2012 - éves összefoglaló

Eltelt ez az év is, túléltem még egy világvégét, részt vettem a "Hősnők viadala 2012"-ben is, és sok könyves élmény van a hátam mögött. :)

Kezdenék egy kis statisztikával:
KÖNYV:
Olvasott könyvek száma: 150 - ez a szám eléggé megdöbbentő volt, nézve a 2011-es olvasmányaimat, amiknek száma elérte a 213-at!
Olvasott oldalak száma:  ~51558
Beszerzett könyveim: 23 - ebből 12 a rokonoktól, vagy ajándékba, a többi könyvtári kiárusításról.
Csere (olvasásra): 3 - hát, ehhez nem tudok hozzászólni... (2 SzJG + Jóslatok hálójában)
Könyvtárból: a heti 7-14 könyv eléggé megtette a hatását: 98 könyvet olvastam könyvtárból, ennek majdnem a kétszeresét hoztam ki...
Egyéb: a megmaradt 26 könyv itthoni régi könyvek voltak.

BLOG:
(Április 26-ától számított adatok.)
- 13 rendszeres olvasó - Bár ez a szám más blogokhoz képest alacsony, én örülök minden egyes embernek, aki feliratkozva és/vagy rejtve olvas. Nélkületek nem is tudnám, mit tennék. :)
- 83 bejegyzés született - ez tartalmazza a kritikákat, valamint az újdonságokat, és versenyeket.
- 2350 oldalmegjelenítés (kerekített), 8 hónap alatt
- 6 megjegyzés, tőletek - picurkát elszomorított ez a szám, de aki a kicsit nem becsüli...

És most jöjjön egy kis Best of 2012. :)
Legrosszabb könyv: Aprilynne Pike: Wings – Szárnyak
Szerintem nem igazán kell magyaráznom...
Legjobb könyv: Ernest Cline: Ready Player One
Talán azért, mert még friss az élmény, de én imádom ezt a könyvet. Az író egy zseni, teljesen oda-vagyok és vissza a stílusától.
Legrosszabb női karakter: Nora (Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt)
Naiv, idegesítő, hisztis, és okosnak képzeli magát, amikor csak a legvégén jön rá a dolgokra, akkor is rávezetéssel.
Legjobb női karakter: Borbíró Borbála (Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája)
Okos, csípős humorú, tudja, mik a hibái, számító, és játszott szerepjátékkal. Rossz ember nem lehet.
Legrosszabb férfi karakter: James (L. J. Smith: A titkos vámpír)
A "jógyerek" karakter tipikus és idegesítő sablonja: James aranyos, James okos, James szexi... kösz, inkább nem kérek belőle.
Legjobb férfi karakter: Barrons (Karen Marie Moning: Tündérkrónikák)
Mert veszélyes, előrelátó, halhatatlan, valamint imádom minden egyes szavát, nézését és porcikáját.
Legrosszabb ellenség: Galamb Miklós (Tim Davys: A halállista)
Szintén egy sémás karakter, csak plüssálat kategóriában.
Legjobb ellenség: Paucar Wami (Darren Shan: A pokol pereme)
Darren Shan felnőtteknek írt sorozatában nem igazán lehet megmondani, ki a rossz, és ki a jó, mert az ő karakterei "színesek". Így Wami is, akit úgy imádok, mint ahogy negatív karaktert emlékezetem szerint soha.
Legrosszabb borító: Laurell K. Hamilton: Lidérces álmok
Rózsaszín alapon egy rózsaszín macskafélén fekszik egy meztelen rózsaszín nő. Ránézek, és csak azt tudom kérdezni: miééért?!
Legjobb borító: Cynthia Hand: Angyalsors
Gyönyörszép lila kívülről, bár eléggé vékonyka, a belső borító meg szürke, rajta ezüstbetűk, és imádom a szőrös anyagát. <3
Legnagyobb negatív csalódás: Julie Kagawa: Iron King - Vaskirály
Úgy vártam, mint kisgyerek az ajándék cukrot, de végül hatalmasat csalódtam. Nem ugrotta meg a mércét.
Legnagyobb pozitív csalódás: Anthony Sheenard: A holtak galaxisa
Komolyan nem tudom, minek vettem ki a könyvtárból, nem is vártam sokat, mivel nem voltak jók róla a kritikák, de nekem összességében nagyon bejött.

Ezzel a listával köszönnék el erre az évre! 2013 januárjában, a kígyó évében jelentkezek a változtatásokkal, újdonságokkal, és a többi. Addig is kellemes új évet! :)

Laurell K. Hamilton: Fogat fogért

"Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója. S akkor még csak a jelentősebb ellenlábasokat említettük. A vértigris klán uralta kaszinóvárosban elszabadul a pokol, főleg miután Anita latba veti szerelmi és szexuális vonzerejét. Egy újabb fordulatos és vérpezsdítő kaland az urban fantasy egyik legnépszerűbb szerzőjétől."

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez a sorozat az én gyenge pontom. Mert tudom, hogy már soha nem lesz olyan jó, mint az elején, mégis elolvasok minden egyes kötetet, sőt, úgy várom a fenekemen billegve, türelmetlenül, mint egy kisgyerek. Egyszerűen imádom, akármilyen hibákat is követ el, de mindig próbálom úgy pontozni, hogy kivegyem ezt a vonzódást a csillagozásnál. Most azonban... á, ez a kötet irtózat jó volt!

Nem mondom azt, hogy Anita visszatért, azt nem, de sokkal tökösebb volt, mint az utóbbi 5 kötetben. A kevés erotikát felváltotta az izgalom, vér, akció, és persze a vámpírok ősmamija, ami a szememben legalább két csillaggal megemeli az értékét. A sztori most is fantasztikusan ki lett találva, és a tálalással is elégedett voltam.

A karakterek mind a régiek: visszajött Edward (egyik szívem csücske), Olaf (a másik szívem csücskét eme szociopata rabolta el), és Bernardo. Jean-Claude nagy sajnálatomra nem kapott szerepet, úgy, ahogy Micah, Nathaniel, és a szeretők legtöbbje se. Mindenesetre jót tett ez a kis szusszanás a történetnek.

A könyv legnagyobb része a nyomozásra koncentrálódik, de Hamilton belecsempészett egy kis vámpírpolitikát, valamint több olyan helyzetet, amivel előrébb segíti a karakterfejlődést, és nem csak Anita esetében. A "romantikát" azért mégsem hagyta ki teljes egészében - egyik alkalommal Gonosszal és Igazsággal, az egyik legerősebb vámpírikerrel osztotta meg az anyaföldet, másik alkalommal beszerzett egy újabb fiút *tudom, ígértem, hogy nem lesz több, de mégis lett*, Domino-t, a fehér tigrist.

Még mielőtt összegeznék, meg kell említenem, hogy nagyon elégedett vagyok a fantasy világ széles látókörének. Rengeteg lény van belezsúfolva, lehet kapkodni a fejet, hogy ez meg micsoda, és rögtön jön is a magyarázat, két lábon járó szótárunktól álá Anita Blake. Egyébként nem tudom, hova fog elfajulni Anita esete, hiszen mostmár nekromanta; halandó szolga, aki egyben mestervámpír; vérfarkas, vérleopárd, fehér/fekete/sárga/vörös vértigris, és még jóisten tudja, micsoda.

Szerintem ez a kötet tökéletesen megfelelt volna egy zárópéldánynak is, de mint tudjuk, megjelent a Végzetes flört (valamint utólag a Micah), ami ugyan csak egy novella, de én ki nem hagynám!

Összesen 5 csillag a jutalma a drágának. Csak maradjon így!

Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 558 oldal
Megjelenés: 2011
Sorozat: Anita Blake (16.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3980 Ft

Boldog Karácsonyt!

Legelőször is szeretnék Békés és Boldog, szeretetben és könyvekben gazdag Ünnepeket kívánni minden kedves idetévedőnek és rendszeres olvasómnak! :)

Nemsokára változásokat eszközölök a blogban.*fú, ez olyan gonoszul hangzott* Jövő évtől kezdve több személyes dolgot fogok írni, többször frissítek hetente, valamint bevezetek pár könyves "magyar rovatot", úgymint "Keddi idézet", "Borítómánia", "Várólistára...", de persze továbbra is írni fogom a kritikákat. Ezeken kívül várható még zenei-, és kérdőjelesen egy sorozat/manga ajánló. Szeretnék még ezeken kívül (ha nem lenne elég :D) kezdő írók blogjáról írni, persze csak ha ebbe ők is beleegyeznek. Az egész blog lényegesen át fog alakulni, és ha végre meg fogom tanulni, hogy kell html-es kódokat kezelni, a kinézetet is lecserélem.

Ebben az évben várható még egy-két értékelés, valamint egy év végi elemző. :)

A Red Hot Chilli Peppers dalának kétféle változatával köszönnék el mára - az első Nightcore-os, a második az eredeti. :)

 

Jeaniene Frost: Az első vércsepp

"Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…"

Ezt az szépséges gyöngyszemet egy hónapja olvastam, mégis csak most írtam róla értékelést. Igen, el vagyok havazva *szójátékon kívül*, nem is kicsit. Itt a Karácsony, nincs senkinek se ajándéka... *sóhaj* Lényeg annyi, hogy majd szünetkor próbálok mindent pótolni. Becsszó!


A könyvről: irtózatosan vártam már Spádé könyvét, mivel én is nagy Cat&Bones rajongó vagyok (van olyan aki nem?!), tehát sokat vártam tőle. Bár az elvárásaimat teljesítette, de nagyon inogott az a léc, épphogy nem adok hármast rá. Oh, és a borító borzalmas, és bár könyvtári példányt olvastam, akkor se volt olyan jó kézbe venni, mint egy VP könyvet. Atyám, az a kiadó egy isten borítókészítésből! *nyálcsorgás*

Kezdeném is a karakterekkel. Spádét elsősorban a stílusáért, humorérzékéért és az eszéért szeretem, de nem átsiklandó dolog, hogy fantasztikusan néz ki. Mármint a fejemben... Ahogy elképzelem... Na, értitek. Ő most is szépen szerepelt, úgy ahogy elvártam. Denise viszont más tészta. Tudom, női karater, és alap, hogy a feminim karaktereket rögtön le is húzzam, de NEM! Ugyanúgy szeretem a női szereplőket is, hogy ha ténylegesen ki vannak dolgozva. És itt a bibi. Denise-t eddig egy értelemes embernek tartottam, csupa jó pontokat szerzett be nálam. Ebben a kötetben viszont hisztizett mindenért... jó, lehet hogy túlzok. Tehát: majdnem mindenért kiverte a balhét. Megértem, hogy elvesztette a férjét, gyászol és minden, de valamikor csak túl kell lépni valahogy! Sokak értékelésében olvastam, hogy nekik nem volt bajuk vele. Biztos bennem keresendő a hiba.

Térjünk át a történetre, amire viszont nem tudok semmi rosszat mondani. Csupa újdonság volt ez a démonos dolog, tele volt fordulatokkal, meneküléssel, meg vérrel (ami nálam jó pont), humorral, valamint feltűntek a régi kedvencek, Cat, Bones, és persze az elhagyhatatlan, manipulatív, ámde mindig hűséges Ian ((Könyvet neki!)).

Összességében hiba lenne kihagyni a könyvet, mert szórakoztató, ráadásul, héj emberek, ez Frost! 4 csillagot neki!

Adatok:
Kiadó: Ulpius Kiadó
Oldalszám: 396 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 3499 Ft

Rachel Vincent: Rogue - Latrok

"Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…"

Kicsit tartottam ettől a résztől. Az előző olyan  volt, hogy nem gondoltam volna, hogy bármi is überelni tudja. Hát, pozitívan tévedtem, de még mennyire!

Folytatódik a történet három hónappal később. Faythe immár főállású végrehajtó, méghozzá a legelső, a munkában és a falkában is immár Mark a párja. Az egyetemet maga után hagyta... Vagy legalábbis azt hitte, hogy minden köteléke megszakadt enapilőző életével, amíg Andrew - az exfiúja - fel nem hívja. Mindeközben valaki tizedeli a környékbeli kóborok számát, emellett sztriptív táncos nők tűnnek el különböző bárokból. A falka gyorsan kisakkozza, hogy ennek a két bűncselekménynek van köze egymáshoz, nem is kevés. És ekkor megkezdődik a nyomozás a bűnös vérmacska ellen, kinek fajtáját csak úgy nevezik: latrok.

Az első kötetben egyértelműen az akcióra volt fektetve az energia, ott szinte semmi nyomozás nem volt. Na, ez az egyik különbség a két könyv között. A másodikban hatalmas hangsúly van a krimiszálon, lehet gondolkodni, összerakosgatni a kirakósdarabokat, de mellette azért ott volt az alap izgalom is, tehát az élmény csak fokozódott.

Karakterfejlődésben sem volt hiány. Faythe végre tanult is valamit Marktól, és így megcsillantotta a nyomozó oldalát is, kiderült, hogy baromira okos tud lenni, ha akar persze, és nem csak egy nyafogó feminista éles körmökkel és csípős nyelvvel. Azonban míg ez a tulajdonsága csiszolódott, addig a szerelmi életben kész katasztrófa. A kapcsolata Markkal hullámvölgybe érkezett: Mark mindenképpen magához szeretné "láncolni" a lányt, de Faythe természetéből adódóan minden próbálkozását elutasítja. (Személyes megjegyzésként idebiggyeszteném, hogy én elfogadtam volna azt a gyűrűt!)

Összefoglalva teljesen elégedett vagyok eddig a sorozattal, csak így tovább! 5 csillag

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 398 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: The Stray (2.)
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft

Alex Flinn: Csók, pont jókor

"Taliát egy átok sújtja… Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus…
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben – egy vadidegen csókja ébresztett fel.
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.
Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel… Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!
Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova 316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen – akár az időn is?"

A Beastly után nagy elvárásokkal estem neki a könyvnek. Régebben nagyon sokszor láttam a Csipkerózsika Disney változatát, s bár nem tartozott a kedvenceim közé, kíváncsi voltam, milyenre sikeredhetett a modern változata egyik kedvenc íróm tollából. Utólagos következtetésként levontam, hogy nem igazán ajánlott egy könyv alapján megítélni egy író(nő)t.

Kezdődik a történetünk 300 valahány évvel korábban. Talia, az elkényeztetett királykisasszony bármit megtehet amit akar, de nem mehet sehová kísérő nélkül, nehogy a gonosz Malvolia karóba rokkába húzza szegény fejét, így kényszerítve hosszú álomra a királyság egész népét. Hősnőnknek természetes, hogy az átok megtörése előtt megszúrja magát egyel. (Hiszen utólagosan persze könnyen rá tudja kenni arra, hogy az átkot elkerülni lehetetlen küldetés lett volna...)Másik szereplőnk Jack, aki egy nyári európai utazás során elunja magát, és teljesen véletlenül (vagy a sors miatt) pont Talia hercegnő kastélyában találja magát barátjával, elfelejtettemkivel, valamint több száz alvó emberrel és állattal.

Ez a mese egész szépre kerekedhetett volna, ha...
...nem lennének benne túlzások, logikai bakik. - Most komolyan, ki látott már olyan srácot, aki amint meglát egy alvó lányt, teljesen egyszerűen megcsókolja? Ez egyszerűen realisztikátlan!
...nem lett volna túl csöpögős és unalmas. - Az egész arról szól, hogy hogyan szeret a másikba két egymásnak teremtett ember, miután egy nem igazán izgalmas szöktetés után elrepülőznek Amerikába. Növényházat látogatnak, fát másznak és elmennek egy divatügynökségre, hogy találjanak Taliának munkát, ahol a szerencsétlen lánykát kerekperec elutasítják, mint egy bögre túlsózott agyvelőt (már bocsánat).
...felkészültem volna, hogy ez csak egy túlcukrozott limonádé. - Mert ez a könyv tényleg nem megy el másnak. Igaz, hogy voltak benne kicsit pörgősebb részek, de azokban se sértette meg magát. Az egyetlen "vérontás" akkor volt, mikor Talia megszúrta magát az orsóval. Tudom, nem mindenki olyan vérszomjas, mint én, de egy kicsi akció azért tényleg feldobta volna. A karakterek is tökéletesek, főleg Talia, aki ért a művészetekhez, okos, és gyönyörű, hála a három tündérkeresztanyunak. Azok a negatív tulajdonságok, amik egy kicsit élénkebbé tették a figuráját, mind kivesztek a könyv végére. És Happy End.

3 csillagot ajánlok neki (3 először, másodszor...), mert annyira azért nem volt borzalmas, hogy rögtön a papírdarálóba dobjam, de nem olvasnám újra, vagy ajánlanám másnak. Aki szerette a Beastly-t, az ugorja át Csipkerózsika történetét, és várjon a következő tündérmesére!

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös Pöttyös
Oldalszám: 376 oldal
Megjelenés: 2012
Sorozat: -
Egyéb megjegyzés: Puhakötésű, 2999 Ft