könyvmolyképző jóvoltából.


Kezdődik a történet az iskolában, ahol ugye van Laurel, aki okos, csinos, extrém vegetáriánus, mindig Sprite-ot iszik, patyolat kislány, akinek sosem volt pattanása, természetesen. Aztán, de meglepő, megjelenik David, az új gyerek, aki rögtön a suli legjobb pasija lesz, hemzsegnek körükötte az anonim kiskrapekok (szinte egyet se ismerünk meg belőlük), és ehhez még hozzátartozik, hogy "zseni". A két kiskölyök egyből egymásba szeretnek, és minden tökéletes, amíg Laurel hátán meg nem jelenik egy pattanás, aminek mellékesen úgy örül, mint anyamajom a farkának. Igen ám, de az a pici pati elkezd nőni, míg egy golflabda nagyságú göb nem lesz belőle (tartalom szerinti idézés).

És utána belekeveredünk valami hatalmas, gagyi történetbe. Őszintén szólva oltári nagy baromságok hangzanak el. Kezdjük a címmel: Wings, azaz szárnyak. A könyvben egyedül egy giganagy virág nőtt a lány hátára, ami csak nagy kegyelemmel nevezhető szárnyaknak. Aztán jön egy újabb pofon: kiderül, hogy a kisasszony nem más, mint egy emberszabású növény (finomítva tündér), így a tüdeje is szén-dioxiddal működik, és 100%-os oxigént lélegez ki. *biológia 1-es, ülj le* Azt értem, hogy ez egy fantasy könyv, de ekkora marhaságot mégsem kéne beletenni, mert a szegény ember a végén még el is hiszi, hogy ez az információ igaz.

Lényegében csak arról szólt, ez az egész, hogy Laurel siránkozik David-nek (természetesen alig van mellékszereplős rész), aztán találkozik egy növényfiúval, Tamanival (az is el kezdi kerülgetni, hogy na, szeretlek, te is szeress), kapunk pár bónusz információt, és csak a végén történik valami igazán említésre méltó - jönnek a trollok (miért, mondd, miért trollok?!), és azokkal van egy kisebb halálos konfliktus, amiben megmutatkozik, hogy a kaktuszsrác micsoda fenegyerek, és hogy főhősnőnknek is van agya (egy pirinyó).

Egy csillag ezért a... khm... könyvért.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 268/272 oldal

Megjelenés: 2010
Sorozat: Wings (1.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft